2010-ben és 2011-ben sem ...

Nos, tegnap 26 napra megjött a havim. Sajnos. Ráadásul olyan erősen görcsöltem délután, hogy nyögtem. A vérzés mennyisége is sok volt, ezért arra gyanakszom, hogy valami oda nem illő dolog ürült ki belőlem. Legalábbis szeretném ezt hinni. Mondjuk egy ciszta (?).
Azt mondtam, feladom.
Főleg, hogy kedden még temetésre is megyünk. Valahogy nagyon rosszul alakul az év vége számunkra.
Holnap megyünk az endokrinológushoz és visszük az összes eddigi leletet. Bíztam a természetgyógyászban, a talpmasszázsban, az avivában, a hőmérőben, az ovu tesztben, most nem tudom ebben bízzam e. Nem akarok megint hiú reményt. Merthát itt is tudunk olyanokról, akik hozzá jártak és összejött. De olyanokról is, hogy jártak hozzá, és ugyan rendbevágta a hormont, mégis vetéltek már háromszor.
Egyénfüggő kire mi hat, de kétlem, hogy simán rágörcsölés tenné, hogy nem sikerült eddig. A múlt hónapban pl nem is volt időm erre annyit gondolni mint korábban. A hormonjaimat mindenesetre holnap jól kielemzik, és bízom benne, hogy találunk megoldást.   

Mikulásmentes december?

Nehéz időszakunk van minden értelemben. Megmondom őszintén, nincs ünnepi hangulatom. Csak remélni tudom, hogy történik valami jó is ennyi rossz után. Írtam egy orvosnak neten, mert nem tudtam hova tenni, ami pénteken történt. Ez a hozzászólás az #69996.

Bejelentkeztem endokrinológushoz is, és viszem az eredményeimet. A múlt februári eredményem így fest kiegészítve a referencia értékekkel és egy kis infoval amit netről szedtem össze, mert a BMCben nem mondták el részletesen:

3.nap

Estradiol 66.7 pg/ml (ref 25-75) - ha magas, cisztára, kimerülő petefészekre utal

 

LH 4.4 IU/L (ref  <7)

FSH 6.4 IU/L (ref 3-20) - LH FSH 1:1 jó, de ha LH magasabb PCOra utal

Prolaktin 12.4 ng/ml (ref <24) - ha magas, nincs ovuláció

 

TSH 3.24 uIU/ml (ref 0.4-4.2) - ha magas, alulműködik a pajzsmirigy (vetélés, nehéz teherbeesés)

22. nap

Progeszteron 9.1 (>10) - 10 alatt ritkán van petérés, prog segíti a beágyazódást, megtapadást

Biztos, hogy az endokrinológus jobban képben lesz, és tuti, hogy fog kérni részeletesebb vérképet. Majd jövök azzal is. De egyelőre hátra van a meglepetés, hogy jön e mikulás vagy sem pár nap múlva.

Üdv a kanapéról

A múlt szombatról még nem ejtettem szót. Jó érzés volt a barátnőm kislányát a karomban tartani. A férjemnek is a kezébe nyomták a 3 hónapos bébit. Akkor értettem, és éreztem át mélységében, hogy ő is nagyon szeretné már, hogy nekünk is legyen kisbabánk. Már múlt áprilisban is szerette volna, de nem annyira talán, mint most. 

Laura nézett ránk és a játékokra nagy szemekkel, ette a saját öklét, és vigyorgott is.

Kész óvoda volt az a nappali a 4 gyerekkel 3 hónapos kortól 6 éves korig. Ez a nap mégjobban megerősített a hitemben, hogy ha egyszer már sikerül, nem állunk le háromig!!!

Rátaláltam egy oldalra, ahol hasznos cikkeket olvastam, és egyéb babás érdekességet. Például nem is tudtam, hogy Sharon Stone-nak vagy Jamie Oliveréknek is meggyűlt a bajuk a babavállalással.Jamiéknek azóta megszületett a negyedik gyerek is, pedig a felesége PCOs (volt).

Ma főztem céklalevest és este sütök tököt. Mindkettő tele van fontos vitaminokkal, és folsavval is, tehát minden babatervezőnek, és/vagy lúgosítónak, sőt náthásoknak is ajánlottak. Amúgy a cékla még szoruláskor is segíthet.

