Epilógus

Kedves Olvasóim!

2011 októberében, vagyis 2 éve azért indítottam ezt a blogot, hogy leírjam a babánkért való küzdelmünk történetét. Egyrészt a saját megnyugtatatásomra, másrészt azért, hogy hasonló sorsú nőtársaimnak segítséget nyújtsak. Közben rám talált 1-2 jó ismerős, akik rendszeresen megjegyzést fűztek az írásaimhoz, sőt olyannal is találkoztam, akivel azóta már szinte heti szinten kapcsolatot ápolok.
A küzdelemnek meglett a gyümölcse. Én tudtam, hogy előbb-utóbb sikerül vagy így vagy úgy, csak mindig az "előbb"-ben reménykedtem. Rájöttem, hogy a harc megerősített, különben nem biztos, hogy a szoptatásért ennyit küzdöttem volna, ha egyébként Bencéért nem kellett volna.

Jó hír, hogy több mint egy hete semmi tápszerre nem volt szükség, és így is gyarapodott Bence 16 dekát az elmúlt héten. Mivel 10 a minimum, és 15-nek már örül a védőnő és a gyermekorvos, kezdek megnyugodni. A lényeg, hogy Bence is sokat mosolyog, ami azt jelzi, jól érzi magát. Persze vannak nyűgösebb napok, és már előre készülök a 12. heti növekedési ugrásra, de összeségében jókedvű és jó színben van :) Arra is rájöttem, hogy a sok sírásnak nemcsak éhség lehet az oka (kezdő szülő ugyebár...). A 3.-6.hét között jó gyakran szoptattam, hogy több tejem legyen, így maximum 1x aludt napközben, ami ilyen kisbabánál elég megerőltető. De legalább csinált magának több tejcsit!
Na de Bence növekedésnek története már úgy érzem nem ennek a blognak a része kell, hogy legyen.
Szóval köszönöm, hogy velem tartottatok, és ha valakinek kérdése van még azok után, hogy elolvasta a blogot, szívesen állok rendelkezésre.

Minden jót! 

Javul a helyzet

Mindenkinek javaslom szoptatási gondokkal a La Leche ligát. Kihívtam egy tanácsadót, megnézte, hogyan teszem mellre Bencét, adott pár tippet pozícióra, egyénre szabottan, és étrendkiegészítőket ajánlott.
Van a Motherlove féle More Milk kapszula, a helyett Makai görögszéna kapszulát ajánlott, állítólag a hatóanyag ugyanaz, csak ez olcsóbb. Ezen kívül  sörélesztő pelyhet eszem, zabpelyhet minden nap (sok B vitamin miatt). A Laktoherbre visszatértem, 1 literhez rakok 4 filtert, és szigorúan 10 percig áztatom, nem tovább. Ettől nemhogy nem fáj Bence hasa, de jókat tud pukizni és kakit is produkál.
Ezen kívül megvettük Ungváry Renáta Szoptatás kézikönyvét, ami tényleg hasznos, konkrét kérdéseimre kaptam belőle választ, és fotók is segítenek szoptatási pozíciókban (bár ezeket youtubeon is találni).
Két szoptatás között amennyiben több idő telik el, mint két óra, fejek, és azt odaadom neki, ha úgy látom, még éhes. A tápszert fokozatosan csökkentjük, múlt héten napi 2 decit is lenyomott, most 1et kap és közben monitorozzuk a nettó súlyát (azaz csupin nézzük). Naponta 2-3 deka hízás az átlagos, hogy mennyi tejet fogyaszt, nem lényeges, mert nem tudni, mennyire zsíros az anyatejem.
A tanácsadó azt mondta, egyes csecsemők napi 490 ml-t szopnak, mégis híznak, mert zsíros az anyuka teje, mások meg 1300 mlt, mert az meg vizesebb. Így félre kellett tennem az addigi módszert, azaz, hogy matematikailag meghatároztam, mennyit "kell megennie" egy étkezés alkalmával és annyival pótoltam ki az anyatejet. Ez macerás is, mert folyton méregetni kell ruhában szopi előtt és után, meg persze szétidegeskedi magát az anyuka (azaz én).
Nem tudom, sikerül e végleg elhagyni a tápszert de már az is nagy eredmény, hogy

1. van tejem, mert másnak gyakorlatilag nulla
2. egyre több van

Örülök, hogy nem adtam fel. Ennek egyrészt az az oka, hogy Bencének is jobb az anyatej, mert jobban fejlődik az immunrendszere. A kapcsolatunknak is jobb, mert azért szoptatni mégis egy közelséget jelent a gyermekeddel. Harmadrészt meg a francnak van kedve szarakodni a bekeveréssel (jó az arány?) melegítéssel (elég meleg, nem hűlt ki?), kifőzéssel (napi egyszer főzzem?), mellre helyezni sokkal egyszerűbb. Meg persze a blogom neve CSAKAZÉRTIS - nem szoktam feladni.

Meg vettünk egy olyan cumisüveget is, amiből nem csöpög a tej, így ha pótlást kap, vagy lefejt tejet, akkor sem fog leszokni a ciciről.

Szoptatási gondok

Szerdán múlt három hetes Bence. Az első napokban pótoltuk az anyatejet táppal, és sikerült is elérni a tankönyv szerinti első hetes hízást. A második héten elhagytuk a tápszert, és anyatejjel visszanyerte a születési súlyát. Ezen a héten azonban ismét tápszerhez kellett nyúlni ...
Ma 11x szoptattam meg. Reggel még tübb lehetett a tej, mert utána bealudt, napközben viszont nehézséget jelentett elaltatni. Az esti etetésnél mértem csak a fogyasztott mennyiséget (azaz lemértem Bencét szopi előtt és után). Szomorúan konstatáltam, hogy 25 ml-t evett a minimális 60 helyett .... szerencsére volt bekeverve tápszer. Most alszik.
Napközben sajnos nem volt valami jó kedélyű és kiegyensúlyozott, mint aki jól van lakva, hiába ciciztettem folyton, nem tudom mikor van hatása és hogyan lesz több tejem.
Sajnos tényleg szoptatási tanácsadót kell hívnom, pedig reméltem, hogy megúszom.
Iszok, mint a gödény, napi több mint 3 litert, leginkább vizet, Laktoherbet nem, mert attól meg a hasa fáj, de a Karamalzból iszom napi egyet (bár cukros, az legalább bejött). 
Este sikeresen ki is borultam, persze kijöttem a szobából, nehogy felkeltsem, de zokogtam. A férjem is nehezen tudott lenyugtatni. Pedig nem akartam emiatt kiborulni, de nem megy.
Legalább ez a dolog jöhetne könnyedén. De úgy látszik nekem mindneért vért kell izzadni.

Megszületett küzdelmünk gyümölcse, Bence :)

2013. augusztus 21-én reggel 8:57-kor megszületett a kisfiunk 4100 grammal és 58 centivel, Budapesten, a MÁV kórházban, császármetszéssel.

Erős legényke vagyok ám, egy igazi szumó!

Első közös képem anyával

Magzatvíz elfolyással indult be a szülés, és bő egy ujjnyira volt tág a méhszájam, amikor a dokim vizsgált, épp ő volt ügyeletben. Fel is vettek az osztályra, és az adatok egyeztetése után beöntést kaptam. Ettől féltem, de egyáltalán nem fáj, sőt megkönnyebbülés. Persze ha közben kemény fájásaim lettek volna, nem tudom hogy bírom ki. De fájásom nem nagyon volt.

Kaptam oxit, 10ml/óra adagolásban, és 2 órát adott az orvos, hogy a tágulás növekedjen. Ha nem, akkor császár. Nem változott semmit, így nem sokat teketóriázott. Részben amiatt is, mert a babánk becsült súlya az utolsó UH alapján 3700 gramm volt, a BPD (fejátló) meg 10.2 cm, így nagy babára számítottunk. A feje sem tudott rendesen beékelődni. A műtétre kb. 20 perc múlva sor is került, hajnali 5kor mentünk be, és 8:57kor emelték ki a fiunkat.

