Olvassunk

Beszereztem pár hasznos könyvet az utóbbi időben, amit szívesen ajánlok Nektek is.

Próbálkozóknak:

• Termékenység és fogamzás: általános információk a női ciklusról, tippek a legtermékenyebb időszak megállapítására, fiú legyen e vagy lány, hasznos tanácsok az egészséges életmódhoz, és a végén leírás a lombikról, illetve betegségekről (utóbbi kettőt friss próbálkozók ne olvassák, felesleges sokkolni magatokat).Ezt még 2010-ben vettem meg, és ahogy látom alig beszerezhető már.
• Gyereket szeretnénk: az előzőhöz képest jobb, mert lelki tényezőket is figyelembe vesz a termékenység elősegítése kapcsán! A férfiakról is hosszabb fejezet szól. A mesterséges megtermékenyítési módokról itt is írnak.
• Angyalműhely: Ördög Nóra és Törköly Erika könyve. Még nem olvastam el, mert rögtön a könyv végén lévő 30 napos programmal indítottam november közepén, Állítom, hogy ez nagyban hozzájárult a sikerhez! Meg is fogom köszönni nekik, amint sikeresen túlvagyunk a 12. héten. A 30 napos program nem más, mint egy önismereti, "ön-megszerető" program, amiben különböző feladatokat "kell" végrehajtanod egyedül, a barátnőddel, vagy a pároddal. Abszolút semmi köze a fogamzáshoz, hanem arról szól, hogyan tedd félre a problémákat, hogyan szeresd meg újra önmagad, ha bármilyen okból elvesztetted az önbizalmad, vagy nincs elég időd valóban magaddal foglalkozni (mert mondjuk már vannak gyerekeid). A magadra fordított időt énidőnek hívják, és minden nap végén önbevallás útján vallod be, mennyit szántál magadra. Mármint IDŐT. Újonnan kell megvenned a könyvet, mert abban van egy könyvjelző, s azon egy netes kód, amivel eléred a program netes verzióját is, ahol mindennap láthatsz videóüzenetet Nóriéktól, illetve hasznos tippeket is kapsz. Engem ez az egész annyira lekötött (a munka, és a céges rendezvény szervezés mellett), hogy semmi időm nem volt agyalni és ostorozni magam, mint szoktam. Szívből ajánlom!!!
• Levél egy meg nem született gyermekhez: ezt még csak megvettem novemberben, de még sajnos nem olvastam el. Lehet, hogy egy darabig nem is fogom, mert bizonyáar depresszív hangulatba kerülnék., ami most nem ajánlatos Egy olyan nő ír levelet meg nem szükletett gyermekéhez, aki évek óta vár gyermekáldásra. Több részletet nem tudok, de el fogom olvasni mindenképpen. Biztos sok oldalon magamra ismerek majd az érzéseket tekintve. 

Kismamáknak:

• Kismama terheskönyv: a születésnapom (merthát a 30. szülinapom is nemrég volt:)) alkalmából kaptam utalványt a Libritől, így megvettem ezt a könyvet is. Hétről hétre leírja, mi történik a babával, a mamával, és aztán bemutat pár magyar kórházat, ami tökjó, mert a magyar körülmények sokkal relevánsabbak, mintha egy külföldön írt könyvet olvasnék erről. Terheskönyvekből Dunát lehetne rekeszteni, de egynél többet szerintem nem érdemes venni. Az internet (és a youtube is) tele van információkkal. És persze minél több az info, amit olvasol, annál jobban aggodalmaskodsz.
• Lelki köldökzsinór: vajon az élet csak a születéssel kezdődik? Ebbe beruháztam, mert fontosnak tartom (miután a meddőségem egyik oka lelki volt), hogy lelkileg is készen legyek a babára, ne csak testileg és agyilag. Még nem olvastam el, csak félig, de nagyon sok érdekes info van arról, hogy a méhben történt viselkedés, illetve kommunikáció a mamával hogyan befolyásolja később a személyiséget és a viselkedést. Lesznek majd benne állítólag történetek arról, hogy más kismamák hogyan kommunikáltak a magzatokkal még születésük előtt. Pl vizsgálatok igazolják, hogyha születésük előtt egy mesét olvas fel nekik többször a mama (nyilván amikor már van hallásuk), akkor születés után attól a mesétől megnyugszanak. Vagy ugyanez a zenével is, főleg ha a mama mozog is zenére nem csak hallgatja passzívan. Szerintem nagyon érdekes. Persze ezt nem akarom olyan nagyon tudományosan csinálni, hanem használni belőle, amit érdekesnek gondolok.

Életjel!!!

Megvolt a második ultrahang is.
A picink él :) Köszönjük a drukkolást! :)
Kisoroszlán 2 cm-es petezsákban lakik, és a mérete (CRL=ülőmagasság) jelenleg 0.36 cm. Pont hat hetesen mérte a doki. Azt mondta, lehetne nagyobb is, valószínűleg később fogant vagy ágyazódott be pár nappal.
Én már festettem is a helye fölé egy képet karácsony előtt (harmadik festésem, mióta megvettem a készletet).
Az ultrahangon meg kellett fognom a férjem kezét, annyira izgultam, lesz e már szívhang. Aztán csak vigyorogtunk. És folyamatosan olyan, mintha álmodnék :)
Félve meséltem el azoknak, akik régóta akarnak babát, mert tudom milyen érzés ezt hallani, hogy másoknak sikerült, és mondtam, hogy megértem, ha nem dobódnak fel a hírtől. De mindegyikük biztosított róla, hogy tudják, min mentünk keresztül, így örülnek a sikerünknek.
Az én szüleim már tudják, karácsony előtti napokban mondtuk el, mert már nem bírtuk magunkban tartani,. bár szívhang ugye még nem volt, és mondtuk is nekik, hogy óvatosan örüljenek. Apukám sírva ölelt át, anyukám is sírt velem együtt.
A férjem apukájának holnap mondjuk el. Oda is vinni kell papírzsepit :) A tágabb rokonságnak csak a 12. hét után tervezzük elmondani. A közelebbi barátok már tudják. A munkahelyen január végétől előbb nem akarnám közölni.
Elég nehezen ment ez a teherbeesés, és progeszteron pótlást is kapok, szóval jobb az óvatosság.
De nem felejtek el ám örülni és a pocimat is szoktam simogatni. Tudja, hogy nagyon vártuk, és 10% ellenére is sikerült, mert sikerülni akart. Ezért bízom abban, hogy nem csak délibáb.
Legközelebb január 21én megyünk ultrahangra, és azután intézem a védőnőt és a többi kötelező vizsgálatot, meg a kiskönyvet is. Akkor leszek majdnem 10 hetes. A doki sem mondta, hogy előbb menjek ilyen ügyben intézkedni, szóval talán ő is fenntartással kezeli, merthát tudja az előzményeket. De azért persze vigyorgott ő is, a mi szemünk meg csillogott ezerrel, mikor elbúcsúztunk.
Elvileg a MÁV kórházban fogok szülni augusztusban.
Tünetem? A végtelen jókedv, boldogság, némi aggodalommal vegyítve. Szerencsére a fáradékonyságon és néha az enyhe émelygésem kívül egyelőre (koppkoppkopp) kutyabajom.

Akik nélkül nem sikerült volna

Hosszú utam során sok segítővel találkoztam, akik kicsit vagy nagyon, de mind hozzájárultak ahhoz, hogy megfoganjak. És akárhogy is alakul, ebben a bejegyzésben nekik szeretnék köszönetet mondani, illetve szívből ajánlanám segítségüket azoknak, akik még várakoznak.

• Kovácsi Gábor gerincgyógyász: a szuper masszázson és gerinc kimozgatáson túl mindig lelkileg feltöltődve jöttem el a kezelésekről 2008-tól 2011-ig. Ezek az alkalmak kezdték megváltoztatni az életfelfogásomat még holisztikusabb irányba. Érdekelni kezdtek a meditációs zenék. A Nyugati környékén található meg.
• Farkas József természetgyógyász: stresszkezelő masszázsra jártam hozzá 2011-ben. Javasolta, hogy meditáljak, megvettem nála első meditációs CD-met. Újpesten fogad.
• Bakonyiné Prenker Hédi gyógymasszőr: 2012-ben olvastam a Hello Baby c. magazinban a Yumeiho masszázsról, mely segíthet a teherbeesésben a medence kimozgatásával. Nyárig jártam hozzá. A kezelések segítettek a stressz oldásában, illetve, hogy jobban elfogadjam a helyzetünket. Sajnos úgy megugrott a prolaktin szintem a nyáron, hogy a továbbiakban úgy éreztem, már nem segít. A MOM Parknál fogadja "betegeit".
• Luca boszi: 2012 áprilisi cigánykártyás jóslatának babás része eddig bevált :)
• Mens Mentis: sok vérvétel, két cukorterhelés, és Breyer Helga doktornő segítsége, amikor a prolaktin szintem megugrott. Dél Budán találhatók meg.
• Dr. Major Judit endokrinológus: 2011 decemberében kerestem fel először. 8 hónap alatt vágtuk helyre a hormonjaimat, és a cukorértékemet (az inzulin rendben volt). Még további 4 hónapra volt szükség, hogy beérjen a kemény munka gyümölcse. :) Nem lehetek neki elég hálás, mert a legnagyobb fizikai javulást az ő segítségével értem el! A Mens Mentisben és a Budafoki úton is rendel.  
• Hargitai Andrea kineziológus: a lelkem gyógyításában segített nagyon sokat azáltal, hogy kiderültek a régi sérelmeim és szorongásaim, melyeket közösen oldottunk fel. Ő is nagymértékben hozzájárult a sikerhez! Pesterzsébeten fogadja klienseit.

És végül de nem utolsó sorban: 

• a férjem, aki évek óta kitart mellettem jóban, rosszban, egészségben és betegségben. 
• a barátaim, akiket nem nevezek nevükön (egyelőre), de úgyis tudják: mellettem álltak és vigasztaltak, és amikor arra volt szükség, megráztak.
• a családom: akik tisztában voltak a bajainkkal, és nem faggatóztak, nem tolakodtak, de biztattak és vigasztaltak, ha kellett.  
• Istennek: hogy végig velünk volt és most is segít - és a legjobbkor küldte nekünk ezt a kis lelket!
• az angyaloknak, főleg Abundantianak, akit az Angyalkártya mutatott meg nekem a kineziológusnál.
• saját magam: igen, köszönöm magamnak is, hogy bírtam a küzdelmet és sosem adtam fel, és hogy  "nyitott és befogadó vagyok az örömre".

Elhiszem - Minden rendben

Minden nap hallgatom és éneklem Bella mantráit, amióta kétcsíkos lett a tesztem. Engem személy szerint megnyugtatnak. Még nem voltam koncertjén, de ennek is eljön az ideje.

Üzenet Nektek akik vártok még

Ha azt gondoljátok, a küzdelem hiábavaló, tévedtek!
Igazán ez tesz erőssé, és önbizalommal telivé, ha valamiért meg kell küzdeni és aztán célt ér az ember.
Azt nem mondom, hogy nem szabad feladni.
Néha fel kell adni, mert belefásul az ember, és igen, sírni is kell néha - és amikor nem számít rá, vagy kevésbé számít rá az ember, az az energia, amit a görcsös akarásra fordított, hirtelen átvált jótékony energiává.

Ha élvezed az életed, és azt amit csinálsz, a kis lélek odafönt azt mondja, hogy "Igen, ilyen anyukát szeretnék, aki mosolyog és aki bátor". Úgy élj, hogy úgy tudj visszagondolni  a várakozás időszakára, mint egy küzdelmes, de tanulságos időszakra.

És Te valószínűleg egészen másképp fogsz nézni a gyerekedre, mint az akinek pikk pakk összejött. Egyik sem rosszabb a másiknál, csak más.

Helyzetjelentések a legjobbaknak

Szösszenetek a barátnőknek szánt levelekből (csakhogy érzékeltessem a lelkiállapotom):

December 14.:
"Vegul is nem mentem sztkba. Ő probal nyugtatni h nem lesz semmi gond. Amig nincs barna folyas v ver addig es pozi a teszt addig jo. Hetfon talan kapok konkret orvosi velemenyt a verleletre, kell e progpotlas v nem.Igazabol nehez a gondviselesre bizni a dolog kimenetelet. Annyi sokat kuzdottunk erte.  Velunk kell h maradjon!"

December 15.:
"Ma a 10es erossegu tesztem meg erosebb lett mint a tegnapi es a tegnapelotti. Neki is megmutattam oket es nagyon orult! Nem birnam ki karacsonyig. Rajtatok es rajtunk es egy lombikos volt kolleganomon kivul mas nem tudja.
A progeszteron miatt kicsit aggodom, de nem akarok nagyon raparazni, mert az csak rontana a helyzeten. Hetfon kapok orvosi velemenyt endikrinologustol, csut nodokitol. Addig is kicsit nehezen alszom amig nem tudunk biztosat."

December 16.:
"Tegnap napközben volt egy erősebb hasszúrkám, be is tojtam, hogy megjön, de szerencsére nem jött meg és nem utalt rá semmi színes folyás, hogy meg akarna. Iszom a palástfű teát (progeszteront növelheti), és szedem a Magne-B6ot. Meg igyekszem feküdni, pihenni, relaxálni, no stressz. Ami persze nehéz, ha minden fél-1 órában azt hiszed, hogy meg akar jönni (mondjuk ez az érzés egyre ritkul, ahogy telnek a napok). Van egy kolléganőm, akinek a progeszteronnal volt gondja (ugyanazok a bajai, mint nekem-IR, PCO, pajzsmirigy), és sajnos 3x vetélt is - ez a legnagyobb félelmem, na meg persze az, hogy nem jó helyen van esetleg. Akkor talán biztos jobban fájna a hasam is.  Úgy gondolom, ha már ennyit küzdöttünk ezért a Kis Oroszlánért, mostmár tegyünk meg mindent, hogy velünk is maradjon. Mondjuk tény, hogy tényleg csak azt a babát lehet megtartani, aki igazán velünk is AKAR maradni. Mert egy ponton túl mi már nem tudjuk befolyásolni Őt. Mostmár picit fájnak a melleim is, és reggelente nagyon enyhén émelygek. "

December 17.:
"Hajnali 2kor eros mensiszeru gorcsre keltem. felve mentem a mosdoba, de nem jott meg. tovabbra is makulatlan feher a tisztasagi betetem. visszaludtam es vegre fel 7kor keltem csak. a teszt pozitiv, nem halvanyodott."

Derült égből

Miután "kellemesen" elbeszélgettem két nődokival is november közepén (azaz inszeminációt javasolt mindkettő a párom májusi eredményei alapján), újult erővel vetettem bele magam a rendszeres testmozgásba. De előtte elszívtam bánatomban két cigit.
Vettem egy 10 alkalmas aerobik bérletet végre, és izzasztottam magam, ami remek stresszlevezetésnek bizonyult.

Újabb babanézőben is voltam, ezúttal lombikos ikreket néztem, sőt etettem :) Utána lelkiztem egy rokonnal, és elsírtam magam.

A hőmet persze mértem, és Vateráról rendeltem ovulációs tesztet, meg 10es erősségű terhességi teszteket is, mert ki tudja. Az ovulációs teszt pozitív is lett két napon keresztül november 27-én és 28-án is. Mindkét nap sikerült együtt lenni, úgy voltunk vele, hogy adunk esélyt annak a 10%-nak, de nem éltük bele magunkat, és nem csak azokon a napokon szeretkeztünk, mert hát ne csak a "gyerekcsinálásról" szóljon az élet.
Voltam aztán a céges karácsonyi bulin is, ahol bár nem ittam (a gyógyszerek miatt nem is szabad), de ugrálva táncoltam. Aztán gyógyfürdőbe is elmentünk, de csak 33 fokos vízbe mentünk be, mint legmelegebb vízbe.