Tegnaptól valamiért fáj a pisilés, de nincs kevesebb, és nem csípő érzés, csak más. Gyakran kell, és sok is jön, mondjuk odafigyelek az ivásra a méregtelenítés miatt. Sem a hasam, sem a derekam nem fáj. Egy pici majdnem alvadt barnás/véres cucc jelent meg tegnap a WC papíron pisilés után. Már csak azt nem tudom, hogy hüvelyből vagy húgycsőből jött e. Azóta semmi. Drukkoljatok, hogy inkább előbbi.

Diéta és endokrinológus

Jó régen jöttem. Végül is megyek endokrinológushoz, hátha mond valamit a hormon vérképem alapján. Természetgyógyásznál is voltunk, és mostmár a férjem is szed táplálékkiegészítőket. Végül is három hónapot adtam ennek a dolognak, és most vagyok a harmadik ilyen hónapban. Állítólag méregtelenítenem kell, ami az ekcémám miatt sem káros végül is. Tejet nem ittam lassan három hónapja, és minimális tejterméket fogyasztok - rendszeresen csak natúr joghurtot. A húsokkal is vigyázni kell meg a tojással, az olajos magvakkal (főleg szotyi) és a citrusfélékkel. Az ekcémám múltkor annyira begyulladt, hogy bőrdokihoz kellett mennem krémet iratni - azóta figyelek jobban a kajára is. Ő tett a fülembe tartós akupunktúrás tűket, ami szintén segített csökkenteni a tüneteket. Két célja van tehát a méregtelenítésnek. Annyira bruálisan nem diétázom persze, de figyelek, és a fentiekből minimálisat eszem.

Ha az endokrinológus gyógyszert ír fel, vagy ő maga ad diétás tanácsokat, akkor majd arra térek át. Egy-két hónap próbát ez is megér, főleg, hogy ismerünk olyan párt, akiknek segített. 

Azóta újabb babás hírek érkeztek. Nem tagadom, hogy még mindig szoktam sírni, de hazahozom a bánatom általában. Hőmet nem mérem, palástfüvet, cickafarkot nem iszom, ovulációs tesztet nem csinálok és gőzöm sincs, pontosan hanyadik ciklusnapomon vagyok, vagy mikor kell megjönnie. Magamat ismerve jobb is, ha nem tartom számon, így tuti nem figyelgetem magam, és nincs késztetésem jóstesztelni vagy hasonló.

A munkahelyen 2012-ben talán lenne más lehetőségem is, újabb utazással, de ahhoz rá kell hajtanom a második nyelv tanulására. Ez talomban van, végszükség esetére.

Nem megyünk (még)

Tegnap megjött. Már hajnaltól fájt a hasam. A vérzés nem sok, nem is kevés, épp annyi, amennyi szokott lenni. A jóstesztjeim olyan halványak lettek... én mégis bíztam. Természetesen egész nap szomorú voltam. 

Hosszasan beszélgettünk, menjünk vagy ne menjünk a Budai Meddősgi Centrumba, hogy elkezdjük a kezelésemet. Számba vettük az előnyöket és a hátrányokat.

Ha megyünk:

+ ebben az évben minden lehetőséget kihasználnánk, hogy sikerüljön

+ nem kellene újra megismételni pár vizsgálatot

+ talán elsőre sikerülne gyógyszeres rásegítéssel

- kitalálhatom a munkahelyen, mit mondjak, miért megyek kétnaponta (vagy ki tudja)napközben orvoshoz, mert szabin már nincs, betegszabira meg nem mehetek mert a váltótársam szabin lesz sokat

- talán elsőre nem sikerül, és akkor az is agyonvágja a hangulatomat a szülinapomra + az ünnepekre

- teletolom magamat hormonokkal, amihez most nincs kedvem sem merszem
- talán nem tudok elmenni a nagyapám temetésére sem emiatt, vagy ha addig nem hal meg szegény, valahol folyton rá is gondolnék és feszült lennék legbelül

Ha nem megyünk:

+ van még időnk próbálkozni azokkal, amikkel eddig

+ a párom is el kezdheti a tisztítókúrát, amit eddig csak én csináltam

+ marad óraműpontos a ciklusom

- megmarad a gondolat, hogy ha elmentünk volna, talán sikerül

- talán vesztünk két hónapot

Így tehát úgy döntöttünk, mivel több hátránya van most annak, hogy menjünk, így nem megyünk csak jövő év januárjában. Talán akkor tőlem újra vért vesznek, ami azért is lenne "jó", mert a hormonszintem tavaly februárhoz képest esetleg változott, és akkor nagyon nem mindegy, mennyi hormonnal tömnek. Az átjárhatóságira nem hiszem hogy visszatapsolnak, mert az májusban volt, így akkor még lesz pár hónapunk. 

Valahogy a hetedik érzékem is azt súgta, hogy ne menjünk. Először azt beszéltük, jó, ma reggel megyünk. De aztán olyan rossz érzéseim lettek, és attól lettem ideges, hogy menni kell, hogy mondtam, hogy akkor inkább hagyjuk. A férjemnek mindkét döntés jó volt, mivel engem fognak gyógyszerrel tömni, ő a nyersanyagot adja.

Szexelünk, mint a nyulak, kirándulunk, barátokkal találkozunk, babás boltokban ajándékokat veszünk a családoknak, vagy leendő családoknak. Maradnak a táplálékkiegészítők, és aviva tornázok, de nem fogok hőt mérni és ovu tesztelni sem. Együtt vagyunk, mikor akarunk, két hónapig kiélvezzük, hogy akkor vagyunk együtt, mikor mi akarunk, nem amikor idő van. 

Jövő évben meg majd megyek szabra, amikor szükséges, illetve akár betegszabira is, és nem kell meséket költenem. X hónap után meg, ha már nem bírom tovább szabival és betegszabival, elmondom a főnökömnek.

Ide lőjjetek gólyák!

Sikerült kiborulnom a munkahelyen is. Értsd: elsírtam magam mikor megkérdezték mi baj van? Természetes nem tudja boldog és boldogtalan, mi a valódi bajom, és ilyenkor általában azt mondom, nem akarok róla beszélni.

Egyébként van, hogy tényleg nem akarok róla beszélni.

Azoknak a szemében, akik tudják hányadán állok, de már anyák, vagy azok lesznek, nem akarok olyannak tűnni, hogy nekem semmit nem lehet elmondani, mert semminek nem tudok örülni velük kapcsolatban. Nem akarok óvatoskodást, és hogy soha kerüljön szóba a terhesség témakör. Ettől csak szarabbul érezném magam, és szerintem ők is. 

Örülök nekik, de aztán mindig jön a torokszorító érzés, mert mi jutunk eszembe. El sem tudják képzelni, mennyire szerencsések, hogy könnyen jött, természetes úton. Ahogy azok sem tudják elképzelni mennyire szerencsések, akik még csak rosszul sem voltak, azokhoz képest, akik végighányták az egészet. Illetve a környezetemben élő mamák és kismamák szerintem el tudják képzelni, mennyire mázlisták, mert látják a kálváriát, amin keresztül megyek/megyünk. Komolyan úgy érzem magam, mint egy torpedó, és mindig mellélőnek a gólyák.

Persze mindig van rosszabb, de mindenkinek a maga problémája a legnagyobb. Pl van, akinek a környezetemben nincs még normális párkapcsolata sem, amire családot lehetne építeni. De ettől sem érzem jobban magam, hogy másnak rosszabb.

Ahogy attól sem, hogy egyes kismamik a környezetemben 31, 32 vagy még több évesek és azt mondják, fiatal vagyok még. Én sem mondom a 18 évesnek, aki mondjuk x éve akar gyereket, hogy ácsi, én idősebb vagyok, te még ráérsz. Még szerencse, hogy a meddőségi intézetben nincs kor szerinti rangsor, vagy hogy ki mióta akar. Sikerüljön mindnenkinek aki akar és minél előbb - én azt mondom.

Depi

Nos, ma ismét gratulálhattam egy ismerősömnek a terhességéhez. Örültem neki, megölelgettem, megpusziltam. De aztán pár perc múlva megint csak az jutott eszembe ami eddig.

Hogy elegem van abból, hogy nekünk nehezen jön össze. Hogy nem kell hozzá papír, sem kastélylábon forgó palota, sem szeretni sem muszáj őszintén egymást (?) ahhoz gyerek legyen - a bébi nem jutalom, egyszerűen nekünk és még másoknak is ezt osztotta az élet. De miért??????????????

Alig bírtam ki hazáig sírás nélkül. 

Aztán örülnek az örömüknek és amiről eddig beszélgettünk, már nem érdekes. Az, hogy mit érzek, már nem fontos. Nem mernek rákérdezni, nálunk mi újság, de talán arról sem mernek mesélni, milyen a terhesség, nehogy fájdalmat okozzanak. Így aztán elkopik a barátság. De miért??????????

Mára ennyi tellett tőlem.

Let it go

Ma voltunk sóbarlangban, most először. Voltunk a szobában kb 8an és jött aztán egy terhes nő is, korombeli és pont elém feküdt le a napozóágyra. Ha épp nem volt csukva a szemem, premier plánban láttam a hasát. 

Ezt korábban úgy fogtam fel, mikor folyamatosan szembejöttek a babakocsis családok és a terhes nők, hogy ez is csak azt jutttatja eszembe, hogy nekem nincs. De ezt másképp is fel lehet fogni - jelként. Talán folyton azért jön szembe mindenhol és ismeretségi és baráti körben is, mert nekünk is jönni fog.

A realistábbak elintézik annyival, hogy "persze, ez azért van, mert erre figyelsz, korábban is volt ennyi terhes nő és babakocsis a közeledben csak nem tulajdonítottál neki jelentőséget". Igen ám, de mennyi az esélye annak, hogy pl egy sóbarlangban terhes nővel találkozol?

A talpmasszőr szerint engedd el és a tiéd lesz, és az ember mindig arra vágyik legjobban, amit nem birtokol. Elgondolkodtató dolgok ezek. És igen, szerintem van lelki oka is a meddőségnek. Van, hogy orvosilag minden rendben és nem zárják ki a spontán fogantatás esélyét, mégsem sikerül. Valami blokk van, amit ki így, ki úgy próbál oldani/oldatni magában.

Hümm

Ma méginkább éreztem a mellfájást, és a párom is észrevett rajtuk valami változást ... Folyásom semmi, talán némi hányinger volt. Próbáltam inni menta teát, de kiborítottam, mert nem tetszett az illata és az íze. Pedig amúgy szeretem és szoktam is inni. Hazaértem, és kb a vacsora elkészítéséhez volt lelki (meg testi) erőm, azóta TVzek.

Még három napot várok a teszteléssel. 

A hőmet nem bírtam ki, hogy ne nézzem, reggel 6kor felkeltem 36.7 volt, leráztam. Visszaaludtam és mértem a szokásos időben, 7 körül, akkor 36.9 volt. Enek örültem perzsze, de ilyen már volt, és aztán a mensi napján esett vissza 36.2re. Tehát nem tudom miért méregetem, igazából a mensi napján kellene csak megnéznem, van e változás az elmúlt 19 hónaphoz képest :)

Olvastam Jusztis blogján a Bébiblues c. könyvről,amit meg is rendeltem, de azóta sem szóltak a boltból, hogy megérkezett az üzletbe. Ennyire nehéz megszerezni?

Türelem ...

Tehát négy nap múlva oltanak influenza ellen. Aznap reggel azért nézek egy tesztet, mert nem tudom, akkor is be fogják e adni. Akkor leszek DPO 12 vagy 13. Péntekre vagy szombatra nem várom a havit. 

Hogy érzek e valamit? 

1. Fáj a mellbimbóm, de nem akarom folyton dörzsölgetni, mert még hülyének néznek, vagy kiéhezettnek :)

2. Folyton ásítozom, de ez a férjemről is elmondható, meg mostmár hamar van sötét. Pedig eleget alszom (napi 8 órát).

3.  Fáj a hasam, mintha meg akarna jönni, de még van 5-6 nap a haviig.

Nézzetek hülyének, de úgy érzem, hogy terhes vagyok, bár semmi biztos jele nincs. És nemcsak én érzem, és ez a legbizarabb.

Nagypapámnak talán már csak napjai, vagy hetei vannak hátra. Talán feláldozza magát, hogy nekünk lehessen - ilyen hülyeségekre gondolok. 2010re mondtuk neki hogy jön a dédunoka, és milyen jó lesz (öröm az ürömben), ha egy jóhírrel búcsúzom el tőle most 2011 végéhez közeledve!

Nem tesztelek jóssal, sem 10es érzékenységű teszttel, viszont nyomatom esénként  a Magne B6ot (napi 250 mg), az E vitamint (napi 100 mg), a C vitamint (100 mg), reggel éhgyomorra meg a palástfű teát peteérés óta minden áldott reggel. Szedtem én Femibiont is, amiben folsav is van, hónapokig, de aztán abbahagytam. A terhesvitmint meghagyom a pozitív teszt utánra. 

A 10es teszten már látszik menszesz előtti napokban valami halvány nem, ha baba van?

Jól indul :)

Pont aznap este volt pozitív az ovu tesztem, amikor a férjem hazajött. Ez mekkora mák! :) Ha nem késett volna, akkor tuti kimarad ez a hónap. De a természet így rendelte. 

Iszom a palástfű teát, és igyekszem türelmesen kivárni az elmaradó havimat. Hőt nem is mértem, hogy az is ugyanazt mondja e, mint a teszt. Valahogy nem volt kedvem. 

