10. hét

Meglett a véreredmény, és úgy fogalmazott a nőgyógyászom, hogy "csodálatos". Először mondjuk rossz helyre mentem, és félórással késéssel érkeztem az ambulanciára (máshova kellett mennem, mint ahol lecsapoltak). A doki épp arra járt, mikor már épp kezdtem kétségbeesni, hogy a sok erőteljesen gömbölyödő és ajtó előtt álló nők után vajon mikor fogok sorra kerülni, hogy 5 perces művelettel a kezembe nyomják a leletet. És persze siettem volna munkába is.
Az orvosom épp arra jött és megismert, egyből mondta is, hogy menjek vele. Nyomtatta a leletet és adta is ki. nem gondoltam, hogy meg fog ismerni, mert eddig 4x voltam nála. Legelső alkalommal ugye novemberben, amikor mondta az ominózus 10% esélyt.
Az ultrahangon 14-én egyébként találkoztam egy volt kolléganőmmel, aki kitalálta, hogy baba lesz, mert a férjem is jött velem ultrahangra. Utána FB-on váltottunk pár üzenetet, és ő is szívből ajánlotta ezt a dokit utólag.
Voltam kineziológusnál is, mert persze még mindig félek, hogy nehogy baj legyen. Meg az ekcémám is marhára zavar, hogy nehezen múlik. Persze szteroidos krémet nem fogok használni. Inkább homeopátiás és egyéb házi módszereket próbálgatok rá.
Jövő héten megyek a védőnőhöz, kíváncsi vagyok, miket mond majd, és mikor fog eljönni hozzánk szétnézni.
A munkahelyemen még nem tudják. Illetve csak remélni tudom, ugyanis az egyik rokonom FB superuser módjára kiposztolta a hírfolyamba, hogy gratulál, amikor a fülébe jutott a hír. Ugye ez úgy van, hogy a családban elmondjátok valakinek, és aztán az a valaki elmondja, de "csak egyvalakinek", aztán az illető is elmondja még "csak egyvalakinek", és a végén mindenki tudja, mielőtt ti úgy döntenétek, hogy elmondjátok. Na ezért lesz az legközelebb, hogy csak mi fogjuk tudni, és a 12. hét előtt egy szót sem szólunk, mert a családom nem tud titkot tartani. Szóval a posztot töröltem, de fogalmam sincs, hogy a három óra alatt, amíg kint volt, ki látta és ki nem. És sajnos pár pletykás kolléga is van az ismerőseim között. Tehát muszáj elmondanom a főnöknek, mielőtt mástól tudja meg.
Ezt a döntést hosszas mérlegelés után hoztam meg. Egyrészt munkál bennem a fent említett dolog és az, hogy jobb ha tudja a főnök, mert bármi gond van, nekem esetleg azonnal dokihoz kell mennem. És akkor már késő lenne elmagyarázni, hogy miért.
Másrészt azért csak szeretnék túl lenni a nagy vizsgálaton február 11-én, és utána közzétenni.

Az elmondás mellett szól az is, hogy a párom jelenleg lázas beteg, remélhetőleg nem kapom el, akármi is ez. Vigyázunk, külön szobában vagyunk, stb.  Szóval ha túlontúl óvatos vagyok odabent is (pl hazaküldök valakit, aki köhög, mégis dolgozni jön), az feltűnő lehet, hogyha nem mondom el.
Azért remélem, a csoporttársaim előtt egyelőre titokban marad, és a főnököm diszkréten kezeli majd a tényt. Szeretném nekik én, személyesen bejelenteni, ha itt az ideje.

9. hét

Igen, tényleg átléptem a 9. hetet. Köszönünk minden drukkot! :) Megvagyunk szerencsésen és szépen nő a pici. Az ultrahangon mikor megláttam, akkor nyugodtam meg. Pláne, amikor a szívverését is hallottuk! 2 centis a babánk. Olyan hihetetlen ez az egész. Annyi várakozás után még mindig óvatosan merek csak örülni, de legalább már nem hiszem azt folyton, hogy csak álmodom. Az is fura, hogy nem vagyok rosszul, bár a doki mondta, hogy nem muszáj-tünet minden terhességben a hányás.
De a két és fél év után a picink talán úgy gondolja, már eleget szenvedtem és megkímél. Remélhetőleg a szülés is hasonlóan problémamentes lesz, meg persze az egész terhesség!
Voltam azóta EKGn is, szabályos a szívritmusom, normális a vérnyomásom is. Vérvétel pedig ma reggel volt - levettek kb. 8 cső vért, én már csak nevettem, hogy jesszus, hogy kivéreztetnek, a nővér inkább attól félt, hogy elájulok (mint általában hiszik). Aztán produkáltam pisit is. Kedden lesz meg az eredmény, remélhetőleg minden normális.
Közben intéztem időpontot is a 12 hetes kombinált tesztre (vér, genetikai UH) magánklinikára a nőgyógyászom javaslatára. Február 11-én lesz, addig (ha minden OK) nem lesz már több UH, sem orvoslátogatás. Még előtte találkozom a védőnővel is, első látogatásom lesz nála, már várom, milyen lesz. Megkapom a kiskönyvet is :) Az alsó szomszéd anyuka szerint jó fej és korunkbeli. És a területi gyermekorvos is jó. Majd beszámolok.
Vettem krémet terhességi csíkok ellen, már most kenegetem, hogy ne száradjon annyira a bőröm, meg már most jó az a kis kapcsolat a picinkkel. A férjem is szokott neki jó éjt kívánni, és úgy köszön el, hogy "sziasztok".

Ördög Nórinak szeretnék levelet írni. Szerintem kézzel fogom megírni és elküldöm az Angyalműhelybe, a Corvin negyedhez, postán. Így talán tényleg ő fogja elolvasni. Megvárom ezzel is a 12 hetet.
Illetve már elhatároztam, hogy a környezetemben én is kinyilatkoztatom majd a történetünket, persze dióhéjban, és fel fogom ajánlani a segítségemet másoknak. Például ha orvosra van szükségük, vagy biztatásra. Nagyon sokan miután összejött, a maguk örömével vannak elfoglalva és elfeledkeznek (el akarnak feledkezni) a küzdelemről. Pedig nekem is jólesett volna, ha tudom, kérdezhetek valaki hasonlótól, akinek már sikerült, hogy mit tett másképp, hogy összejött. Persze segíteni csak annak lehet, aki hagyja is és igényli. Ezzel is tisztában vagyok.

8. hét

Tegnap beléptem a 8. hétbe. Szerencsére a hányingertől durvább tünetem nincs, néha talán picit szédülök, és fáradékony vagyok. A munkahelyen délután simán el tudnék aludni.
Ma voltam vérvételen, és minden szuper, egyedül a progeszteron miatt aggódom kissé, mert 60 nmmol (átszámítva 19 ng). Ennek a tartománya a referencia szerint az első trimeszterben 15-160 között mozog.
És nekem úgy ennyi, hogy kapok progeszteronpótlást napi 3x...
A 4. héten 40 volt, szóval legalább emelkedett.
Mivel kicsit aggaszt a dolog, hétfőn az endodoki után a nődokit is meglátogatom és megnézzük ultrahangon a Kisoroszlánt, minden OK e.
Szóval ha lehetek megint pofátlan, kérlek gondoljatok rám jövő hétfőn (14én).
Persze sokat nézegetem a hasam, meg simogatom.
Van, hogy fáj, gondolom ez amiatt is van, hogy átalakulnak odabennt a dolgok.
Majd jövök a hírekkel, addig is igyekszem nem aggódni, rágódni, hanem csak jó dolgokra gondolni.

7. hét

A héten beléptem a 7. hétbe. Szerencsére nem rókáztam, bár csütörtökön egész nap hányingerem volt. A paradicsomlé és a sült krumpli némiképp enyhítette.
Szoktam beszélni a picihez és Apa is - de persze már nagyon várom a következő ultrahangot január 21én, hogy minden rendben legyen továbbra is!
A progeszteront használom napi 3x, ami munka közben picit kellemetlen, de megoldom valahogyan. Szerencsére komolyabb panaszt nem okoz. A volt kolléganőm küldött mindenféle - termékenységre ható - ásványokból készített nyakláncot, hátha sikerül elkerülnöm a rosszulléteket. Neki sajnos nem sikerült ezt elkerülni, bár az is tény, hogy ikrekkel volt terhes. Nagyon rendes volt tőle.
Most már még több barátunk tudja a jó hírt, de mindenkit titoktartásra kértünk,. amíg nem telik le a 12 hét.

Még készítettem házi gyömbérszörpöt is. Egy kis darab gyömbért meghámoztam, lereszeltem és főztem vízben kb 30 percet. Aztán leszűrtem, üvegbe tettem, és szénsavas vízzel higítom. Persze lehet édesíteni is, de nem élek vele. Ez az ital nemcsak émelygésre jó, hanem ha fáj a torkotok, arra is használ. És szerintem jobb mint a Kinley, mert ebben legalább tudjátok mi van.

Ami tünetem van, az a fáradékonyság, hétvégén meg esténként inkább csak pihennék, de akkor meg a vérnyomásom kerül a béka segge alá. Szóval olyankor kiviszem sétálni Diót, és az kicsit felébreszt.

Lassan sor kerül az endokrinológussal való találkozásra. Szerintem viszek neki meg az asszisztensének is egy nagy csokor virágot. Aztán szépen lassan leállok a Norprolaccal, és a 10. hét körül a Merckforminnal is, ahogyan majd ő javasolja. A pajzsmirigy gyógyszer szerintem végig megmarad.