Egy anesztes nő szúrta a spinálist, nem fájt, nem mozogtam, hogy nehogy elrontsa meg görnyedni kellett hozzá. Aztán már nem éreztem semmi mellkastól lefelé. Izgultam. A paravánt elém húzták és 2 perc múlva már mutatták is a gyereket kb. Utána a varrást volt nehéz kivárni, mert én már hármasban akartam lenni a megfigyelésen. Kb. 15 perc múlva tolhattak ki, nem emlékszem, aztán ott mellre tették a fiamat, aztán mellémrakták, de a fejemet nem mozgathattam, így elég béna volt a helyzet. Utána feltoltak az osztályra, ahol van egy szoba csak császáros elfekvőnek elnevezve. Itt kellett 8 órán át szinte mozdulatlanul feküdni. Pár óra múlva ihattam és ehettem, de csak fekve. Szívószállal ittam és egy szendvicset ettem meg nagyon lassú tempóban. Közben a nővérke néha bejött és nyomkodta a hasam, hát az nem kellemes, nem tudom miért, gondolom azt nézik mennyire ömlik tőle a vér odalent. Mert akkor vmi nem kóser.
A fejet nem lehetett felemelni, mert garantált fejfájást kaptam volna hetekre.
Aztán meg kellett lassan mozdulni, jobbra balra forgolódni aztán felállni, és egy nővér kíséretében zuhanyozni menni. Nem voltam rosszul, nem estem össze, de ez egyénenként változó, ki mennyire bírja magát.

Az elfekvőbe is behozták a fiamat, de túl sok mindent nem tudtam vele kezdeni, csak összebújtunk és próbáltam felfogni, hogy végre (3 év után) anya lettem.

Aztán betoltak a szobába, ahol a következő 3 napban voltam. Háromágyas szobák vannak. A picit hozták utánam, és a csecsemős mellre helyezte ismét. Aztán már végig velem maradt, csak első éjjel vitték el, mert már nagyon hangosan sírt, de nem én kértem, hogy vigyék. A tejem nehezen indult be, emiatt kicsit nyűgösek voltak az etetések, és a MÁVban nem szoktak tápszert adni, így annyi van, amennyi van, és ez nem mindig kellemes... Tápszert csak orvosi utasításra adhatnak. Nos, a fiam több mint 10%ot fogyott, ami a maximum súlyvesztés az első három napban.
Utolsó nap már odavittem, hogy adjanak valamit, mert lefejtem a tejet kórházi fejővel, de egyszerűen nem volt több, mint 20 ml, és a fiam bömbölt. Akkor adtak neki, mi meg hazafelé vettünk tejpótlót és vegyesen tápláljuk. Most kezdi visszanyerni a születési súlyát, és szerdán lesz 1 hetes. Közben a tejem kb triplázódott, de ahogy fejlődik a gyerek, most még ez is kevés. Azért igyekszem. Nagyon jó étvágyú, mohó kisfiú.
Éppen be is kell szereznünk egy másik cumisüveget, mert az Aventesből ömlik a tápszer, és emiatt a cicihez nem nagyon van türelme szívni. A Medelának van állítólag egy nagyon jó terméke, persze jó drága, de ma megvesszük.

Apa beköt a Puntoba hazafelé

A kórházról:
- a császármetszés profi volt, nem kellett sokat várni a műtétre szerencsére, és tök gyorsan megvoltunk. A dokim bejött az elfekvőbe hozzám, majd másnap és harmadnap is (igaz kapott pénzt is, de azt csak másnap).
- az elfekvőben a nővérke nagyon rendes volt, meg úgy általában a szülészetis nővérek azok
- a csecsemősök között az egyik vért izzadva próbált segíteni a helyes szoptatási póz megtalálásában, mert a kisfiam elég nehezen találta a mellem (kicsi is és a bimbóm sem elég hosszú), meg általában kiköpte a bimbót és inkább üvöltött. Bimbóvédővel könnyebb volt. Segítettek a fejőgéppel is.