Túl hosszú volt az egymás nélkül töltött idő, így az már csak hab a tortán, hogy az ovu teszten ott virított a két csík.

Elvagyok

Voltam talpmasszázson, és még megyek is. Nagyapám elég beteg, úgyhogy nem volt kedvem írni. A férjem a hétvégén tér haza, addig nem is ovu tesztelek, mert csak a falat kaparnám, ha mutatja a peteérést. Hátha pont hétvégén lesz.

Beszereztem az Aviva második kötetét (Ovulációt serkentő gyakorlatokkal). Mellesleg van benne várandós torna is, amit majd jövő hónapban tervezek alkalmazni. Ha még ezek sem hatnak, akkor november közepétől stimu, majd terminált együttlét, ha mázlink van, vagy inszem, ha kevésbé van mázlink.

Nem görcsölök, mert nincs rá időm. Folyton pörgök, és programjaim vannak. Ha engem kérdeztek, ez a legjobb amit tehettek. És végre nem irigykedem annyira, mint eddig a sok hasas nőre. Majd lesz valami.

Lesz és kész

Van egy harmadik megközelítés is, ami végül is hajaz az előző bejegyzésem második részére.

A gondolatoknak teremtő erejük van.

Azt tanácsolta nekem a masszőr (többek között talp), hogy nem görcsösen, de képzeljem el, és vizualizáljam, hogy teherbe esem. Mert ha azt mondogatom, vagy attól félek, arra gondolok, hogy képtelen vagyok teherbe esni (nem is tudta, hogy ezt mondogatom), akkor az úgy is lesz.

Ami nagyon tetszett: a petesejtek a nőben sorban állnak, mint a golyók a tárban, hiszen már születésünkkor velünk vannak, és minden hónapban megérik egy (jó esetben). És hogy bármilyen hülyén hangzik lehet hozzájuk beszélni. És kérdezte van e hely a szobában a gyereknek, mert az kell. és csináljunk úgy mintha jönne, készüljünk rá, menjünk el bababoltba, nézelődjünk. Ez utóbbi számomra nem nyújtana ellazulást, de azt mondta, keressem meg a vizualizálás azon módját, ami nem okoz görcsöt, hanem kellemes.

Elképzelem, ahogy férjem arra jön haza, hogy én már berendeztem a babasarkot. Szerintem reflexből tárcsázná a mentőket. Nem, azt hiszem ez számomra elég meredek lenne. De ha valamelyikőtöknek beválna /bevált volna, szóljatok.

Szóval most többek között talpmasszázzsal próbálkozom.

(Ne) gondolj rá!

Nem lenne rossz ebben a ciklusban ha összejönne, bár nem hiszek benne.

Két megközelítés van.

1. Ne gondolj rá, ne higgy benne, éld az életed, mint normálisan, másoknak így jött össze.

2. Agykontroll jelleggel képzeld el, hogy megszületik a gyerek, mikre tanítod, hogyan szeretgeted, és gondold azt, hogy ő már a tiéd, és nem csak egy cél.

Ezzel ki vagyok segítve - akkor most szugeráljam, hogy sikerül, vagy ne gondoljak rá?

Általában nem gondolok rá, mert jelenleg a gyereknemzés háttérbe szorul, lévén, hogy a férjem egy másik földrészen van még másfél hétig. De gyakorlatilag ha szembe jönnek a hasak, azért eszembe jut.

Nem akarok unalmas lenni, aki a barátnőkkel való találkozások alkalmával másról sem beszél ,csak a megmagyarázhatatlan meddőségéről. Persze tudom, egy barátnő végül is nemcsak azért van, hogy vicces dolgokról beszélgessünk vele, de magamat is unom sokszor, ha ez a téma előkerül, és inkább röviden és tömören elintézem a kérdést.

A "vírus"

Magyar tudósok új vírusra lettek figyelmesek. Ez különösen nőkre veszélyes, és a has nagy mértékű növekedésével jár együtt. A vírus lappangási ideje körülbelül 4 hét, és gyógyszeres kezelés mellett is 9 hónapig elhúzódik. A vírus ellen pár nő megmagyarázhatatlan módon immunis, mint például én.

Szeretném már én is elkapni.

Nem nyert

Megjött, úgyhogy nem kellett használnom a tesztet, amit tegnap vettem munka után. Úgy érzem, hogy megvolt a találkozás, csak sajnos kedden a nyillalás következtében levált, vagy valami.Sosem éreztem még ilyen típusú fájást, és el is sírtam magam. Gondolom (vagy inkább remélem), hogy ez valami ösztönös megérzés lehetett. Csak nem akartam az ördögöt a falra festeni.

Ebben a ciklusban igyekszem kívül helyezni magam a munkahelyi problémákon, és nem magamra venni a dolgokat. Végül is novemberben elvileg stimuláció, amit egyrészt tökjó lenne megúszni, másrészt hátha egyből összejönne és nem kellene többet csalódni. Szóval adunk szerintem esélyt a mesterséges rásegítésnek, hiszen ha mondjuk nem sikerül, úgyis lesz két hónap szünet, amikor megint összejöhet magától, ha akar.

A következő peteérésem a hónap végén lesz, úgyhogy szexmaraton ...

Negatív

Egy napja késik a mensim, 30. ciklusnap, DPO mostmár passz hanyadik, de 29én volt pozitív az ovu tesztem. Ma reggel lőttem egy papírcsíkos 10eset, és nem látok semmit. Jobban mondva látok egy szép erős kontrollcsíkot. Megint padlót fogtam.

Nézem a jó oldalát: ha megjön, akkor legalább a párom nem marad le a legelejéről, mert csak október végén jön haza. Ha a következő sem sikerül, nagy valószínűséggel jön a stimuláció, majd időzített együttlét vagy inszem, és progipótlás. Valószínűleg a magmaradásával van gondom egyébként és nem a peteéréssel.

DPO 12? 13? 14?

Ma kellett volna megjönnie. Ebből a napból még van másfél óra, de semmi. Holnap reggel megpróbálom újra. One Steppel szoktam amúgy tesztelni, amit a netről rendeltem 90 Ft/db áron. 10es érzékenységű, tehát valamit csak mutatnia kellene már, ha van itt valaki. Nem merem beleélni magam, de nem is legyintek rá.

Még semmi

Ma, az utazása reggelén akartam a tesztet a táskájába dugni, de mivel csak egy csík látszott, nem jött össze a meglepetés. Kicsit elkettyentem, mert DPO 11 vagy 12 lehetek, és egy 10es teszten még nem látszik semmi? Azt hiszem a holnapi tesztet kihagyom, és várok, hátha késik.Nem hiszem, hogy egy nap sokat számít. Ha van baba úgyis van, ha nincs, akkor meg megjön és spóroltam egy tesztet a következő hónapra.
Bízom azért még ebben a ciklusban. Ez az ovulációs teszt, meg a kezelés, amire járok eléggé bizakodóvá tett.

Stressz

Ma olyan erős stressz ért a melóhelyen, hogy belenyillalt a hasamba (nem tudom van e összefüggés), mintha meg akarna jönni. Ettől persze még idegesebb lettem és elbőgtem magam. Amikor hazaértem muszáj volt ledőlnöm pár percre. Ezek után pláne kíváncsi vagyok a csütörtökre. És reménykedem.

Még 2 nap

Jó voltam, és nem teszteltem ma reggel. Terveim szerint csütörtökig kitartok. Ha mégsem, üssetek :)

Torta habbal?

Tegnap elmondtam a férjemnek, hogy rossz kislány voltam és előbb akartam bizonyosságot, mint szabad lett volna. Nem harapta le a fejem - az tökjó, hogy megért. Ő sokkal nyugisabban áll témához, sőt elfogadná azt is, ha nem sikerül, mert neki így is teljes a boldogsága a velem, és a bébi csak hab a tortán. 

Szerintem ha bennem sem lesz ez a görcsös akarás, hanem elfogadom, hogy ez egy olyan dolog, ami bizonyos pont után úgysem rajtunk múlik, hanem a Sorson/Istenen (ki miben hisz), és a gyereket nem azért kapja valaki, mert jó ember volt, meg jó a kapcsolata (de attól még érdekelne bizonyos rossz embereknek akik a Híradóban szerepelnek, miért van), akkor biztos elmúlik a görcsös akarás.

Ha nem sikerülne, én biztos fogadnék örökbe, de erről még nem beszélgettünk mélyebben, hogy vajon ő is megtenné e velem.

Még 3 nap

A nagy lószart vagyok hős. Ma reggel nem tudom mi lelt, talán a párom elutazása előtt próbáltam bizonyosságot szerezni, de csináltam egy 10es tesztet. Kb 40 perc múlva mintha halványan látszódott volna egy csík (10 perc után én még nem láttam semmit). Úgy értem egy második :) Nem élem bele magam, volt már ettől erősebb második csík is, és mégis falsnak bizonyult. De 40 perc után úgysem értelmezhető. Ja és DPO 9 vagy 10.

