Nos, ma ismét gratulálhattam egy ismerősömnek a terhességéhez. Örültem neki, megölelgettem, megpusziltam. De aztán pár perc múlva megint csak az jutott eszembe ami eddig.
Hogy elegem van abból, hogy nekünk nehezen jön össze. Hogy nem kell hozzá papír, sem kastélylábon forgó palota, sem szeretni sem muszáj őszintén egymást (?) ahhoz gyerek legyen - a bébi nem jutalom, egyszerűen nekünk és még másoknak is ezt osztotta az élet. De miért??????????????
Alig bírtam ki hazáig sírás nélkül.
Aztán örülnek az örömüknek és amiről eddig beszélgettünk, már nem érdekes. Az, hogy mit érzek, már nem fontos. Nem mernek rákérdezni, nálunk mi újság, de talán arról sem mernek mesélni, milyen a terhesség, nehogy fájdalmat okozzanak. Így aztán elkopik a barátság. De miért??????????
Mára ennyi tellett tőlem.
Szerintem lassan elkezdhetnenk levelezni, mert pontosan ezeken a szituaciokon es gondolatokon megyek vegig. Ja, es kedd reggelig raadasul en is azt hittem, a fent levo ho miatt, hogy most mar terhes vagyok. Igen, utana jott meg par oraval :-) MEg szerencse, hogy aznap tul sok dolgom volt, ugyhogy nem kezdtem el agyalni a mierteken. Ez az elengesed rendkivul okosan meg logikusan hangzik, csak hat ez nem ilyen egyszeru. En most megprobalom valami uj szabadidos elfoglaltsagot talalni, hogy mas iranyba forgassam a gondolataim. Valami olyat, amire koncentralni kell.
VálaszTörléselengedes illetve megprobalok, elnezest az elgepelesekert
VálaszTörlésE-mail címemet megtalálod a profilomban. Majd mesélj, milyen elfoglaltságot találtál, ami elterelte a gondolataid.
VálaszTörlés