Továbbra is írogatom, mikor érzek fájást, de nem látok benne rendszert. Talán tágul már a méhszáj, és mákomra nem fáj jobban, mint egy mensis görcs. A nyákdugóm szerda óta részletekben távozik, talán ma mehetett ki az utolsó darab, mert délután óta nincs semmi. De ma reggel is alvadt véres jött ki. Hát nagyon kíváncsi vagyok, ebből mikor lesz valami konkrét.
A derekam majd leszakad. Szerda óta sétálok napi 1 órát és üldögélek a fitt labdán is, ami nagyon jól esik.
Augusztus 20án reggel 9kor dokilátogatás a MÁV-ban, azt már nem szeretném megvárni, de siettetni sem merem mondjuk bábakoktéllal, amíg a terminus nem jár le. Mellesleg lehet, hogy tényleg tágulok, csak nem érzem annyira, és inkább hosszan történik, rejtetten. Az lenne a legjobb. És akkor mondjuk egyből 5 percesekkel indítanék.
Szép tervek. De az is lehet, hogy keresztülhúzza egy ítélet, miszerint nem fog kiférni, vagy nem jól tartja a fejét és akkor egyből császár. Vagy ha simán indul is lehet akármi, ami művi befejezést igényel, erre is jó azért lélekben meg információban felkészülni. Nem mindenkinek olyan mint a nagykönyvben, és hát nekünk ak ezdet sem volt olyan ...
Egyébként még az jutott eszembe, hogy a várandósság során a maradék tabu is megszűnt köztem meg a férjem között. Például ő borotvált a minap, meg gátmasszázst is csinált (amíg nem kezdett el a nyákdugóm kijönni). Azt hiszem a szülés illetve a szülés utáni lábadozás (legyen akár gátseb vagy metszési heg) már szintén nem lesz tabu. Amúgy egy injekciós tű látványától is rosszul szokott lenni. Remélem nem őt kell majd felvakarni a kórház padlójáról, mindenesetre az elvesztett TAJ kártyáját pótolta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése