A doki szerint nem gond ez a 2 mmtől kisebb valami, ami valószínűleg microadenóma. Legalábbis a prolaktinra való gyógyszer rendezi a prolaktin szintet és eltünteti ezt a sejtburjánzást is.
Persze én ezzel nem elégedek meg, mert a probléma gyökere nincs megoldva, csak a tünetet kezeljük.
A prolaktin egyfajta stresszhormon, és épp ezért a görcsölés nem tesz neki jót, sőt inkább rosszat. Mivel ez a dolog már átlépett azon a szinten, amit magam kezelni tudnék, elmentem kineziológushoz.
Ő a karjaim izomtónusának változásáiból olyan megállapításokat tett, hogy szorongást okoz számomra egy lánybarátom és a feleség szerepkör. Elég rendesen beletrafált.
A lánybarátaimnak már vagy van gyereke, vagy még nincs tervben, hogy szüljenek. Az, hogy nekik már van gyerek, bennem szorongást okoz. Emlékszem is a bűntudatra, amit akkor éreztem, mikor sírtam, mert egyiküknek összejött. És nem azért, mert sajnáltam tőle, csak nem értettem, hogy nekünk miért nem ...
A feleség szerepkör pedig bennem úgy él, hogy a jó feleség gyermekekkel ajándékozza meg a férjét, akit szeret, támogat stb. Nem érzem/éreztem magam teljes értékű társnak, mivel a baba hiányzik. Amikor erről kellett beszélni, eltört a mécses, viszont egy nagy kő is leesett a szívemről közben. Ezeket a szorongásokat EFT technikával és pozitív megerősítésekkel oldottuk.
Aztán amúltba visszamentünk, és nekem semmit nem kellett mondanom, csak a kineziológus állapította meg, hogy 19 éves koromban történt velem valami, ami csüggedést okozott. Én inkább úgy mondtam volna, hogy nem történt, mert akkortájt még mindig nem volt komoly barátom és sok barátnőmnek volt.
Tehát ismét az történt, hogy másokhoz mértem magam. Hogy különcnek éreztem magam, mert nekem még nem volt ilyen barátom. És most ugyanúgy különcnek érzem mgam, mert még nincs gyerekünk. ez egymásra rakódott az évek során.
Ezt is oldottuk - az aurámba rajzolt ábrával, amit több kártyából kellett kihúznom. Nem tudom pontosan mit jelentett, de az otthon ábráját húztam kb 20 lapból.
Aztán Tarot kártyát vettünk elő és abból az derült ki, hogy jó úton haladok a célom érdekében, de többet erről nem is írok.
Kaptam házit is, reggelente 1 percig egy pontot kell érintenem a fejemen két héten át. Ennek sem kérdeztem meg, mi a hatása, talán a cikázó és negatív gondolataimat kell eképp lecsendesítenem.
Legközelebb négy hét múlva megyek.
Ezt a kineziológust a neten találtam egyébként. Beírtam a google keresőbe, hogy "kineziológus budapest meddőség". Aztán onnantól bevallom töredelmesen, hogy az számított, a két ember közül melyik "rendel" közelebb hozzám.
Lesz még dolga velem, az biztos, mert 11 év szorongásait kell kibeszélnünk, feloldanunk. Mondjuk még így is jobban jártam, mint azok, akik magzati korban, vagy születésukkor szereztek valami maradandó rossz élményt (ezekre persze nem emlékeznek, de ott van a félelmeik gyökerében).
Most épp a Titok c könyvet olvasom, amit egy rokon polcán találtam meg a múltkor, de még nem szántam rá magam az elolvasására. Talán ennek is oka volt, mert nem lettem volna elég befogadó. A bevonzás téma érdekes, de azt hiszem, eddig rosszul csinálhattam, mikor próbáltam. Hiszen sokszor képzelem el, hogy otthon vagyunk a kisbabánkkal, vagy megölelem, és mégis azt értem el csak, hogy a prolaktinom akkora lett, mint egy terhes nőnek kb. Szóval még nem igazán értem, hogy kell pozitívan elképzelni valamit, hogy tényleg valóra váljon és ne csak a vérképem tegyen úgy mintha ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése