A második nődoki még rosszabbakat mondott, mint az első, pedig azt hittem, attól rosszabb már nem lehet. A párom egyik eredményére konkrétan azt mondta, hogy lombikot indokol - amire legjobb esetben is augusztusig várni kell. Kivéve persze, ha kifizetünk fél milliót kb, különben várólista van.
A másodikra azt mondta, határeset az inszemhez. Szóval most turbózza magát a férjem is, én meg igyekszem megtartani azt a jó eredményt, amit elértem, aztán februárban nekiindulunk.
Persze előtte még az endokrinológussal is egyeztetek, mivel 3 féle gyógyszert szedek és nem tudom szedhetem e mindet pl stimuláció alatt is, nincs e gyógyszerkölcsönhatás, amire figyeljek stb.
Hogy viselem? Őszintén: a második nődokis konzultáció után kellett pár nap, hogy megnyugodjak és elfogadjam., ez következik.
Annak a 10% vagy 1% esélynek is adunk esélyt, mert hőmérőzök és ovutesztelek is a hónapban. De persze nemcsak a baba miatt, hanem hogy lássam, hogy működik a testem és a hőm, így, hogy a vérkép okés.
Azt veszem észre, hogy a férjem az elmúlt fél évben olvad el igazán a kisgyerekek látványától - olyankor mindig mosolyog, és néz, ha mondjuk a boltban előttünk tipeg egy kislány, vagy dumál egy kisfiú. Ebből azt szűrtem le, hogy már ő is nagyon szeretné, és ha nem lennének nehézségek, talán később ért volna el erre a vágyakozási szintre.
Azt veszem észre, hogy a férjem az elmúlt fél évben olvad el igazán a kisgyerekek látványától - olyankor mindig mosolyog, és néz, ha mondjuk a boltban előttünk tipeg egy kislány, vagy dumál egy kisfiú. Ebből azt szűrtem le, hogy már ő is nagyon szeretné, és ha nem lennének nehézségek, talán később ért volna el erre a vágyakozási szintre.
Mozgok újra és szexelünk akár peteérés után is. Nem lehet úgy élni, hogy állandóan azon agyaljak, most sikerült e? Pláne, hogy elvették a remény jó részét. Aztán megint csak azt veszem észre, hogy eltelt 1 hónap, és még mindig nem mentem el sem tornázni, sem a konditerembe.
A héten elkezdtem lejárni a bérletet masszívan - kétszer is voltam tornán, hétvégén talán a kondi is összejön.
A hajstílusomon is már régóta változtatni akarok, de azt mondtam, addig nem csináltatom meg, amíg terhes nem leszek. A konzultációk után azonban úgy gondoltam, hogy már "csakazértis".
Viszont jelenleg egyik nap sem értem rá erre. Senki ne is faggasson, hogy milyen lesz, mert nem mondom meg :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése