Nem megyünk (még)

Tegnap megjött. Már hajnaltól fájt a hasam. A vérzés nem sok, nem is kevés, épp annyi, amennyi szokott lenni. A jóstesztjeim olyan halványak lettek... én mégis bíztam. Természetesen egész nap szomorú voltam. 

Hosszasan beszélgettünk, menjünk vagy ne menjünk a Budai Meddősgi Centrumba, hogy elkezdjük a kezelésemet. Számba vettük az előnyöket és a hátrányokat.

Ha megyünk:

+ ebben az évben minden lehetőséget kihasználnánk, hogy sikerüljön

+ nem kellene újra megismételni pár vizsgálatot

+ talán elsőre sikerülne gyógyszeres rásegítéssel

- kitalálhatom a munkahelyen, mit mondjak, miért megyek kétnaponta (vagy ki tudja)napközben orvoshoz, mert szabin már nincs, betegszabira meg nem mehetek mert a váltótársam szabin lesz sokat

- talán elsőre nem sikerül, és akkor az is agyonvágja a hangulatomat a szülinapomra + az ünnepekre

- teletolom magamat hormonokkal, amihez most nincs kedvem sem merszem
- talán nem tudok elmenni a nagyapám temetésére sem emiatt, vagy ha addig nem hal meg szegény, valahol folyton rá is gondolnék és feszült lennék legbelül

Ha nem megyünk:

+ van még időnk próbálkozni azokkal, amikkel eddig

+ a párom is el kezdheti a tisztítókúrát, amit eddig csak én csináltam

+ marad óraműpontos a ciklusom

- megmarad a gondolat, hogy ha elmentünk volna, talán sikerül

- talán vesztünk két hónapot

Így tehát úgy döntöttünk, mivel több hátránya van most annak, hogy menjünk, így nem megyünk csak jövő év januárjában. Talán akkor tőlem újra vért vesznek, ami azért is lenne "jó", mert a hormonszintem tavaly februárhoz képest esetleg változott, és akkor nagyon nem mindegy, mennyi hormonnal tömnek. Az átjárhatóságira nem hiszem hogy visszatapsolnak, mert az májusban volt, így akkor még lesz pár hónapunk. 

Valahogy a hetedik érzékem is azt súgta, hogy ne menjünk. Először azt beszéltük, jó, ma reggel megyünk. De aztán olyan rossz érzéseim lettek, és attól lettem ideges, hogy menni kell, hogy mondtam, hogy akkor inkább hagyjuk. A férjemnek mindkét döntés jó volt, mivel engem fognak gyógyszerrel tömni, ő a nyersanyagot adja.

Szexelünk, mint a nyulak, kirándulunk, barátokkal találkozunk, babás boltokban ajándékokat veszünk a családoknak, vagy leendő családoknak. Maradnak a táplálékkiegészítők, és aviva tornázok, de nem fogok hőt mérni és ovu tesztelni sem. Együtt vagyunk, mikor akarunk, két hónapig kiélvezzük, hogy akkor vagyunk együtt, mikor mi akarunk, nem amikor idő van. 

Jövő évben meg majd megyek szabra, amikor szükséges, illetve akár betegszabira is, és nem kell meséket költenem. X hónap után meg, ha már nem bírom tovább szabival és betegszabival, elmondom a főnökömnek.