Így tehát nem árok magamnak újra, és várok még a további teszteléssel. Bármennyire is nehéz. Azért nem tagadom, hogy sokkal jobb kedvem volt egész nap. Felcsillant valami remény, na, hiába.

Aviva

Már nem is emlékszem, hogy találtam az Aviva tornára. Mindenesetre utánanéztem neten mire jó s megtaláltam azokat, amiért nekem ajánlott:
- beállítja a ciklust
- segítheti a megtermékenyülést

Korábbi ciklusaimban hőmérőzés alapján (mert ovu tesztet ugye nem lőttem) a peteérés 18. napon volt, és a ciklusaim 28 naposak voltak. Ez tehát 10 napos luteális fázist, azaz emelkedett hőt, és progeszteron termelést jelent. Ez a beágyazódásnak, vagy a magzat megmaradásának nem tesz jót. Sőt megkockáztatom, hogy a peteérés sem volt teljesen normális, de ezt már sosem tudom meg, mert nem ovu teszteltem, kémiai bizonyítéka így nincs.

Beiratkoztam egy bevezető 4 órás foglalkozásra, aminek során megmutatták a 18 alapgyakorlatot, ellláttak étkezési tanyácsokkal, megmérték lakmuszpapírral a nyelvemen, mennyi a sav-bázis egyensúlyom. Annyira elsavasodva sem vagyok. Megvettem az első kötetet, aminek a gyakorlatait kb fél évig kell végezni, és utána ajánlott megvenni a második kötetet. Az első kötetben benne van a 18 alapgyakorlat (kb 45 perc) és a rövidített gyakorlatsor, ami negyedórás. Azokat választottam ki a 18ból, amik ún. "nem meghozós" gyakorlatok. Ezeket a bevezetőben felsorolják. Heti 2x csináltam, és bár a peteérésemet utána már nem csekkoltam, de az tuti, hogy a ciklusom 30 napossá vált, sőt a múlt havi ciklusban a 16. napon mutatta a peteérést, ami azt jelenti, hogy ideális 14 napos lesz a luteálisom, amennyiben a 30. napon jön/vagy nem jön meg.
Töredelmesen bevallom, hogy ebben a ciklusban még egy percet sem Aviváztam. És remélem nem is lesz rá nagy szükség, legalábbis nem amiatt, amiért eddig végeztem.

Dillemma

Egy hős vagyok, hogy ma sem tesztelek. DPO 9 vagy 10 lehetek. Számba vettem az előnyöket és a hátrányokat.


Előny:
1. Ha halvány vagy erős (na ez lehettetlen) pozitív, van remény, hogy sikerült.
És kb ennyi az előny.


Hátrány:
1. Ha negatív, csalódott leszek, még akkor is, ha tudom, korai volt. És nem hiányzik a csalódás.
2. Ha halvány pozitív, de aztán folyamatosan halványodik, megintcsak csalódott leszek.
3. Ha halvány pozitív, azon fogok izgulni, mikor lesz erősebb, és ez nagyon nem tesz jót nekem.


Az elmúlt másfél évben minden hónapban ideje korán akartam megtudni sikerült e, tehát elég sok tesztet elhasználtam. Ciklusonként átlag hármat, ami 18-al szorozva nem kevés. És volt valami értelme, azon túl, hogy fájdalmat okoztam magamnak? Nem! Mert ha ideje korán pozitív, és aztán megjön, rossz érzés, és ha negatív, az ember hamar feladja, és lehet hogy nem kellene. Szóval bármennyire nehéz, erős leszek és nem tesztelek korábban, mint kellene.

Ovulációs teszt 1. kör

A kabalába kapott ovulációs teszt óta eltelt kb egy év - most jutottunk odaáig, hogy rendeljünk ovulációs tesztet. Másfél év próbálkozása után ebben a ciklusban kezdtük el használni, miután barátainknak bevált. 

Szeptember 27én kezdtem, 29én jelezte, hogy itt az idő. Aztán, hogy a peteérés pontosan mikor volt, nem tudom, de együtt voltunk aznap, másnap és negyedik nap is. Szerencsére úgy alakult, hogy épp ekkor utaztunk el pár napra kikapcsolódni. Jövő csütörtökre nem várom a havimat.

Addig is nehezen bírom ki, hogy ne "jósteszteljek" és ne bújjam a netet a koraterhesség tüneteiről. De igyekszem figyelmet terelni. Ezzel a bloggal meg talán sorstársakra lelni, segíteni másnak.

