Nem megyünk (még)

Tegnap megjött. Már hajnaltól fájt a hasam. A vérzés nem sok, nem is kevés, épp annyi, amennyi szokott lenni. A jóstesztjeim olyan halványak lettek... én mégis bíztam. Természetesen egész nap szomorú voltam. 

Hosszasan beszélgettünk, menjünk vagy ne menjünk a Budai Meddősgi Centrumba, hogy elkezdjük a kezelésemet. Számba vettük az előnyöket és a hátrányokat.

Ha megyünk:

+ ebben az évben minden lehetőséget kihasználnánk, hogy sikerüljön

+ nem kellene újra megismételni pár vizsgálatot

+ talán elsőre sikerülne gyógyszeres rásegítéssel

- kitalálhatom a munkahelyen, mit mondjak, miért megyek kétnaponta (vagy ki tudja)napközben orvoshoz, mert szabin már nincs, betegszabira meg nem mehetek mert a váltótársam szabin lesz sokat

- talán elsőre nem sikerül, és akkor az is agyonvágja a hangulatomat a szülinapomra + az ünnepekre

- teletolom magamat hormonokkal, amihez most nincs kedvem sem merszem
- talán nem tudok elmenni a nagyapám temetésére sem emiatt, vagy ha addig nem hal meg szegény, valahol folyton rá is gondolnék és feszült lennék legbelül

Ha nem megyünk:

+ van még időnk próbálkozni azokkal, amikkel eddig

+ a párom is el kezdheti a tisztítókúrát, amit eddig csak én csináltam

+ marad óraműpontos a ciklusom

- megmarad a gondolat, hogy ha elmentünk volna, talán sikerül

- talán vesztünk két hónapot

Így tehát úgy döntöttünk, mivel több hátránya van most annak, hogy menjünk, így nem megyünk csak jövő év januárjában. Talán akkor tőlem újra vért vesznek, ami azért is lenne "jó", mert a hormonszintem tavaly februárhoz képest esetleg változott, és akkor nagyon nem mindegy, mennyi hormonnal tömnek. Az átjárhatóságira nem hiszem hogy visszatapsolnak, mert az májusban volt, így akkor még lesz pár hónapunk. 

Valahogy a hetedik érzékem is azt súgta, hogy ne menjünk. Először azt beszéltük, jó, ma reggel megyünk. De aztán olyan rossz érzéseim lettek, és attól lettem ideges, hogy menni kell, hogy mondtam, hogy akkor inkább hagyjuk. A férjemnek mindkét döntés jó volt, mivel engem fognak gyógyszerrel tömni, ő a nyersanyagot adja.

Szexelünk, mint a nyulak, kirándulunk, barátokkal találkozunk, babás boltokban ajándékokat veszünk a családoknak, vagy leendő családoknak. Maradnak a táplálékkiegészítők, és aviva tornázok, de nem fogok hőt mérni és ovu tesztelni sem. Együtt vagyunk, mikor akarunk, két hónapig kiélvezzük, hogy akkor vagyunk együtt, mikor mi akarunk, nem amikor idő van. 

Jövő évben meg majd megyek szabra, amikor szükséges, illetve akár betegszabira is, és nem kell meséket költenem. X hónap után meg, ha már nem bírom tovább szabival és betegszabival, elmondom a főnökömnek.

Ide lőjjetek gólyák!

Sikerült kiborulnom a munkahelyen is. Értsd: elsírtam magam mikor megkérdezték mi baj van? Természetes nem tudja boldog és boldogtalan, mi a valódi bajom, és ilyenkor általában azt mondom, nem akarok róla beszélni.

Egyébként van, hogy tényleg nem akarok róla beszélni.

Azoknak a szemében, akik tudják hányadán állok, de már anyák, vagy azok lesznek, nem akarok olyannak tűnni, hogy nekem semmit nem lehet elmondani, mert semminek nem tudok örülni velük kapcsolatban. Nem akarok óvatoskodást, és hogy soha kerüljön szóba a terhesség témakör. Ettől csak szarabbul érezném magam, és szerintem ők is. 

Örülök nekik, de aztán mindig jön a torokszorító érzés, mert mi jutunk eszembe. El sem tudják képzelni, mennyire szerencsések, hogy könnyen jött, természetes úton. Ahogy azok sem tudják elképzelni mennyire szerencsések, akik még csak rosszul sem voltak, azokhoz képest, akik végighányták az egészet. Illetve a környezetemben élő mamák és kismamák szerintem el tudják képzelni, mennyire mázlisták, mert látják a kálváriát, amin keresztül megyek/megyünk. Komolyan úgy érzem magam, mint egy torpedó, és mindig mellélőnek a gólyák.

Persze mindig van rosszabb, de mindenkinek a maga problémája a legnagyobb. Pl van, akinek a környezetemben nincs még normális párkapcsolata sem, amire családot lehetne építeni. De ettől sem érzem jobban magam, hogy másnak rosszabb.

Ahogy attól sem, hogy egyes kismamik a környezetemben 31, 32 vagy még több évesek és azt mondják, fiatal vagyok még. Én sem mondom a 18 évesnek, aki mondjuk x éve akar gyereket, hogy ácsi, én idősebb vagyok, te még ráérsz. Még szerencse, hogy a meddőségi intézetben nincs kor szerinti rangsor, vagy hogy ki mióta akar. Sikerüljön mindnenkinek aki akar és minél előbb - én azt mondom.

Depi

Nos, ma ismét gratulálhattam egy ismerősömnek a terhességéhez. Örültem neki, megölelgettem, megpusziltam. De aztán pár perc múlva megint csak az jutott eszembe ami eddig.

Hogy elegem van abból, hogy nekünk nehezen jön össze. Hogy nem kell hozzá papír, sem kastélylábon forgó palota, sem szeretni sem muszáj őszintén egymást (?) ahhoz gyerek legyen - a bébi nem jutalom, egyszerűen nekünk és még másoknak is ezt osztotta az élet. De miért??????????????

Alig bírtam ki hazáig sírás nélkül. 

Aztán örülnek az örömüknek és amiről eddig beszélgettünk, már nem érdekes. Az, hogy mit érzek, már nem fontos. Nem mernek rákérdezni, nálunk mi újság, de talán arról sem mernek mesélni, milyen a terhesség, nehogy fájdalmat okozzanak. Így aztán elkopik a barátság. De miért??????????

Mára ennyi tellett tőlem.

Let it go

Ma voltunk sóbarlangban, most először. Voltunk a szobában kb 8an és jött aztán egy terhes nő is, korombeli és pont elém feküdt le a napozóágyra. Ha épp nem volt csukva a szemem, premier plánban láttam a hasát. 

Ezt korábban úgy fogtam fel, mikor folyamatosan szembejöttek a babakocsis családok és a terhes nők, hogy ez is csak azt jutttatja eszembe, hogy nekem nincs. De ezt másképp is fel lehet fogni - jelként. Talán folyton azért jön szembe mindenhol és ismeretségi és baráti körben is, mert nekünk is jönni fog.

A realistábbak elintézik annyival, hogy "persze, ez azért van, mert erre figyelsz, korábban is volt ennyi terhes nő és babakocsis a közeledben csak nem tulajdonítottál neki jelentőséget". Igen ám, de mennyi az esélye annak, hogy pl egy sóbarlangban terhes nővel találkozol?

A talpmasszőr szerint engedd el és a tiéd lesz, és az ember mindig arra vágyik legjobban, amit nem birtokol. Elgondolkodtató dolgok ezek. És igen, szerintem van lelki oka is a meddőségnek. Van, hogy orvosilag minden rendben és nem zárják ki a spontán fogantatás esélyét, mégsem sikerül. Valami blokk van, amit ki így, ki úgy próbál oldani/oldatni magában.

Hümm

Ma méginkább éreztem a mellfájást, és a párom is észrevett rajtuk valami változást ... Folyásom semmi, talán némi hányinger volt. Próbáltam inni menta teát, de kiborítottam, mert nem tetszett az illata és az íze. Pedig amúgy szeretem és szoktam is inni. Hazaértem, és kb a vacsora elkészítéséhez volt lelki (meg testi) erőm, azóta TVzek.

Még három napot várok a teszteléssel. 

A hőmet nem bírtam ki, hogy ne nézzem, reggel 6kor felkeltem 36.7 volt, leráztam. Visszaaludtam és mértem a szokásos időben, 7 körül, akkor 36.9 volt. Enek örültem perzsze, de ilyen már volt, és aztán a mensi napján esett vissza 36.2re. Tehát nem tudom miért méregetem, igazából a mensi napján kellene csak megnéznem, van e változás az elmúlt 19 hónaphoz képest :)

Olvastam Jusztis blogján a Bébiblues c. könyvről,amit meg is rendeltem, de azóta sem szóltak a boltból, hogy megérkezett az üzletbe. Ennyire nehéz megszerezni?

Türelem ...

Tehát négy nap múlva oltanak influenza ellen. Aznap reggel azért nézek egy tesztet, mert nem tudom, akkor is be fogják e adni. Akkor leszek DPO 12 vagy 13. Péntekre vagy szombatra nem várom a havit. 

Hogy érzek e valamit? 

1. Fáj a mellbimbóm, de nem akarom folyton dörzsölgetni, mert még hülyének néznek, vagy kiéhezettnek :)

2. Folyton ásítozom, de ez a férjemről is elmondható, meg mostmár hamar van sötét. Pedig eleget alszom (napi 8 órát).

3.  Fáj a hasam, mintha meg akarna jönni, de még van 5-6 nap a haviig.

Nézzetek hülyének, de úgy érzem, hogy terhes vagyok, bár semmi biztos jele nincs. És nemcsak én érzem, és ez a legbizarabb.

Nagypapámnak talán már csak napjai, vagy hetei vannak hátra. Talán feláldozza magát, hogy nekünk lehessen - ilyen hülyeségekre gondolok. 2010re mondtuk neki hogy jön a dédunoka, és milyen jó lesz (öröm az ürömben), ha egy jóhírrel búcsúzom el tőle most 2011 végéhez közeledve!

Nem tesztelek jóssal, sem 10es érzékenységű teszttel, viszont nyomatom esénként  a Magne B6ot (napi 250 mg), az E vitamint (napi 100 mg), a C vitamint (100 mg), reggel éhgyomorra meg a palástfű teát peteérés óta minden áldott reggel. Szedtem én Femibiont is, amiben folsav is van, hónapokig, de aztán abbahagytam. A terhesvitmint meghagyom a pozitív teszt utánra. 

A 10es teszten már látszik menszesz előtti napokban valami halvány nem, ha baba van?