9. hét

Igen, tényleg átléptem a 9. hetet. Köszönünk minden drukkot! :) Megvagyunk szerencsésen és szépen nő a pici. Az ultrahangon mikor megláttam, akkor nyugodtam meg. Pláne, amikor a szívverését is hallottuk! 2 centis a babánk. Olyan hihetetlen ez az egész. Annyi várakozás után még mindig óvatosan merek csak örülni, de legalább már nem hiszem azt folyton, hogy csak álmodom. Az is fura, hogy nem vagyok rosszul, bár a doki mondta, hogy nem muszáj-tünet minden terhességben a hányás.
De a két és fél év után a picink talán úgy gondolja, már eleget szenvedtem és megkímél. Remélhetőleg a szülés is hasonlóan problémamentes lesz, meg persze az egész terhesség!
Voltam azóta EKGn is, szabályos a szívritmusom, normális a vérnyomásom is. Vérvétel pedig ma reggel volt - levettek kb. 8 cső vért, én már csak nevettem, hogy jesszus, hogy kivéreztetnek, a nővér inkább attól félt, hogy elájulok (mint általában hiszik). Aztán produkáltam pisit is. Kedden lesz meg az eredmény, remélhetőleg minden normális.
Közben intéztem időpontot is a 12 hetes kombinált tesztre (vér, genetikai UH) magánklinikára a nőgyógyászom javaslatára. Február 11-én lesz, addig (ha minden OK) nem lesz már több UH, sem orvoslátogatás. Még előtte találkozom a védőnővel is, első látogatásom lesz nála, már várom, milyen lesz. Megkapom a kiskönyvet is :) Az alsó szomszéd anyuka szerint jó fej és korunkbeli. És a területi gyermekorvos is jó. Majd beszámolok.
Vettem krémet terhességi csíkok ellen, már most kenegetem, hogy ne száradjon annyira a bőröm, meg már most jó az a kis kapcsolat a picinkkel. A férjem is szokott neki jó éjt kívánni, és úgy köszön el, hogy "sziasztok".

Ördög Nórinak szeretnék levelet írni. Szerintem kézzel fogom megírni és elküldöm az Angyalműhelybe, a Corvin negyedhez, postán. Így talán tényleg ő fogja elolvasni. Megvárom ezzel is a 12 hetet.
Illetve már elhatároztam, hogy a környezetemben én is kinyilatkoztatom majd a történetünket, persze dióhéjban, és fel fogom ajánlani a segítségemet másoknak. Például ha orvosra van szükségük, vagy biztatásra. Nagyon sokan miután összejött, a maguk örömével vannak elfoglalva és elfeledkeznek (el akarnak feledkezni) a küzdelemről. Pedig nekem is jólesett volna, ha tudom, kérdezhetek valaki hasonlótól, akinek már sikerült, hogy mit tett másképp, hogy összejött. Persze segíteni csak annak lehet, aki hagyja is és igényli. Ezzel is tisztában vagyok.