Ma voltunk sóbarlangban, most először. Voltunk a szobában kb 8an és jött aztán egy terhes nő is, korombeli és pont elém feküdt le a napozóágyra. Ha épp nem volt csukva a szemem, premier plánban láttam a hasát.
Ezt korábban úgy fogtam fel, mikor folyamatosan szembejöttek a babakocsis családok és a terhes nők, hogy ez is csak azt jutttatja eszembe, hogy nekem nincs. De ezt másképp is fel lehet fogni - jelként. Talán folyton azért jön szembe mindenhol és ismeretségi és baráti körben is, mert nekünk is jönni fog.
A realistábbak elintézik annyival, hogy "persze, ez azért van, mert erre figyelsz, korábban is volt ennyi terhes nő és babakocsis a közeledben csak nem tulajdonítottál neki jelentőséget". Igen ám, de mennyi az esélye annak, hogy pl egy sóbarlangban terhes nővel találkozol?
A talpmasszőr szerint engedd el és a tiéd lesz, és az ember mindig arra vágyik legjobban, amit nem birtokol. Elgondolkodtató dolgok ezek. És igen, szerintem van lelki oka is a meddőségnek. Van, hogy orvosilag minden rendben és nem zárják ki a spontán fogantatás esélyét, mégsem sikerül. Valami blokk van, amit ki így, ki úgy próbál oldani/oldatni magában.
Erre is csak helyeselni tudok. Amikor próbálkoztunk, olyan emberek estek teherbe a környezetemben, akikről nem is gondoltam, hogy a közeljövőben babáznának. Sorra jöttek a gólya hírek és minden egyes hír egyre jobban kiborított: nekik miért igen, amikor nem is tervezték és nekünk miért nem?! Szinte minden második hétre jutott egy gólyahír. Ez a sors furcsa fintora.
VálaszTörlés