Olvassunk

Beszereztem pár hasznos könyvet az utóbbi időben, amit szívesen ajánlok Nektek is.

Próbálkozóknak:

• Termékenység és fogamzás: általános információk a női ciklusról, tippek a legtermékenyebb időszak megállapítására, fiú legyen e vagy lány, hasznos tanácsok az egészséges életmódhoz, és a végén leírás a lombikról, illetve betegségekről (utóbbi kettőt friss próbálkozók ne olvassák, felesleges sokkolni magatokat).Ezt még 2010-ben vettem meg, és ahogy látom alig beszerezhető már.
• Gyereket szeretnénk: az előzőhöz képest jobb, mert lelki tényezőket is figyelembe vesz a termékenység elősegítése kapcsán! A férfiakról is hosszabb fejezet szól. A mesterséges megtermékenyítési módokról itt is írnak.
• Angyalműhely: Ördög Nóra és Törköly Erika könyve. Még nem olvastam el, mert rögtön a könyv végén lévő 30 napos programmal indítottam november közepén, Állítom, hogy ez nagyban hozzájárult a sikerhez! Meg is fogom köszönni nekik, amint sikeresen túlvagyunk a 12. héten. A 30 napos program nem más, mint egy önismereti, "ön-megszerető" program, amiben különböző feladatokat "kell" végrehajtanod egyedül, a barátnőddel, vagy a pároddal. Abszolút semmi köze a fogamzáshoz, hanem arról szól, hogyan tedd félre a problémákat, hogyan szeresd meg újra önmagad, ha bármilyen okból elvesztetted az önbizalmad, vagy nincs elég időd valóban magaddal foglalkozni (mert mondjuk már vannak gyerekeid). A magadra fordított időt énidőnek hívják, és minden nap végén önbevallás útján vallod be, mennyit szántál magadra. Mármint IDŐT. Újonnan kell megvenned a könyvet, mert abban van egy könyvjelző, s azon egy netes kód, amivel eléred a program netes verzióját is, ahol mindennap láthatsz videóüzenetet Nóriéktól, illetve hasznos tippeket is kapsz. Engem ez az egész annyira lekötött (a munka, és a céges rendezvény szervezés mellett), hogy semmi időm nem volt agyalni és ostorozni magam, mint szoktam. Szívből ajánlom!!!
• Levél egy meg nem született gyermekhez: ezt még csak megvettem novemberben, de még sajnos nem olvastam el. Lehet, hogy egy darabig nem is fogom, mert bizonyáar depresszív hangulatba kerülnék., ami most nem ajánlatos Egy olyan nő ír levelet meg nem szükletett gyermekéhez, aki évek óta vár gyermekáldásra. Több részletet nem tudok, de el fogom olvasni mindenképpen. Biztos sok oldalon magamra ismerek majd az érzéseket tekintve. 

Kismamáknak:

• Kismama terheskönyv: a születésnapom (merthát a 30. szülinapom is nemrég volt:)) alkalmából kaptam utalványt a Libritől, így megvettem ezt a könyvet is. Hétről hétre leírja, mi történik a babával, a mamával, és aztán bemutat pár magyar kórházat, ami tökjó, mert a magyar körülmények sokkal relevánsabbak, mintha egy külföldön írt könyvet olvasnék erről. Terheskönyvekből Dunát lehetne rekeszteni, de egynél többet szerintem nem érdemes venni. Az internet (és a youtube is) tele van információkkal. És persze minél több az info, amit olvasol, annál jobban aggodalmaskodsz.
• Lelki köldökzsinór: vajon az élet csak a születéssel kezdődik? Ebbe beruháztam, mert fontosnak tartom (miután a meddőségem egyik oka lelki volt), hogy lelkileg is készen legyek a babára, ne csak testileg és agyilag. Még nem olvastam el, csak félig, de nagyon sok érdekes info van arról, hogy a méhben történt viselkedés, illetve kommunikáció a mamával hogyan befolyásolja később a személyiséget és a viselkedést. Lesznek majd benne állítólag történetek arról, hogy más kismamák hogyan kommunikáltak a magzatokkal még születésük előtt. Pl vizsgálatok igazolják, hogyha születésük előtt egy mesét olvas fel nekik többször a mama (nyilván amikor már van hallásuk), akkor születés után attól a mesétől megnyugszanak. Vagy ugyanez a zenével is, főleg ha a mama mozog is zenére nem csak hallgatja passzívan. Szerintem nagyon érdekes. Persze ezt nem akarom olyan nagyon tudományosan csinálni, hanem használni belőle, amit érdekesnek gondolok.

