Sajnos a nyaralásról visszatérve azzal kellett szembesülnöm, hogy a prolaktin szintem a szépen ledolgozott 212 helyett 1025 lett. Mondanom sem kell, hogy nagyon ideges lettem és csalódott. Főleg mivel szédelegtem és a mensim is késett - már kezdtem örülni.
Szóval az amúgy rendszeres és kiszámítható peteérés nélküli ciklusomból lett, egy rendszertelen, fura, kellemetlen tünetekből álló ciklus. Úgy, hogy gyógyszereket szedek és tartom a diétát.
Oda jutottam, hogy feladom. Valahogy a szervezetem nem áll erre készen, és nem tudom mikor fog. Nagyon félek, hogy koponya MRIre küldenek, vagy épp megint Bromot kell szednem.
Persze ez sem jó, ami most van.
Újra vissza kell nyernem a lelki egyensúlyom, mert sajnos érzem, hogy múlt pénteken elveszett. A rendszeres mozgás újra beiktatásán túl kineziológushoz fogok járni, csak még nem tudom kihez.
Eszemben sincs kockáztatni a kapcsolatomat, vagy az egészségemet azért, mert annyira szeretnék a férjemtől gyereket. Nem éri meg, hogy lelkileg, idegileg, testileg rámenjek.
Én csodálom azt, aki remél, bízik, menetel hosszú éveken át. De sajnos látok olyat is, aki közben inlább örökbefogadást intézett, mert sajnos azóta sincs gyerek. Ez utóbbira már én is gondoltam. Ha kb 3 évet kell várni, akkor már 33 leszek.
De a férjem erről még hallani sem akar, amíg a lehetőségeinket nem használtuk ki (pl legalább egy inszeminációt). Én simán el tudnám képzelni, mert annyi kitaszított gyerek van, akik sosem kaptak szeretetet, nem volt még otthonuk. Az meg egy dolog hogy nem én hordtam ki, vagy nem a mi vérünk folyik az ereiben. De mi nevelnénk, gondoskodnánk róla, megtanítanánk sokmindenre, pl bringázni. Ember lenne belőle, nem egy újabb csavargó az utcán, mert a gyerekotthonból 18 évesen mehet a nagyvilágba isten hírével. Lehet, hogy nekünk ez a sorsunk, hogy onnan kiemeljünk és felemeljünk valakit.
Nálunk is ugyanez a kérdés merült fel. Én szeretném, de a párom azt mondja, hogy inkább a mesterséges megtermékenyítés...
VálaszTörlésThetisz: erre senkit nem lehet kényszeríteni, ahogy a mesterséges beavatkozásra sem. Azonban tényleg megfontolandó, hogy legalább egy ilyenen részt vegyen a pár és ha nem sikerül, akkor beadni a jelentkezést örökbefogadásra. Nem mindenki neveli szívesen "más gyerekét". Az én párom hajlandó ebbe belemenni, de csak akkor, ha már tényleg megpróbáltunk egy ilyen beavatkozást.
TörlésSzia Andi! Jó volt már olvasgatni, persze jobban örültem volna, ha jól is vagy emellett! Valamiért nagyon "leckéztet" és türelemre intenek téged odafent, amit most még biztos nehéz megérteni! De el fog jönni a ti időtök!
VálaszTörlésAz örökbefogadás nagyon szép dolog... És talán elindítani sem hátrány, ha megegyeztek. Főleg ha minél kisebb babát sikerül örökbefogadni, mert szerintem ebben még az a legfontosabb, hogy a lehető legkisebb legyen. Sok dolog eldől a születés utáni első percekben már, az első három évben meg főként. Azok a gyerekek akik ebből a testi érintésből és gondoskodásból, figyelemből kimaradtak és pár évesek elég lutri, hogy milyen gyereket tudtok belőle "nevelni". Igaz, tapasztalatom ebben nincs, de a sajátjaimon látom tényleg mennyire fontos ez az időszak, és sokat olvastam is, hallottam is későn örökbefogadott gyerekekről. Mellette pedig talán ha vmi nehézség jön, a sajátodat könnyebb elfogadni mert az akármilyen is, a sajátod - erről egyszer Emivel beszélgettünk, és most már értem mit akart ezzel mondani :) Akkor ezt nem találtam ilyen fajsúlyosnak :) Szóval ha várni kell úgyis és párhuzamosan megy egy ilyen is nektek lehet a lelked is megnyugodna és jönne a saját is. Viszont azért ilyen apróságok megnehezítik ennek is a lelki részét. De azért még mindig ne add fel én azt mondom!!!! (nyilván könnyebb mondani, mint csinálni, de mégis!)
Köszönöm a soraid! Egyelőre nem konkrét ez az örökbefogadás dolog, csak nekem mindig eszembe jut, amikor a gyermektelenség miatt szenvedek. De ezzel tényleg csak magamnak ártok, ha depizek.
TörlésEgyelőre nem tudom milyen érzés a két különböző gyerek (örökbefogadott és saját) közötti szeretet, de remélem egyszer megtudom, hogy milyen az, ha van saját. Mivel többet szeretnénk mint egy, én nem zárkózom el azelől sem, hogy legyen a saját mellett örökbefogadott. De remélem, csak az elsőre kell ennyit várni ...