Szóval elvileg bármikor jöhet a baba, az én eredményeimet nézve. De még nem jön. Az egészséges pároknak is 30% esélyük van arra havonta, hogy megfoganjon a nő.
Én azért reméltem, hogy ezúttal kegyes lesz hozzánk a sors, de nem így történt. Természetesen a forgatókönyv az volt, mint máskor. Sírtam, és nagyon elkeseredtem, aztán másnap már picivel jobb passzban ébredtem.
Gyorsan be is szereztünk két szőrgombócot. Kutyát a férjem nem akar lakásba, és én is beláttam, hogy elég nagy kötöttséget jelent. A macskaszőrt meg én nem bírom, folyton tüsszögök. Szóval lettek megint tengerimalacaink, velük kapcsolatban van tapasztalata mindkettőnknek legalább. Olyan picik és törékenyek. Meg még félénkek nagyon. Van kiket babusgatni, meg gondoskodni róluk.
A családos barátaink (?) nem nagyon keresnek minket. Talán mert nem tudnak mit mondani, vagy nem akarnak. Talán nekem sem jó semmi, amit mondanak és az sem, ha nem mondanak és kérdeznek semmit. Megvan a maguk élete, gyerekekkel, a gyerekkel kapcsolatos problémákkal, teendőkkel. Kicsit talán irigyelnek is minket, hogy oda megyünk, ahova akarunk és azt csinálunk, amihez csak kedvünk van. Mi meg azért irigykedünk, mert nekik legalább sikerült, ami nekünk nem akar összejönni ... Nem beszélnek a gyerekeinkről, mert úgy érzik, bántanak ezzel, de mivel másról nem tudnak bezsélni, így nem beszélgetnek velünk. És vica versa.
Én nem akarom a babára várás időszakát megkeseredve tölteni, de nagyon nehéz havonta újra felállni és a tükörbe nézni. Holott tudom, hogy én aztán tényleg mindent megteszek a sikerért. Legalábbis a természetes fogantatásért.
Mi lesz a következő lépés?
Amikor megjött, persze azonnal inszeminációra akartam menni. Kicsit higgadtabb fejjel azonban rájöttem, hogy nemrég érkezett csak el az az ideális biológiai állapotom, ami növeli az esélyt, tehát pár hónapot hagyni kell annak a 30%-nak. Ráadásul a férjem eredménye is ingadozó, és nemrég volt lázas beteg. Tehát remélhetőleg még idén mindketten egyszerre leszünk topon, és sikerül.
Akarok keresni egy nődokit Pesten, aki végezne nálam normális cikluskövetést, mert a jelenlegi nődokim nem igazán jártas meddőségi kérdésekben, max a Clostit írnák fel.
Szóval ultrahangon talán látszódik majd valami peteérés féle, és ha nincs akkor kell rásegíteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése