Szerencsére jól fogadta a főnök a hírt, és gratulált. Persze minél hamarabb tudni akarja, meddig dolgozom és mikor jönnék vissza kb, de kértem egy kis időt, hogy egyelőre várjuk meg a 12. hét, meg a genetikai ultrahang végét, mielőtt ezekről nyilatkozom. Másnap viszont a főnököm főnöke is gratulált, még jó, hogy a kollégák akkor még nem értek be.
Nekik ugyanis én szeretném elmondani. Pénteken lesz csoportos ebédünk, és ekkor terveztem a kinyilatkoztatást. Sokáig úgysincs értelme titkolni, ha már a két főnök is tudja.
A közérzetem szerencsére jó, csak este már annyira fáradt vagyok, hogy nem bírom rávenni magam a blogírásra, meg nagyjából semmire. Általában csak letelepszünk a TV elé vacsi után, és sorozatokat nézünk. Nemrég fejeztük be a Jóbarátokat, és most a Columbot kezdtük el. Reggeli émelygés nuku, napközben szokott néha hányingerem lenni, de egy pár korty hideg víz, vagy valami kaja után elmúlik az is.
Rosszabb volt a 6-8. hétig, de azt sem mondanám kibírhatatlannak. Ebből a szempontból (is) szerencsés vagyok.
Olvastam, hogy valaki már mintha érzett volna valamit a hasában ilyen idős terhesen, mintha apró buborékok szállnának a hasában. Ezt 2 napja este éreztem, és vigyorogtam - remélem ez már egy előjel volt. Persze a konkrét mozgásra (mármint amit érzek, mert már most is mozog) még várni kell.
A munka mellett csinálom a kutyás alapítvány iwiwes oldalát is. Itt nem hiszem, hogy beszámoltam erről, de tavaly megmentettünk a férjemmel 3 szopós kiskutyát, és így kerültem kapcsolatba az alapítvánnyal. A munkahelyen szerveztem nekik gyűjtést, és bár egyelőre csak az adomány egyik (munkatársaim által összegyűjtött) felét utaltuk át nekik, az is 100 rugó, szóval örültek annak is. A másik felére mindenféle bürokrata elvárás miatt még mindig várják/várjuk. Szeretném folytatni a háttérmunkát nekik (természetes önkéntes alapon, ahogy eddig is), ha majd itthon leszek, akkor is.
Amúgy kemény hetem volt, sok munkával, csütörtök este már fél 10kor elaludtam. Jópár kollégám beteg, szóval igyekszem nem elkapni. A férjem azóta meggyógyult, szerencsére csak egy napig volt lázas, és tőle sem kaptam el semmit.
A hasam mintha már el kezdett volna nőni, de lehet, hogy csak puffadok. Minden érzés új. De eddig nagyon jó élmény a terhességem, és tényleg úgy érzem életem egyik legszebb időszaka ez :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése