Megvolt a vérvétel egy kb. félórás tájékoztatót követően. Itt aláírtuk a vizsgálatról szóló tájékoztatást, hogy tudomásul vettük azt, illetve a "számlácskát". Ezután fizettünk, majd jött a csapolás.
A mintát Németországba küldik ki.
Vannak olvasóim Németországból, remélem ,nekik soha nem kerül sor ilyesmire, de ha mégis jobb képben lenni, hogy létezik vetélési kockázat nélküli még biztosabb szűrés is.
http://www.origo.hu/egeszseg/terhesseg/20121112-downkor-szurovizsgalatok-magyarorszag-2012.html
Nagyon köszönjük az imákat és a drukkolásokat!
Én tegnap Bagdi Bellát hallgattam rendöletlenül és meditáltam is. Korán el is aludtam, viszont fél 5kor felkeltem üríteni, és már nem bírtam visszaaludni.
Ha a korionboholy mintavételre mentem volna, még ennyit sem aludtam volna, az holt biztos. Olvastam a neten olyat is, hogy volt aki annyira félt, hogy a mintavétel előtt vérezni kezdett. És sajnos az is előfordult, hogy valaki vetélt, aztán kézhezkapta a negatív eredményt.
Nekünk %ra vetítve kb 0.5%, hogy beteg a baba és ugyanennyi százelék, hogy téved a Prenatest. Viszont a vetélési arány meg 1% lett volna, ami dupla esély.
A lelki nyugalmunk érdekében jobb tudni minél biztosabb eredményt.
Akkor most két hét várakozás ... ergo sok munka, és minél több kikapcsolódás, aztán majdcsak megjön az a negatív lelet! Illetve majd hívnak telefonon.
2013. február 18., hétfő
2013. február 15., péntek
Prenatest
Köszönöm a sok biztató szót! :)
A barátok, rokonok is a támogatásukról biztosítottak bennünket. Ezt az idegeskedést senki szerint nem érdemeltük meg, de így alakult, nincs mit tenni.
Végül is lemondtuk a hétfői mintavételt, mert 1% az esélye a vetélésnek, de 0.37% annak, hogy Down áll fenn. Találtunk egy másik megoldást is a biztosabb, és biztonságosabb kiszűrésre.
Erre is jövő hétfőn megyünk. Tőlem vesznek majd vért, és mivel az anyában kering a magzati DNSből, így ezt meg tudják vizsgálni. Piszok drága, de szerencsére volt vésztartalékunk.
www.prenatest.hu
Hátha másnak is hazsnos lehet a jövőben (bár ne kerüljön rá sor).
Egy emberi élet többet ér, és én hiszem, hogy egészséges. Nem lehet másképp!
Annyit vártunk rá, és épp a születésnapomon bizonyosodtam meg a pozitív tesztről!
Akkor elmentem volna a korionboholy mintavételre, ha
1. már lenne legalább 1 gyerekünk
2. tudnám, hogy bármikor újra teherbe eshetem (egy szerencsétlen vetélés után talán soha többet nem lenne erre esélyem)
3. nem lennék A RH negatív, mert így még a beavatkozás után anti D injekciót is kell kapnom, amit elvileg csak szülés (vagy vetélés) után szoktak adni. Állítólag veszélytelen, de ki tudja mit okoz, ha úg kapom, hogy a baba bennem van.
4. ha nem lennék IRs, és nem működne alul a pajzsmirigyem, szóval ha makkegészségesen és problémamentesen estem volna teherbe.
Nem is a doktornő szakértelmében nem bízom (nem hiszem hogy 15-20 év praxis után megremegne a keze), aki csinálná a műtétet, hanem abban, hogy a neheztíő körlmények vajon mennyire növelnék a vetélés esélyét.
Így inkább perkálunk, de legyünk biztonságban.
Az eredményre két hetet kell várni. Rendületlenül hiszek a Gondviselésben.
A barátok, rokonok is a támogatásukról biztosítottak bennünket. Ezt az idegeskedést senki szerint nem érdemeltük meg, de így alakult, nincs mit tenni.
Végül is lemondtuk a hétfői mintavételt, mert 1% az esélye a vetélésnek, de 0.37% annak, hogy Down áll fenn. Találtunk egy másik megoldást is a biztosabb, és biztonságosabb kiszűrésre.
Erre is jövő hétfőn megyünk. Tőlem vesznek majd vért, és mivel az anyában kering a magzati DNSből, így ezt meg tudják vizsgálni. Piszok drága, de szerencsére volt vésztartalékunk.
www.prenatest.hu
Hátha másnak is hazsnos lehet a jövőben (bár ne kerüljön rá sor).
Egy emberi élet többet ér, és én hiszem, hogy egészséges. Nem lehet másképp!
Annyit vártunk rá, és épp a születésnapomon bizonyosodtam meg a pozitív tesztről!
Akkor elmentem volna a korionboholy mintavételre, ha
1. már lenne legalább 1 gyerekünk
2. tudnám, hogy bármikor újra teherbe eshetem (egy szerencsétlen vetélés után talán soha többet nem lenne erre esélyem)
3. nem lennék A RH negatív, mert így még a beavatkozás után anti D injekciót is kell kapnom, amit elvileg csak szülés (vagy vetélés) után szoktak adni. Állítólag veszélytelen, de ki tudja mit okoz, ha úg kapom, hogy a baba bennem van.
4. ha nem lennék IRs, és nem működne alul a pajzsmirigyem, szóval ha makkegészségesen és problémamentesen estem volna teherbe.
Nem is a doktornő szakértelmében nem bízom (nem hiszem hogy 15-20 év praxis után megremegne a keze), aki csinálná a műtétet, hanem abban, hogy a neheztíő körlmények vajon mennyire növelnék a vetélés esélyét.
Így inkább perkálunk, de legyünk biztonságban.
Az eredményre két hetet kell várni. Rendületlenül hiszek a Gondviselésben.
2013. február 12., kedd
12 hetes vizsgálat
Úgy néz ki, nem drukkoltatok elég hatékonyan, vagy csak a mi hitünket és erőnket teszi ismét próbára a Jóisten vagy a Sors!
Ultrahang alapján minden OK, a nyaki redőt kivéve, ami 3.2 mm. Mivel 3 mm a határ, a doktornő azt mondta az Istenhegyin, hogy nézzük meg, mit mutat a vér. Megnéztük.
Arányszámunk az Edwards és Patau szindrómára nagyon jó, de a Down kórra 1:266. Ez azt jelenti, hogy köztes a kockázat nálunk. Felajánlották a korionboholy mintavételt, mint lehetőséget. Ennek során a méhlepényből mintát vesznek helyi érzéstelenítésben, és megvizsgálják 100%-ra van e Down kór. A kockázat a vetélésre a vizsgálat miatt 1:100.
Délután még úgy gondoltuk tegnap, hogy tuti nem csináltatjuk meg, mert kockázatos. Reggel azonban úgy ébredtem, hogy meg kell csináltatni. Igaz, előtte a GYK-n tartottam közvéleménykutatást, ki mit tenne a helyemben. A többség azt mondta, menjünk.
A kérdés leginkább abban dől el, megtartanánk e, ha Down szindrómás? Eleinte a férjem azt mondta, ha beteg ha nem, a mi gyerekünk. Én már eleve bizonytalan voltam, mert az egy dolog, amíg kisgyerek. De mi van ha felnő? Ki gondoskodik róla? Állambácsi? És hogyan?
Aki mindenáron megtartja, annak persze felesleges belemennie a rizikóba. De ha van egy kis bizonytalanság is abban, hogy megtartanánk e, ha beteg, nem jobb előbb megtudni?
A következő esélyünk a pontosabb szűrésre egyébként a 16. és 18. héten lenne (vér és UH ismét), de mi van, ha akkor közlik azt, amit előbb is megtudhatunk? Hogyan tudunk normális döntést hozni úgy, hogy a baba már érezhetően mozog bennem?
Utánaolvastam a neten és a vizsgálatról nem mondtak kimondott rossz dolgokat. Hétfőre van időpontunk, aznap és azon a héten táppénzen leszek itthon. Az ellenségemnek sem kívánom, amit át kellett élnünk, és amit most át kell.
De a pozitív gondolkodás fontos: olvasom a Lelki köldökzsinórt, ahol az anyukák lélekben valami módon felkészítik a magzatukat a születésre vizualizációval, vagy azzal, hogy mesélnek nekik róla, milyen lesz kb. Arra gondoltam, ugyanezt megpróbálhatnám én is, hogy szegényt ne érje sokk, hogy a környezetét piszkálják majd.
Mázlim van, mert a lepényem elől van és mögötte a baba, így nem kell mellett elhaladni, és egyébként még a magzatburok is körülveszi.
Aki végezni fogja a vizsgálatot, állítólag szaktekintély a területen, sőt ő kezdte ezeket a szűréseket szorgalmazni kis hazánkban anno.
Szóval házi feladat: drukkolni (de tényleg) február 18-án reggel 8:40kor. Ekkora kaptam az időpontot. Kb 20 perces lesz a műtét és a párom bejöhet velem.
Érdekelne a véleményetek ezzel kapcsolatban, szóval ne habozzatok.
Ultrahang alapján minden OK, a nyaki redőt kivéve, ami 3.2 mm. Mivel 3 mm a határ, a doktornő azt mondta az Istenhegyin, hogy nézzük meg, mit mutat a vér. Megnéztük.
Arányszámunk az Edwards és Patau szindrómára nagyon jó, de a Down kórra 1:266. Ez azt jelenti, hogy köztes a kockázat nálunk. Felajánlották a korionboholy mintavételt, mint lehetőséget. Ennek során a méhlepényből mintát vesznek helyi érzéstelenítésben, és megvizsgálják 100%-ra van e Down kór. A kockázat a vetélésre a vizsgálat miatt 1:100.
Délután még úgy gondoltuk tegnap, hogy tuti nem csináltatjuk meg, mert kockázatos. Reggel azonban úgy ébredtem, hogy meg kell csináltatni. Igaz, előtte a GYK-n tartottam közvéleménykutatást, ki mit tenne a helyemben. A többség azt mondta, menjünk.
A kérdés leginkább abban dől el, megtartanánk e, ha Down szindrómás? Eleinte a férjem azt mondta, ha beteg ha nem, a mi gyerekünk. Én már eleve bizonytalan voltam, mert az egy dolog, amíg kisgyerek. De mi van ha felnő? Ki gondoskodik róla? Állambácsi? És hogyan?
Aki mindenáron megtartja, annak persze felesleges belemennie a rizikóba. De ha van egy kis bizonytalanság is abban, hogy megtartanánk e, ha beteg, nem jobb előbb megtudni?
A következő esélyünk a pontosabb szűrésre egyébként a 16. és 18. héten lenne (vér és UH ismét), de mi van, ha akkor közlik azt, amit előbb is megtudhatunk? Hogyan tudunk normális döntést hozni úgy, hogy a baba már érezhetően mozog bennem?
Utánaolvastam a neten és a vizsgálatról nem mondtak kimondott rossz dolgokat. Hétfőre van időpontunk, aznap és azon a héten táppénzen leszek itthon. Az ellenségemnek sem kívánom, amit át kellett élnünk, és amit most át kell.
De a pozitív gondolkodás fontos: olvasom a Lelki köldökzsinórt, ahol az anyukák lélekben valami módon felkészítik a magzatukat a születésre vizualizációval, vagy azzal, hogy mesélnek nekik róla, milyen lesz kb. Arra gondoltam, ugyanezt megpróbálhatnám én is, hogy szegényt ne érje sokk, hogy a környezetét piszkálják majd.
Mázlim van, mert a lepényem elől van és mögötte a baba, így nem kell mellett elhaladni, és egyébként még a magzatburok is körülveszi.
Aki végezni fogja a vizsgálatot, állítólag szaktekintély a területen, sőt ő kezdte ezeket a szűréseket szorgalmazni kis hazánkban anno.
Szóval házi feladat: drukkolni (de tényleg) február 18-án reggel 8:40kor. Ekkora kaptam az időpontot. Kb 20 perces lesz a műtét és a párom bejöhet velem.
Érdekelne a véleményetek ezzel kapcsolatban, szóval ne habozzatok.
2013. február 10., vasárnap
12. hét
A kollégák is tudják mostmár - gratuláltak. Természetesen leginkább azokat érdekelte e tény, akik tisztában voltak (részben vagy egészben) az előzményekkel. Valahogy jobban át tudták érezni, ez mekkora dolog. Aki nem ismerte az előzményeket, annak természetes dolog, hogy egy férjes nő 30 körül terhes lesz. Pedig nem ment ám pikkpakk, ezt Ti is tudjátok ...
Szerencsére jól érzem magam. Tegnap mondjuk nem öltöztem fel este elég melegen, ezért kicsit kótyagos a fejem, szóval vedelem a teát. Holnap lesz a 12 hetes ultrahang vizsgálat, meg vérvétel is az Istenhegyi Magánklinikán. Jó lesz már túllenni rajta! Kérlek drukkoljatok, hogy minden rendben legyen továbbra is!
A progeszteronpótlást el kezdtem csökkenteni, napi 3ról, napi 2re (reggel és este használom). Keddtől meg 2-3 napig még este fogom, és aztán el is hagyom.
Az influenza elleni oltáson gondolkodtam, de végül is nem hiszem, hogy beadatom. Kb hetente érzem, minthan áthás lennék, és nem biztos, hogy jó beadatni, ha mindig bújkál bennem valami. A kritikus 12 hét nemsokára letelik (csütörtökön), és nem azt mondom, hogy utána veszélyetelen az influenza, de sokkal kevésbé rizikós, mint előtte. Amint picit is betegnek érzem magam, inkább itthon maradok, és nem szedek hozzá további bacit vagy vírust.
Holnap szerencsére itthonról dolgozom, szóval tudom folytatni az öngyógyítást. Délután pedig lépünk az orvoshoz.
Beszereztem az első kismamafarmert a H&Mben, olyan jó, hogy végre van egy farmerem, ami nem szorít :) A hasam ugyanis elkezdett domborodni, de lehet, hogy csak híztam (mérleg szerint másfél kilót). Az Ottotól megrendeltem az első kismamaruhámat, amit majd tavasztól tudok hordani. Vettem még kismama nejlonharisnyát, merevítő nélküli melltartót, meg kettő pánt nélküli topot tavaszra, nyárra, amiben majd tudok napozni, meg kertészkedni az erkélyen. Remélem, még rám is fog jönni. Egyszerűen nem tudtam nem megrendelni a Bonprixtő l :) Az a vicces, hogy egy kéket és egy fehéret rendeltem és kaptam egy kék-fehér csíkosat, és kék.-fehár pöttyöset, ami nincs is a választék között feltüntetve :) De megtartom, mert pl szeretnék menni pocakfotózásra és ott is jól fog jönni. Hófehéret majd szerzek a Sárkányban a nyári ruhák, topok alá.
Szerencsére jól érzem magam. Tegnap mondjuk nem öltöztem fel este elég melegen, ezért kicsit kótyagos a fejem, szóval vedelem a teát. Holnap lesz a 12 hetes ultrahang vizsgálat, meg vérvétel is az Istenhegyi Magánklinikán. Jó lesz már túllenni rajta! Kérlek drukkoljatok, hogy minden rendben legyen továbbra is!
A progeszteronpótlást el kezdtem csökkenteni, napi 3ról, napi 2re (reggel és este használom). Keddtől meg 2-3 napig még este fogom, és aztán el is hagyom.
Az influenza elleni oltáson gondolkodtam, de végül is nem hiszem, hogy beadatom. Kb hetente érzem, minthan áthás lennék, és nem biztos, hogy jó beadatni, ha mindig bújkál bennem valami. A kritikus 12 hét nemsokára letelik (csütörtökön), és nem azt mondom, hogy utána veszélyetelen az influenza, de sokkal kevésbé rizikós, mint előtte. Amint picit is betegnek érzem magam, inkább itthon maradok, és nem szedek hozzá további bacit vagy vírust.
Holnap szerencsére itthonról dolgozom, szóval tudom folytatni az öngyógyítást. Délután pedig lépünk az orvoshoz.
Beszereztem az első kismamafarmert a H&Mben, olyan jó, hogy végre van egy farmerem, ami nem szorít :) A hasam ugyanis elkezdett domborodni, de lehet, hogy csak híztam (mérleg szerint másfél kilót). Az Ottotól megrendeltem az első kismamaruhámat, amit majd tavasztól tudok hordani. Vettem még kismama nejlonharisnyát, merevítő nélküli melltartót, meg kettő pánt nélküli topot tavaszra, nyárra, amiben majd tudok napozni, meg kertészkedni az erkélyen. Remélem, még rám is fog jönni. Egyszerűen nem tudtam nem megrendelni a Bonprixtő l :) Az a vicces, hogy egy kéket és egy fehéret rendeltem és kaptam egy kék-fehér csíkosat, és kék.-fehár pöttyöset, ami nincs is a választék között feltüntetve :) De megtartom, mert pl szeretnék menni pocakfotózásra és ott is jól fog jönni. Hófehéret majd szerzek a Sárkányban a nyári ruhák, topok alá.
2013. február 2., szombat
11. hét
Szerencsére jól fogadta a főnök a hírt, és gratulált. Persze minél hamarabb tudni akarja, meddig dolgozom és mikor jönnék vissza kb, de kértem egy kis időt, hogy egyelőre várjuk meg a 12. hét, meg a genetikai ultrahang végét, mielőtt ezekről nyilatkozom. Másnap viszont a főnököm főnöke is gratulált, még jó, hogy a kollégák akkor még nem értek be.
Nekik ugyanis én szeretném elmondani. Pénteken lesz csoportos ebédünk, és ekkor terveztem a kinyilatkoztatást. Sokáig úgysincs értelme titkolni, ha már a két főnök is tudja.
A közérzetem szerencsére jó, csak este már annyira fáradt vagyok, hogy nem bírom rávenni magam a blogírásra, meg nagyjából semmire. Általában csak letelepszünk a TV elé vacsi után, és sorozatokat nézünk. Nemrég fejeztük be a Jóbarátokat, és most a Columbot kezdtük el. Reggeli émelygés nuku, napközben szokott néha hányingerem lenni, de egy pár korty hideg víz, vagy valami kaja után elmúlik az is.
Rosszabb volt a 6-8. hétig, de azt sem mondanám kibírhatatlannak. Ebből a szempontból (is) szerencsés vagyok.
Olvastam, hogy valaki már mintha érzett volna valamit a hasában ilyen idős terhesen, mintha apró buborékok szállnának a hasában. Ezt 2 napja este éreztem, és vigyorogtam - remélem ez már egy előjel volt. Persze a konkrét mozgásra (mármint amit érzek, mert már most is mozog) még várni kell.
A munka mellett csinálom a kutyás alapítvány iwiwes oldalát is. Itt nem hiszem, hogy beszámoltam erről, de tavaly megmentettünk a férjemmel 3 szopós kiskutyát, és így kerültem kapcsolatba az alapítvánnyal. A munkahelyen szerveztem nekik gyűjtést, és bár egyelőre csak az adomány egyik (munkatársaim által összegyűjtött) felét utaltuk át nekik, az is 100 rugó, szóval örültek annak is. A másik felére mindenféle bürokrata elvárás miatt még mindig várják/várjuk. Szeretném folytatni a háttérmunkát nekik (természetes önkéntes alapon, ahogy eddig is), ha majd itthon leszek, akkor is.
Amúgy kemény hetem volt, sok munkával, csütörtök este már fél 10kor elaludtam. Jópár kollégám beteg, szóval igyekszem nem elkapni. A férjem azóta meggyógyult, szerencsére csak egy napig volt lázas, és tőle sem kaptam el semmit.
A hasam mintha már el kezdett volna nőni, de lehet, hogy csak puffadok. Minden érzés új. De eddig nagyon jó élmény a terhességem, és tényleg úgy érzem életem egyik legszebb időszaka ez :)
Nekik ugyanis én szeretném elmondani. Pénteken lesz csoportos ebédünk, és ekkor terveztem a kinyilatkoztatást. Sokáig úgysincs értelme titkolni, ha már a két főnök is tudja.
A közérzetem szerencsére jó, csak este már annyira fáradt vagyok, hogy nem bírom rávenni magam a blogírásra, meg nagyjából semmire. Általában csak letelepszünk a TV elé vacsi után, és sorozatokat nézünk. Nemrég fejeztük be a Jóbarátokat, és most a Columbot kezdtük el. Reggeli émelygés nuku, napközben szokott néha hányingerem lenni, de egy pár korty hideg víz, vagy valami kaja után elmúlik az is.
Rosszabb volt a 6-8. hétig, de azt sem mondanám kibírhatatlannak. Ebből a szempontból (is) szerencsés vagyok.
Olvastam, hogy valaki már mintha érzett volna valamit a hasában ilyen idős terhesen, mintha apró buborékok szállnának a hasában. Ezt 2 napja este éreztem, és vigyorogtam - remélem ez már egy előjel volt. Persze a konkrét mozgásra (mármint amit érzek, mert már most is mozog) még várni kell.
A munka mellett csinálom a kutyás alapítvány iwiwes oldalát is. Itt nem hiszem, hogy beszámoltam erről, de tavaly megmentettünk a férjemmel 3 szopós kiskutyát, és így kerültem kapcsolatba az alapítvánnyal. A munkahelyen szerveztem nekik gyűjtést, és bár egyelőre csak az adomány egyik (munkatársaim által összegyűjtött) felét utaltuk át nekik, az is 100 rugó, szóval örültek annak is. A másik felére mindenféle bürokrata elvárás miatt még mindig várják/várjuk. Szeretném folytatni a háttérmunkát nekik (természetes önkéntes alapon, ahogy eddig is), ha majd itthon leszek, akkor is.
Amúgy kemény hetem volt, sok munkával, csütörtök este már fél 10kor elaludtam. Jópár kollégám beteg, szóval igyekszem nem elkapni. A férjem azóta meggyógyult, szerencsére csak egy napig volt lázas, és tőle sem kaptam el semmit.
A hasam mintha már el kezdett volna nőni, de lehet, hogy csak puffadok. Minden érzés új. De eddig nagyon jó élmény a terhességem, és tényleg úgy érzem életem egyik legszebb időszaka ez :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)