Derült égből

Miután "kellemesen" elbeszélgettem két nődokival is november közepén (azaz inszeminációt javasolt mindkettő a párom májusi eredményei alapján), újult erővel vetettem bele magam a rendszeres testmozgásba. De előtte elszívtam bánatomban két cigit.
Vettem egy 10 alkalmas aerobik bérletet végre, és izzasztottam magam, ami remek stresszlevezetésnek bizonyult.

Újabb babanézőben is voltam, ezúttal lombikos ikreket néztem, sőt etettem :) Utána lelkiztem egy rokonnal, és elsírtam magam.

A hőmet persze mértem, és Vateráról rendeltem ovulációs tesztet, meg 10es erősségű terhességi teszteket is, mert ki tudja. Az ovulációs teszt pozitív is lett két napon keresztül november 27-én és 28-án is. Mindkét nap sikerült együtt lenni, úgy voltunk vele, hogy adunk esélyt annak a 10%-nak, de nem éltük bele magunkat, és nem csak azokon a napokon szeretkeztünk, mert hát ne csak a "gyerekcsinálásról" szóljon az élet.
Voltam aztán a céges karácsonyi bulin is, ahol bár nem ittam (a gyógyszerek miatt nem is szabad), de ugrálva táncoltam. Aztán gyógyfürdőbe is elmentünk, de csak 33 fokos vízbe mentünk be, mint legmelegebb vízbe.

December 13-ra nem vártam a menstruációmat, és mivel kíváncsi nő vagyok, 11-én teszteltem. Egy negatívat.
12-én nagyon halvány pozitív lett (be sem írtam a táblázatba), és aztán napról napra erősebb lett a csík.

Azért persze nem hittem el, mert volt már hasonló 2 éve. Szóval vettem még kétfajta tesztet és azokon is nagyon jól látszott a második csík.
A páromnak elmeséltem még 13-án, de ő sem merte beleélni magát.

A barátnőimnek persze elmondtam, az egyikkel összeölelkezve sírtunk, ami egy nagyon szép pillanat volt.



Próbáltam hívni az endokrinológusomat, hogy mit kell tennem a gyógyszereimmel, szednem kell e még, de sajnos nem értem el. A sors fintora. Hogy biztosra menjek, bejelentkeztem HCG és progeszteron vérvételre is, hogy tuti van e terhes hormon bennem, és ez nem valami vicc-e.

És volt!!

HCG           281,0 U/L

      Referencia nem terhes esetben: <2,7 U/L 

Progeszteron            41,6 nmol/L

      I. trimeszter      : 15,04 - 161,35 nmol/l 

Egy izgalmas hétvége következett - kb óránként rohantam a WC-re, nem jött e meg, még akkor is, mikor családi ebéd volt nálunk. De szerencsére hófehér maradt végig a tisztasági betétem (pedig tényleg megjövősen fájt és fáj a hasm - állítólag ez normális-szerintem néha ijesztő). 
Hétfőn reggel végre elértem az endokrinológust és azt mondta, minden maradjon, ahogy eddig 8-10. hétig. Nőgyógyászhoz küldött. Még aznap este elmentünk ultrahangra, ahol diagnosztizáltak hasi UH-val egy 0.58 cm-es petezsákot :)

Egyelőre csak ennyi látszik a picinkből! Elneveztük Kis Oroszlánnak, és vettünk egy kis plüssoroszlánt, azt szoktuk simizni a hasamon kívül. Augusztus 22-re várnánk az első babánkat.

Most várjuk a jövő heti ultrahangot, addig is kímélem magam, sokat pihenek és igyekszem pozitívan gondolkodni. Nehéz elhinnem, hogy ennyi küzdelemnek tényleg beérik a gyümölcse.

A hasam szokott fájni, de Magne B6ot szedek rá. És kaptam progeszteronpótlásra is hüvelytablettát.

Úgyhogy rásegítés is van.

Az égiek velünk voltak, mivel sikerült teherbe esnem - remélem továbbra sem hagynak minket magunkra!

Léci drukkoljatok, hogy minden rendben legyen!