Jó régóta nem írtam, de rávettem magam, mivel úgyis itthon vagyok. Szar a gyomrom. Nem tudom, mit kaptam el, de semmi étvágyam. Azon is gondolkoztam, hogy lehet a szervezetem sokallt be a napi 5x-i kajálástól.
Csináltam tesztet azért, bár középidőben voltam, hátha én is a "terhes vagyok, mégis megjött" táborába tartozom. De sajnos nem.
Azt mondják a gyomorfájás lelki oka lehet az, hogy valamit nem tud az ember megemészteni. Ez sajnos rám is igaz. Az idő telik, és nekünk még nincs gyerekünk. Közben foyamatosan szembesülök és gratulálok a környezetemben megfoganó és megszülető bébikhez. És úgy érzem, mint aki egy társasjátékban folyton kimarad.
A Bromocriptint feladtam 1 hét után, mert folyamatosan szédültem tőle, meg aluszékony voltam, reggelente látászavarra ébredtem. Ne erőltessétek ti sem, ha nem bírjátok. Van helyette Norculot vagy mi, de egyelőre hagytuk azt is. Megpróbáljuk a Merckforminnal letornázni a prolaktint, és így csak a tirxint szedem, mint hormonra ható gyógyszert.
Május 9én megyek kontrollra a Mens Mentisbe, délután már meg is kapom a véreredményt. 14én pedig endokrinológus. Remélem, a Norculotra nem lesz szükség. Biztos ez is stresszel egyébként valahol belül. Jól ki kellene sírnom magam, de eddig még nem jött össze.
A férjemnél a spermák lassúak egyébként, minden más rendben van. Most ő is szed vitaminokat, mindennap bringázik, úszni jár, szóval odarakja magát ő is a siker érdekében. Közben persze nagyon szeretjük egymást, és várjuk a csodánkat.
Múltkor kutyát sétáltattam. Nagyon szeretem az állatokat, de mi nem akarunk lakásba kutyát. A szomszédét vittem le. Róluk kiderült, hogy éveken át vártak, kezelték őket, volt inszemináció, lombik is, mégsem sikerült, és végül is örökbefogadtak egy kisbabát. Itt álünk egymás mellett és nem tudtunk egymás problémájáról. Ezt az ember nem szívesen teregeti ki. Inkább kínosan vigyorog, ha megkérdik "na rajta vagytok már a témán?" "nektek mikor lesz?". Mert még mindig jobb, mintha tudnának róla és folyton kérdezgetnék "voltál dokinál?" "hol tartasz?" "mit szarakodnak már ennyit, miért nem ültetik be?". Mikor ezekre mi is szeretnénk választ, de sajnos siettetni nem tudjuk a gyógyulást. Illetve lehetne, Bromoval, csak akkor mindennap zombi lennék, és szexelni sem lenne kedvem.
Végső elkeseredésemben és itthoni magányomban fura lépésre szántam el magam. Elmentem egy jósnőhöz, aki kártyát vetett. Csak fél óra volt, mégis sok mindent elmondott. A lényeg, ami a bloghoz is kapcsolódik, jó hír volt. Azt jósolta, hogy 1 éven belül vagy már baba lesz, vagy minimum terhesség fog bekövetkezni. Megkérdeztem a nemét, és 3 káryát húztam. Ebből az egyik lány volt, a másik fiú, erre azt mondta a jósnő, vagy még nem lehet tudni, vagy ikrek lesznek. Mire én: vagy majd 18 évesen eldönti :) Ezen jót derültünk.
Nagyon jó lenne, ha beválna a jóslat. Bele sem merek gondolni, mekkora boldogság lenne a férjem gyerekét (gyerekeit) hordani a szívem alatt. Azt hiszem a boldogságtól bekattannék így hirtelen. De az még mindig jobb lenne, mint a sikertelenségtől való bekattanás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése