36. hét

Tegnap belekezdtünk a 36. hétbe. Egyre izgalmasabb, ahogy közeledik a szülés időpontja :) Olvasom a Suttogó című könyvet, amit a legjobb barátnőmtől kaptunk - más babaápolási (vagyis inkább nevelési) könyvet nem is veszünk, ebben minden lényeges benne van. A többi tudást barátoktól, védőnőtől stb szedjük majd fel folyamatosan. Persze jönnek a tanácsok mindenfelől, van, hogy gyökeresen más, de igyekszünk ellavírozni a jótanácsok között és kiválasztani ami számunkra a legszimpatikusabb megoldás. Nyilván Bence személyisége és fejlődése is sokmindenre kihatással lesz és lehet, hogy újra kell gondolnunk akár a szoba elrendezését, vagy a napi időbeosztást is.

Egészségileg rendben vagyunk, egyedül a TSH miatt aggódom, mert napi 100 mikrogramm elenére is mostanság 2 körül van. Igaz, ez bőven benne van a referenciában, de a doktornő 2 alatt szereti látni. Így sejtem, hogy újabb tiroxin adag emelésem lesz. Egyébként nem vagyok tőle szarul vagy ilyesmi, csak benne van a fejemben, hogy terhesen nehogy túl sok gyógyszert szedjek ... ugyanakkor ha nem szednék semmit, kockáztatnám, hogy idegrendszeri vagy egyéb károsodás lépjen fel a babónál, amit persze nem akarunk.
Így nincs más támpontunk, mint a doki, végül is az ő segítségével fogant meg egyáltalán.

Ami még előjött az a boka duzzadás, illetve vizesedés, de erre találtam jó homeopata szert, Schüssler sót, azon belül is Natrium Sulfuricomot (D6) amiből napi 3x1et szopogatok el, néha elfelejtem, de már napi egytől is lement a duzzadás.

Kilóban a kezdősúly 59 volt, most 73 kg, úgy hogy tartom az IR étrendet. Gondolom nagy része a baba illetve egyéb dolgok (méh, magzatvíz, visszatartott zsír és víz). Ma voltunk egy ultrahangon, ahol már most 3300 grammra saccolták és 52 centire. Kis vasgyúró :) A vasamból is rendesen fogyasztott, ami a terhesség kezdetén több volt mint a maximum (35) és most kb. hatod annyival létezem vaspótlás mellett :) Remélem is, hogy egy életerős, egészséges vasgyúrónak adok életet! Meg azt is remélem, hogy képes leszek természetes úton megszülni, nem szeretnék császárt. Még akkor sem, ha ő egy kis oroszlánkirály lesz.

Sokat mocorog, a hasam egyre látványosabban hullámzik, de ritkán mocorog annyira, hogy fájjon, szerencsére elég kíméletes velem, pedig már biztos pici a hely neki.A babasarok kész, a kórházi csomag is 90%ban össze van pakolva. remélem lesz idő a maradék 10%ra, ha üt az óra  :)

Csináljuk a gátmasszázst, én az intimtornát is, mikor eszembe jut (sajnos nem mindennap) és igyekszem felvértezni magam információval, praktikákkal a vajúdásra. Aztán kérdés, hogy ebből majd miket lesz energiánk és lehetőségünk megvalósítani. Szép és minél könnyebb szülést szeretnék (mondjuk ki nem?), mert úgy gondolom, már leraktam az asztalra a nehezét az elmúlt években. Vagyis nagyon kellett küzdeni érte, nemcsak eldöntöttük, hogy jöhet, szeretkeztünk, és ripszropsz 14 nap múlva lobogtattam a pozitív tesztet. Persze tudom a neheze ezután következik, szülés, szoptatás, nevelés, egész életen át tartó felelősségvállalás ... bárcsak  nálunk a mondás fordítva lenne igaz, vagyis megcsinálni nehéz, felnevelni könnyű... :)

Lassan a végére érek ennek a blognak, aminek igazából az (volt) a lényege, hogy tanulságul és segítségül szolgáljon magamnak és másoknak, akik hasonló helyzetben vannak, és évek óta várják a babát. Remélem, sikerült támpontot adni, ki merre induljon kivizsgálások terén, és mi a teendő PCOS, inzulinrezisztencia, és magas prolaktinszint esetén.

Talán folytatom egy másik helyen, ami már Bence fejlődéséről szól, de az is lehet, hogy azt csak papíron, egy könyv formátumú babanaplóban fogom megtenni. Majd ha nagy lesz, megkapja :) Ahogy ennek a blognak az anyagát is. Azt hiszem, jobban teszem ha lementem, bár nem valószínű, hogy innen eltűnne minden (?).