Torpedójáték

A barátok persze állandóan kérdezgették, na jön már? Aztán közeltem velük, hogy nekem ez frusztráló kérdés - ha jön, úgyis világgá kürtölöm boldogságomban, addig meg hagyjanak békén ezzel a témával.

Kaptunk kabalából bontatlan ovulációs tesztet is, hátha nekünk is beválik.

Sorban estek és esnek teherbe körülöttem a lányok, természetesen egyikük sem várt annyit, mint mi. Volt, akinek azt mondták, nem lehet neki. Aztán folyton hallani a tvben és rádióban, ki dobta ki, verte agyon a babáját. Hol az igazság? Nem értettem - aztán mostmár nem keresem a magyarázatot. Ez van és kész. 

De tökre olyan, mintha torpedójátékban lennék és körülöttem már minden hajó talált-süllyedt, csak én árválkodom itt az L10ben, vagy valahol.

Vitaminok és teák

Femibion 800al indítottam másfél éve (merthogy javasolták a tervezett teherbesés előtt szedni), de csak pár hónapig alkalmaztam. Először naponta, aztán kétnaponta, végül elhagytam. Később olvastam a bükki füvesemberről, és bár nem rendeltük meg a Babacsalogató csomagot, jó ötletnek tűnt, hogy a férjem felváltva igya reggelente a csalán és diólevél teát. Én meg különböző fórumokon olvastam, hogy a ciklus első felében cickafarkfű, majd palástfű. Ez is ment pár hónapig, aztán ezt is abbahagytam. Néha-néha ittam csak az adott időszakra "való" teát. 

Prológus

2010. áprilisában kezdődött. 

Akkor voltunk másfél éves házasok, és Vízöntőt szerettünk volna. 

Olvastam egy könyvet a babára készülésről, de egyelőre semmilyen praktikát nem vetettünk be.

Szeretjük egymást és boldogok vagyunk, így én biztosra vettem, hogy azonnal megfogan (de legkésőbb 2 hónap múlva). Az első tesztet is megvettem és vigyorogva próbáltam ki, de negatív lett és meg is jött aztán. Sebaj, elsőre csak minden 5. párnak sikerül. 

Második hónapban sem sikerült, így előkerült a hőmérőzés, először papíron, aztán neten a fertilityfriend-en, meg a ciklus.hu-n. Augusztusban megjelent egy halvány második csík, de lázas voltam, 39 fokos. Elmentem nőgyógyászhoz, azt mondta ciszta. Másnap megjött. Természetgyógyászhoz jártam, és a következő ultrahangon már nem volt ciszta. Újabb próbálkozásokkal telt el pár hónap és közeledett az év vége. 

A férjem türelmesebb nálam, de én el kezdtem gondolkozni, hátha valami baj van, és nem ártana egy kivizsgálás. A Budai Meddőségi Centrumba kértünk időpontot következő év februárjára. Az első spermavizsgálat határeset volt, míg a második normális. Tőlem kétszer vettek vért hormonvizsgálat miatt, először a ciklus 3., majd 22. napján. Volt pajzsmirigy vizsgálat, nőgyógyászati ultrahang is, és cukorterhelés vizsgálat. Majd a rettegett HSG - átjárhatósági vizsgálat.A hüvelyembe felvezettek egy lufihoz hasonló izét katéterrel, majd ebbe a katéterbe vezették a kontrasztanyagot és közben nézték a röntgenen mi történik. Azt hittem, összecsinálom magam a fájdalomtól, de mindkettő átjárható volt. Az már más kérdés, hogy valószínűleg szűk volt, és ahogy kiürült, talán ugyanúgy visszaszűkült, de mindegy. A vérvétel alapján azt állapították meg, hogy néha van, néha nincs peteérésem, talán gakrabban nincs, mint más korombeli nőnek.

Idén nyáron volt a konzultáció a javasolt mesterséges megtermékenyítő módról. Inszeminációt, vagy időzített együttlétet javasoltak, a sperma minőségétől függően (mivel két ellentétes volt a kezünkben). Mindkettő előtt injekciókúrát kapnék/adnék magamnak a hasamba, hogy tuti legyen tüszőrepedésem. Utána hüvelykúppal segítenénk elő, hogy megmaradjon a magzat. Időt kértünk a további próbálkozáshoz és megnyugodtunk, hogy esély végül is van, mert nem zárták ki a lehetőségét.

Lejjebb adtunk a vágyainkból. Mostmár az sem érdekel, mi lesz a csillagjegye, vagy a neme - csak jöjjön.