Életjel!!!

Megvolt a második ultrahang is.
A picink él :) Köszönjük a drukkolást! :)
Kisoroszlán 2 cm-es petezsákban lakik, és a mérete (CRL=ülőmagasság) jelenleg 0.36 cm. Pont hat hetesen mérte a doki. Azt mondta, lehetne nagyobb is, valószínűleg később fogant vagy ágyazódott be pár nappal.
Én már festettem is a helye fölé egy képet karácsony előtt (harmadik festésem, mióta megvettem a készletet).
Az ultrahangon meg kellett fognom a férjem kezét, annyira izgultam, lesz e már szívhang. Aztán csak vigyorogtunk. És folyamatosan olyan, mintha álmodnék :)
Félve meséltem el azoknak, akik régóta akarnak babát, mert tudom milyen érzés ezt hallani, hogy másoknak sikerült, és mondtam, hogy megértem, ha nem dobódnak fel a hírtől. De mindegyikük biztosított róla, hogy tudják, min mentünk keresztül, így örülnek a sikerünknek.
Az én szüleim már tudják, karácsony előtti napokban mondtuk el, mert már nem bírtuk magunkban tartani,. bár szívhang ugye még nem volt, és mondtuk is nekik, hogy óvatosan örüljenek. Apukám sírva ölelt át, anyukám is sírt velem együtt.
A férjem apukájának holnap mondjuk el. Oda is vinni kell papírzsepit :) A tágabb rokonságnak csak a 12. hét után tervezzük elmondani. A közelebbi barátok már tudják. A munkahelyen január végétől előbb nem akarnám közölni.
Elég nehezen ment ez a teherbeesés, és progeszteron pótlást is kapok, szóval jobb az óvatosság.
De nem felejtek el ám örülni és a pocimat is szoktam simogatni. Tudja, hogy nagyon vártuk, és 10% ellenére is sikerült, mert sikerülni akart. Ezért bízom abban, hogy nem csak délibáb.
Legközelebb január 21én megyünk ultrahangra, és azután intézem a védőnőt és a többi kötelező vizsgálatot, meg a kiskönyvet is. Akkor leszek majdnem 10 hetes. A doki sem mondta, hogy előbb menjek ilyen ügyben intézkedni, szóval talán ő is fenntartással kezeli, merthát tudja az előzményeket. De azért persze vigyorgott ő is, a mi szemünk meg csillogott ezerrel, mikor elbúcsúztunk.
Elvileg a MÁV kórházban fogok szülni augusztusban.
Tünetem? A végtelen jókedv, boldogság, némi aggodalommal vegyítve. Szerencsére a fáradékonyságon és néha az enyhe émelygésem kívül egyelőre (koppkoppkopp) kutyabajom.

Akik nélkül nem sikerült volna

Hosszú utam során sok segítővel találkoztam, akik kicsit vagy nagyon, de mind hozzájárultak ahhoz, hogy megfoganjak. És akárhogy is alakul, ebben a bejegyzésben nekik szeretnék köszönetet mondani, illetve szívből ajánlanám segítségüket azoknak, akik még várakoznak.

• Kovácsi Gábor gerincgyógyász: a szuper masszázson és gerinc kimozgatáson túl mindig lelkileg feltöltődve jöttem el a kezelésekről 2008-tól 2011-ig. Ezek az alkalmak kezdték megváltoztatni az életfelfogásomat még holisztikusabb irányba. Érdekelni kezdtek a meditációs zenék. A Nyugati környékén található meg.
• Farkas József természetgyógyász: stresszkezelő masszázsra jártam hozzá 2011-ben. Javasolta, hogy meditáljak, megvettem nála első meditációs CD-met. Újpesten fogad.
• Bakonyiné Prenker Hédi gyógymasszőr: 2012-ben olvastam a Hello Baby c. magazinban a Yumeiho masszázsról, mely segíthet a teherbeesésben a medence kimozgatásával. Nyárig jártam hozzá. A kezelések segítettek a stressz oldásában, illetve, hogy jobban elfogadjam a helyzetünket. Sajnos úgy megugrott a prolaktin szintem a nyáron, hogy a továbbiakban úgy éreztem, már nem segít. A MOM Parknál fogadja "betegeit".
• Luca boszi: 2012 áprilisi cigánykártyás jóslatának babás része eddig bevált :)
• Mens Mentis: sok vérvétel, két cukorterhelés, és Breyer Helga doktornő segítsége, amikor a prolaktin szintem megugrott. Dél Budán találhatók meg.
• Dr. Major Judit endokrinológus: 2011 decemberében kerestem fel először. 8 hónap alatt vágtuk helyre a hormonjaimat, és a cukorértékemet (az inzulin rendben volt). Még további 4 hónapra volt szükség, hogy beérjen a kemény munka gyümölcse. :) Nem lehetek neki elég hálás, mert a legnagyobb fizikai javulást az ő segítségével értem el! A Mens Mentisben és a Budafoki úton is rendel.  
• Hargitai Andrea kineziológus: a lelkem gyógyításában segített nagyon sokat azáltal, hogy kiderültek a régi sérelmeim és szorongásaim, melyeket közösen oldottunk fel. Ő is nagymértékben hozzájárult a sikerhez! Pesterzsébeten fogadja klienseit.

És végül de nem utolsó sorban: 

• a férjem, aki évek óta kitart mellettem jóban, rosszban, egészségben és betegségben. 
• a barátaim, akiket nem nevezek nevükön (egyelőre), de úgyis tudják: mellettem álltak és vigasztaltak, és amikor arra volt szükség, megráztak.
• a családom: akik tisztában voltak a bajainkkal, és nem faggatóztak, nem tolakodtak, de biztattak és vigasztaltak, ha kellett.  
• Istennek: hogy végig velünk volt és most is segít - és a legjobbkor küldte nekünk ezt a kis lelket!
• az angyaloknak, főleg Abundantianak, akit az Angyalkártya mutatott meg nekem a kineziológusnál.
• saját magam: igen, köszönöm magamnak is, hogy bírtam a küzdelmet és sosem adtam fel, és hogy  "nyitott és befogadó vagyok az örömre".

Elhiszem - Minden rendben

Minden nap hallgatom és éneklem Bella mantráit, amióta kétcsíkos lett a tesztem. Engem személy szerint megnyugtatnak. Még nem voltam koncertjén, de ennek is eljön az ideje.

Üzenet Nektek akik vártok még

Ha azt gondoljátok, a küzdelem hiábavaló, tévedtek!
Igazán ez tesz erőssé, és önbizalommal telivé, ha valamiért meg kell küzdeni és aztán célt ér az ember.
Azt nem mondom, hogy nem szabad feladni.
Néha fel kell adni, mert belefásul az ember, és igen, sírni is kell néha - és amikor nem számít rá, vagy kevésbé számít rá az ember, az az energia, amit a görcsös akarásra fordított, hirtelen átvált jótékony energiává.

Ha élvezed az életed, és azt amit csinálsz, a kis lélek odafönt azt mondja, hogy "Igen, ilyen anyukát szeretnék, aki mosolyog és aki bátor". Úgy élj, hogy úgy tudj visszagondolni  a várakozás időszakára, mint egy küzdelmes, de tanulságos időszakra.

És Te valószínűleg egészen másképp fogsz nézni a gyerekedre, mint az akinek pikk pakk összejött. Egyik sem rosszabb a másiknál, csak más.

Helyzetjelentések a legjobbaknak

Szösszenetek a barátnőknek szánt levelekből (csakhogy érzékeltessem a lelkiállapotom):

December 14.:
"Vegul is nem mentem sztkba. Ő probal nyugtatni h nem lesz semmi gond. Amig nincs barna folyas v ver addig es pozi a teszt addig jo. Hetfon talan kapok konkret orvosi velemenyt a verleletre, kell e progpotlas v nem.Igazabol nehez a gondviselesre bizni a dolog kimenetelet. Annyi sokat kuzdottunk erte.  Velunk kell h maradjon!"

December 15.:
"Ma a 10es erossegu tesztem meg erosebb lett mint a tegnapi es a tegnapelotti. Neki is megmutattam oket es nagyon orult! Nem birnam ki karacsonyig. Rajtatok es rajtunk es egy lombikos volt kolleganomon kivul mas nem tudja.
A progeszteron miatt kicsit aggodom, de nem akarok nagyon raparazni, mert az csak rontana a helyzeten. Hetfon kapok orvosi velemenyt endikrinologustol, csut nodokitol. Addig is kicsit nehezen alszom amig nem tudunk biztosat."

December 16.:
"Tegnap napközben volt egy erősebb hasszúrkám, be is tojtam, hogy megjön, de szerencsére nem jött meg és nem utalt rá semmi színes folyás, hogy meg akarna. Iszom a palástfű teát (progeszteront növelheti), és szedem a Magne-B6ot. Meg igyekszem feküdni, pihenni, relaxálni, no stressz. Ami persze nehéz, ha minden fél-1 órában azt hiszed, hogy meg akar jönni (mondjuk ez az érzés egyre ritkul, ahogy telnek a napok). Van egy kolléganőm, akinek a progeszteronnal volt gondja (ugyanazok a bajai, mint nekem-IR, PCO, pajzsmirigy), és sajnos 3x vetélt is - ez a legnagyobb félelmem, na meg persze az, hogy nem jó helyen van esetleg. Akkor talán biztos jobban fájna a hasam is.  Úgy gondolom, ha már ennyit küzdöttünk ezért a Kis Oroszlánért, mostmár tegyünk meg mindent, hogy velünk is maradjon. Mondjuk tény, hogy tényleg csak azt a babát lehet megtartani, aki igazán velünk is AKAR maradni. Mert egy ponton túl mi már nem tudjuk befolyásolni Őt. Mostmár picit fájnak a melleim is, és reggelente nagyon enyhén émelygek. "

December 17.:
"Hajnali 2kor eros mensiszeru gorcsre keltem. felve mentem a mosdoba, de nem jott meg. tovabbra is makulatlan feher a tisztasagi betetem. visszaludtam es vegre fel 7kor keltem csak. a teszt pozitiv, nem halvanyodott."

Derült égből

Miután "kellemesen" elbeszélgettem két nődokival is november közepén (azaz inszeminációt javasolt mindkettő a párom májusi eredményei alapján), újult erővel vetettem bele magam a rendszeres testmozgásba. De előtte elszívtam bánatomban két cigit.
Vettem egy 10 alkalmas aerobik bérletet végre, és izzasztottam magam, ami remek stresszlevezetésnek bizonyult.

Újabb babanézőben is voltam, ezúttal lombikos ikreket néztem, sőt etettem :) Utána lelkiztem egy rokonnal, és elsírtam magam.

A hőmet persze mértem, és Vateráról rendeltem ovulációs tesztet, meg 10es erősségű terhességi teszteket is, mert ki tudja. Az ovulációs teszt pozitív is lett két napon keresztül november 27-én és 28-án is. Mindkét nap sikerült együtt lenni, úgy voltunk vele, hogy adunk esélyt annak a 10%-nak, de nem éltük bele magunkat, és nem csak azokon a napokon szeretkeztünk, mert hát ne csak a "gyerekcsinálásról" szóljon az élet.
Voltam aztán a céges karácsonyi bulin is, ahol bár nem ittam (a gyógyszerek miatt nem is szabad), de ugrálva táncoltam. Aztán gyógyfürdőbe is elmentünk, de csak 33 fokos vízbe mentünk be, mint legmelegebb vízbe.

December 13-ra nem vártam a menstruációmat, és mivel kíváncsi nő vagyok, 11-én teszteltem. Egy negatívat.
12-én nagyon halvány pozitív lett (be sem írtam a táblázatba), és aztán napról napra erősebb lett a csík.

Azért persze nem hittem el, mert volt már hasonló 2 éve. Szóval vettem még kétfajta tesztet és azokon is nagyon jól látszott a második csík.
A páromnak elmeséltem még 13-án, de ő sem merte beleélni magát.

