10. hét

Meglett a véreredmény, és úgy fogalmazott a nőgyógyászom, hogy "csodálatos". Először mondjuk rossz helyre mentem, és félórással késéssel érkeztem az ambulanciára (máshova kellett mennem, mint ahol lecsapoltak). A doki épp arra járt, mikor már épp kezdtem kétségbeesni, hogy a sok erőteljesen gömbölyödő és ajtó előtt álló nők után vajon mikor fogok sorra kerülni, hogy 5 perces művelettel a kezembe nyomják a leletet. És persze siettem volna munkába is.
Az orvosom épp arra jött és megismert, egyből mondta is, hogy menjek vele. Nyomtatta a leletet és adta is ki. nem gondoltam, hogy meg fog ismerni, mert eddig 4x voltam nála. Legelső alkalommal ugye novemberben, amikor mondta az ominózus 10% esélyt.
Az ultrahangon 14-én egyébként találkoztam egy volt kolléganőmmel, aki kitalálta, hogy baba lesz, mert a férjem is jött velem ultrahangra. Utána FB-on váltottunk pár üzenetet, és ő is szívből ajánlotta ezt a dokit utólag.
Voltam kineziológusnál is, mert persze még mindig félek, hogy nehogy baj legyen. Meg az ekcémám is marhára zavar, hogy nehezen múlik. Persze szteroidos krémet nem fogok használni. Inkább homeopátiás és egyéb házi módszereket próbálgatok rá.
Jövő héten megyek a védőnőhöz, kíváncsi vagyok, miket mond majd, és mikor fog eljönni hozzánk szétnézni.
A munkahelyemen még nem tudják. Illetve csak remélni tudom, ugyanis az egyik rokonom FB superuser módjára kiposztolta a hírfolyamba, hogy gratulál, amikor a fülébe jutott a hír. Ugye ez úgy van, hogy a családban elmondjátok valakinek, és aztán az a valaki elmondja, de "csak egyvalakinek", aztán az illető is elmondja még "csak egyvalakinek", és a végén mindenki tudja, mielőtt ti úgy döntenétek, hogy elmondjátok. Na ezért lesz az legközelebb, hogy csak mi fogjuk tudni, és a 12. hét előtt egy szót sem szólunk, mert a családom nem tud titkot tartani. Szóval a posztot töröltem, de fogalmam sincs, hogy a három óra alatt, amíg kint volt, ki látta és ki nem. És sajnos pár pletykás kolléga is van az ismerőseim között. Tehát muszáj elmondanom a főnöknek, mielőtt mástól tudja meg.
Ezt a döntést hosszas mérlegelés után hoztam meg. Egyrészt munkál bennem a fent említett dolog és az, hogy jobb ha tudja a főnök, mert bármi gond van, nekem esetleg azonnal dokihoz kell mennem. És akkor már késő lenne elmagyarázni, hogy miért.
Másrészt azért csak szeretnék túl lenni a nagy vizsgálaton február 11-én, és utána közzétenni.

Az elmondás mellett szól az is, hogy a párom jelenleg lázas beteg, remélhetőleg nem kapom el, akármi is ez. Vigyázunk, külön szobában vagyunk, stb.  Szóval ha túlontúl óvatos vagyok odabent is (pl hazaküldök valakit, aki köhög, mégis dolgozni jön), az feltűnő lehet, hogyha nem mondom el.
Azért remélem, a csoporttársaim előtt egyelőre titokban marad, és a főnököm diszkréten kezeli majd a tényt. Szeretném nekik én, személyesen bejelenteni, ha itt az ideje.