December 13-ra nem vártam a menstruációmat, és mivel kíváncsi nő vagyok, 11-én teszteltem. Egy negatívat.
12-én nagyon halvány pozitív lett (be sem írtam a táblázatba), és aztán napról napra erősebb lett a csík.

Azért persze nem hittem el, mert volt már hasonló 2 éve. Szóval vettem még kétfajta tesztet és azokon is nagyon jól látszott a második csík.
A páromnak elmeséltem még 13-án, de ő sem merte beleélni magát.

A barátnőimnek persze elmondtam, az egyikkel összeölelkezve sírtunk, ami egy nagyon szép pillanat volt.



Próbáltam hívni az endokrinológusomat, hogy mit kell tennem a gyógyszereimmel, szednem kell e még, de sajnos nem értem el. A sors fintora. Hogy biztosra menjek, bejelentkeztem HCG és progeszteron vérvételre is, hogy tuti van e terhes hormon bennem, és ez nem valami vicc-e.

És volt!!

HCG           281,0 U/L

      Referencia nem terhes esetben: <2,7 U/L 

Progeszteron            41,6 nmol/L

      I. trimeszter      : 15,04 - 161,35 nmol/l 

Egy izgalmas hétvége következett - kb óránként rohantam a WC-re, nem jött e meg, még akkor is, mikor családi ebéd volt nálunk. De szerencsére hófehér maradt végig a tisztasági betétem (pedig tényleg megjövősen fájt és fáj a hasm - állítólag ez normális-szerintem néha ijesztő). 
Hétfőn reggel végre elértem az endokrinológust és azt mondta, minden maradjon, ahogy eddig 8-10. hétig. Nőgyógyászhoz küldött. Még aznap este elmentünk ultrahangra, ahol diagnosztizáltak hasi UH-val egy 0.58 cm-es petezsákot :)

Egyelőre csak ennyi látszik a picinkből! Elneveztük Kis Oroszlánnak, és vettünk egy kis plüssoroszlánt, azt szoktuk simizni a hasamon kívül. Augusztus 22-re várnánk az első babánkat.

Most várjuk a jövő heti ultrahangot, addig is kímélem magam, sokat pihenek és igyekszem pozitívan gondolkodni. Nehéz elhinnem, hogy ennyi küzdelemnek tényleg beérik a gyümölcse.

A hasam szokott fájni, de Magne B6ot szedek rá. És kaptam progeszteronpótlásra is hüvelytablettát.

Úgyhogy rásegítés is van.

Az égiek velünk voltak, mivel sikerült teherbe esnem - remélem továbbra sem hagynak minket magunkra!

Léci drukkoljatok, hogy minden rendben legyen!

Miből sejthetjük, hogy mániákusan babát akarunk?

• ha kisbabát látunk, fürkésszük a tekintetét, és a mozdulatait, hátha jelzi valahogyan, amit más emberek nem látnak - vagyis azt, hogy terhesek vagyunk
• ha halálos balesetről hallunk, agyalni kezdünk, újjászületik e vajon a mi gyermekünként
• álomfejtésbe kezdünk, hátha jelez a tudatalattink, hogy terhesek vagyunk
• nyomkodjuk a fájós mellünket, hátha ezúttal nem PMSünk van, hanem terhesek vagyunk
• kifogásokat keresünk, miért nem mozgunk (mi van ha elmegy a baba, vagy nem tud beágyazódni) - emiatt persze még görcsösebbek és idegesebbek leszünk, mert nem vezetjük le a stresszt

És persze a szokásos dolgok (amely még talán belefér a normalitás határaiba):

• hőmérőzés 
• ovu tesztelés
• terhesteszt végzése a várt menstruáció előtt
• forró víz, szauna kerülése