Minden reggel jött a vizit, a mamákat is nézték, kérdezgették, aztán jött a gyermekorvosi vizit is. Minden nap korán reggel a nővérek megmérték a vérnyomásunkat, megnézték a hőmérsékletünket. Ha kellett kötést cseréltek zuhanyzás után a seben.

Harmadik nap kaptam meg a zárójelentéseket, elég gyorsan, délben már megvolt minden, de végül is csak 4kor jött értünk a férjem, addig ott maradtam a szobában.

Aludni nem lehetett (3 nap alatt 9 órát aludtam), mert mindig valamelyik baba fennt volt, de legalább lelkileg és fizikailag is felkészül az ember. Ehhez képest az, hogy éjjel egyszer kelek fel, tiszta leányálom. Persze gondolom ez változik, mert a bébi egyre többet lesz aktív két etetés között. Szóval mindenki aludja ki magát szülés előtt.

Jóllakottan punnyadok

Tegnap itt volt a védőnő, és azt mondta, két hónapos fejlettségi szinten van Bence fizikailag. A reflexei is jók, emelgeti a fejét, fürkészően tekinget körbe, járás reflexe is megvan. Szóval nő legyen a talpán, aki el tudja látni elegendő anyatejjel :) Ugye eleve nagy súllyal született, így az igényei is nagyobbak. Azért nem esem kétségbe, próbálkozunk még, de félő, hogy a csak anyatejes táplálás nem fog összejönni. Éheztetni viszont nem fogom a fiamat, mert nem ettől vagyok jó anya szerintem, hogyan szültem és hogyan szoptattam. nem tervezem lelkileg rámenni erre, vagy kínozni Bencét, hogy éhesen hagyjam sírni. Épp mondta a férjem is tegnap, hogy az egyik kollégájáéknál is jött a baba, de nem volt elég tej, azért ők továbbra is küzdöttek csak anyatejjel és mehettek az ügyeletre annyira lefogyott a baba.

Bence 4100al született, és 3680nal hoztuk ki, szóval elég határeset. A védőnő szerint jól tettük, hogy beszereztük a tejpótlót, de persze továbbra is próbálkozzak,. Iszom a malátasört, szedek homeopátiás bogyót és iszom a Laktohrbet, őszilevet. Aztán reménykedem :) Holnap lesz egy hetes, megnézzük majd, hogy visszanyerte e a születési súlyát, mert az lenne a jó, utána pedig gyarapodnia kellene.

3 nap (?)

Tegnap este lejtőn felfelé sétáltam erős tempóban, és lefelé busszal jöttem, hátra álltam, hogy jól összerázzon. Itthon meleg zuhany, mert fájt a derekam és a hasam. És semmi sem történt az éjjel. 4kor felkeltem, kellően bepraáztattam magam, szóval alig tudtam visszaaludni, de sikerült. Reggel aztán eltört a mécses.
Holnap megyünk a kórházba CTGre és konzultálni a nődokival. Reméltem, ezt már megússzuk. Gondolom szóba fog kerülni a császár ismét, és tenni fog javaslatot az orvos, mi legyen. Remélem, sikerül mindneki számára jó döntést hozni, én kockáztatni nem merek, ahhoz túl sokat vártunk rá. Nem mintha a császár nem lenne kockázatos. Meg utána a felépülés sokkal nehezebb.
De Bence talán nem hiába nem indul be. A hasam nem hiszem, hogy kellő mértékben leszállt például, a feje sem tudom, be tudott e ékelődni, és hogy holnap ezt megnézi e az orvos újra. Az is lehet, hogy beindítást javasol, a mérete szerint még holnap, épp ezért viszem a motyómat is.
Ma délután szundiztam ismét, éjjel remélem hagy aludni az izgalom majd.
A lényeg, hogy épen és egészségesen szülessen, mert mi már nagyon vártuk/várjuk.

Még egyben

Továbbra is írogatom, mikor érzek fájást, de nem látok benne rendszert. Talán tágul már a méhszáj, és mákomra nem fáj jobban, mint egy mensis görcs. A nyákdugóm szerda óta részletekben távozik, talán ma mehetett ki az utolsó darab, mert délután óta nincs semmi. De ma reggel is alvadt véres jött ki. Hát nagyon kíváncsi vagyok, ebből mikor lesz valami konkrét.
A derekam majd leszakad. Szerda óta sétálok napi 1 órát és üldögélek a fitt labdán is, ami nagyon jól esik.
Augusztus 20án reggel 9kor dokilátogatás a MÁV-ban, azt már nem szeretném megvárni, de siettetni sem merem mondjuk bábakoktéllal, amíg a terminus nem jár le. Mellesleg lehet, hogy tényleg tágulok, csak nem érzem annyira, és inkább hosszan történik, rejtetten. Az lenne a legjobb. És akkor mondjuk egyből 5 percesekkel indítanék.
Szép tervek. De az is lehet, hogy keresztülhúzza egy ítélet, miszerint nem fog kiférni, vagy nem jól tartja a fejét és akkor egyből császár. Vagy ha simán indul is lehet akármi, ami művi befejezést igényel, erre is jó azért lélekben meg információban felkészülni. Nem mindenkinek olyan mint a nagykönyvben, és hát nekünk ak ezdet sem volt olyan ...

Egyébként még az jutott eszembe, hogy a várandósság során a maradék tabu is megszűnt köztem meg a férjem között. Például ő borotvált a minap, meg gátmasszázst is csinált (amíg nem kezdett el a nyákdugóm kijönni). Azt hiszem a szülés illetve a szülés utáni lábadozás (legyen akár gátseb vagy metszési heg) már szintén nem lesz tabu. Amúgy egy injekciós tű látványától is rosszul szokott lenni. Remélem nem őt kell majd felvakarni a kórház padlójáról, mindenesetre az elvesztett TAJ kártyáját pótolta.

Még X nap vagy óra (?)

Nos, hétfőn az orvos azt mondta, nem a nyákdugó távozott, mivel a méhszájam teljesen zárt, 3000. Sőt, még Bence méreteivel is ijesztgetett, hogy elég határeset a sima szüléshez, mert a fejátlója 10.2 cm, és 10ig szokták tudni kitolni. Hát én azért bízom benne, hogy így is sikerül, nem ijedtem meg, és nem mondtam, hogy akkor császározzon.
A becsült súlya meg 3700 gramm, de ez tuti nem valós, mert egy barátnőmnek ugyanez a dokija, és az UH gép is, túlsaccolta.

Na én bánatomban meg félelmemben beszereztem homeopátiás bogyókat e lista alapján, és el kezdtem szedni a szülés előtti bogyókat. Tegnap este megkértem a férjemet, hogy legyünk együtt, mert a katonák segíthetnek puhítani és megnyitni a méhszájat, meg legalább élvezetes is. Élvezetesebb, mint egy bábakoktél mondjuk... Ma reggel pedig el kezdett távozni a nyákdugó 6kor. Először egy véres darabka, akkor azért figyeltem magam, hogy nem vérzek e utána esetleg, mert akkor egyből kórház.

Aztán délben még egy darab, ez már barnásabb volt, és délután még egy darab, az meg sárgás.
El kezdtem felírni a fájások idejét és hosszát,  egyelőre túl nagy rendszert nem fedezek fel bennük, de tény, hogy többször érzem, mint a jóslókat és nem csak a hasam alján.

Drukkoljatok, hogy mihamarabb beinduljon a szülés és Bence elinduljon az útján, mert jó lenne természetes úton megszülni. Hátha ez már éjjel megtörténne (?).