A barátnőimnek persze elmondtam, az egyikkel összeölelkezve sírtunk, ami egy nagyon szép pillanat volt.



Próbáltam hívni az endokrinológusomat, hogy mit kell tennem a gyógyszereimmel, szednem kell e még, de sajnos nem értem el. A sors fintora. Hogy biztosra menjek, bejelentkeztem HCG és progeszteron vérvételre is, hogy tuti van e terhes hormon bennem, és ez nem valami vicc-e.

És volt!!

HCG           281,0 U/L

      Referencia nem terhes esetben: <2,7 U/L 

Progeszteron            41,6 nmol/L

      I. trimeszter      : 15,04 - 161,35 nmol/l 

Egy izgalmas hétvége következett - kb óránként rohantam a WC-re, nem jött e meg, még akkor is, mikor családi ebéd volt nálunk. De szerencsére hófehér maradt végig a tisztasági betétem (pedig tényleg megjövősen fájt és fáj a hasm - állítólag ez normális-szerintem néha ijesztő). 
Hétfőn reggel végre elértem az endokrinológust és azt mondta, minden maradjon, ahogy eddig 8-10. hétig. Nőgyógyászhoz küldött. Még aznap este elmentünk ultrahangra, ahol diagnosztizáltak hasi UH-val egy 0.58 cm-es petezsákot :)

Egyelőre csak ennyi látszik a picinkből! Elneveztük Kis Oroszlánnak, és vettünk egy kis plüssoroszlánt, azt szoktuk simizni a hasamon kívül. Augusztus 22-re várnánk az első babánkat.

Most várjuk a jövő heti ultrahangot, addig is kímélem magam, sokat pihenek és igyekszem pozitívan gondolkodni. Nehéz elhinnem, hogy ennyi küzdelemnek tényleg beérik a gyümölcse.

A hasam szokott fájni, de Magne B6ot szedek rá. És kaptam progeszteronpótlásra is hüvelytablettát.

Úgyhogy rásegítés is van.

Az égiek velünk voltak, mivel sikerült teherbe esnem - remélem továbbra sem hagynak minket magunkra!

Léci drukkoljatok, hogy minden rendben legyen!

Miből sejthetjük, hogy mániákusan babát akarunk?

• ha kisbabát látunk, fürkésszük a tekintetét, és a mozdulatait, hátha jelzi valahogyan, amit más emberek nem látnak - vagyis azt, hogy terhesek vagyunk
• ha halálos balesetről hallunk, agyalni kezdünk, újjászületik e vajon a mi gyermekünként
• álomfejtésbe kezdünk, hátha jelez a tudatalattink, hogy terhesek vagyunk
• nyomkodjuk a fájós mellünket, hátha ezúttal nem PMSünk van, hanem terhesek vagyunk
• kifogásokat keresünk, miért nem mozgunk (mi van ha elmegy a baba, vagy nem tud beágyazódni) - emiatt persze még görcsösebbek és idegesebbek leszünk, mert nem vezetjük le a stresszt

És persze a szokásos dolgok (amely még talán belefér a normalitás határaiba):

• hőmérőzés 
• ovu tesztelés
• terhesteszt végzése a várt menstruáció előtt
• forró víz, szauna kerülése

Keserédes napok

Csatlakoztam a Forgács Intézetes fórumhoz. Végül is lassacskán már tényleg eljön az inszemináció ideje.

A második nődoki még rosszabbakat mondott, mint az első, pedig azt hittem, attól rosszabb már nem lehet. A párom egyik eredményére konkrétan azt mondta, hogy lombikot indokol - amire legjobb esetben is augusztusig várni kell. Kivéve persze, ha kifizetünk fél milliót kb,  különben várólista van. 

A másodikra azt mondta, határeset az inszemhez. Szóval most turbózza magát a férjem is, én meg igyekszem megtartani azt a jó eredményt, amit elértem, aztán februárban nekiindulunk. 

Persze előtte még az endokrinológussal is egyeztetek, mivel 3 féle gyógyszert szedek és nem tudom szedhetem e mindet pl stimuláció alatt is, nincs e gyógyszerkölcsönhatás, amire figyeljek stb. 

Hogy viselem? Őszintén: a második nődokis konzultáció után kellett pár nap, hogy megnyugodjak és elfogadjam., ez következik.

Annak a 10% vagy 1% esélynek is adunk esélyt, mert hőmérőzök és ovutesztelek is a hónapban. De persze nemcsak a baba miatt, hanem hogy lássam, hogy működik a testem és a hőm, így, hogy a vérkép okés.

Azt veszem észre, hogy a férjem az elmúlt fél évben olvad el igazán a kisgyerekek látványától - olyankor mindig mosolyog,  és néz, ha mondjuk a boltban előttünk tipeg egy kislány, vagy dumál egy kisfiú. Ebből azt szűrtem le, hogy már ő is nagyon szeretné, és ha nem lennének nehézségek, talán később ért volna el erre a vágyakozási szintre.

Mozgok újra és szexelünk akár peteérés után is. Nem lehet úgy élni, hogy állandóan azon agyaljak, most sikerült e? Pláne, hogy elvették a remény jó részét. Aztán megint csak azt veszem észre, hogy eltelt 1 hónap, és még mindig nem mentem el sem tornázni, sem a konditerembe. 

A héten elkezdtem lejárni a bérletet masszívan - kétszer is voltam tornán, hétvégén talán a kondi is összejön. 

A hajstílusomon is már régóta változtatni akarok, de azt mondtam, addig nem csináltatom meg, amíg terhes nem leszek. A konzultációk után azonban úgy gondoltam, hogy már "csakazértis".

Viszont jelenleg egyik nap sem értem rá erre. Senki ne is faggasson, hogy milyen lesz, mert nem mondom meg :)

Álmok

Pár napja olyan szépet álmodtam. Pozitívat teszteltem. Amikor felkeltem, hirtelen még mindig elhittem, hogy terhes vagyok. Aztán leesett, hogy csak álmodtam. Szar érzés volt. De már többször is álmodtam ezt.

Na bazz

Megjött. Ismét.
Elmentem Dr. Kazár Tiborhoz. Azt mondta, hogy a spontán fogantatási esélyeink az én UH képem (petefészkek) és a férjem váltakozó eredményei miatt 10%. Azt mind szép és jó, hogy a hormonális vérképemet rendberakták, de ő (még) nincs rendben és ez rontja az esélyeket. Azt nem tudta megmondani, hogy lehet ennyire különböző az  idei 2 vizsgálati eredmény. Egyébkénk a spermák minőségét egy lázas megfázás akár hónapokra hazavághatja, vagy a stressz, vagy a mozgásszegény életmód. Mindegy.
Az ismeretségi körömben is van olyan srác, akinek azt mondták, nem lehet gyereke, és már kettő van.

Mindenesetre hazudnék, ha azt mondanám, hogy optimista tudok maradni ezek után.
Inszeminációra 50%- os esélyt mondott, lombikra pedig 100%-ot. De szerinte előbb inszeminációval próbálkozzunk, hátha bejön.

Azt is mondta, hogy visszarendelhetne hetente peteérés figyelésre és ezért jó pénzeket be lehetne szedni, de nem látja értelmét. Szerinte eleget vártunk, és eleget kezeltek már ahhoz, hogy mesterséges megtermékenyítésre kerüljön a sor.

Közben persze sok kolléganő férjhez ment és már lassan szülni mennek, olyanok is, akiknek még barátjuk sem volt, amióta mi próbálkozunk. Olyan rossz, ahogy telik az idő és én még mindig nem vagyok babás.... lassan 30 leszek, 4 éves házasok vagyunk és még nincs családunk ...

Szóval jövő szerdán megyek Dr Sipos Miklóshoz, aki a Forgács Intézet igazgatóhelyettese. A magánrendelése meg valahol a belvárosban van. A Forgács egyébként fizetős hely, viszont közelebb van, mint a BMC és talán jobbak lesznek a körülmények is. Ezt a dokit neten csak dicsérik, egy rossz bejegyzést sem olvastam még róla.
Meglátjuk, ő hogy látja az esélyeket, de szerintem a következő lépés tiszta. Már csak az a kérdés, mely vizsgálatokat kell hozzá megismételni (az átjárhatósági nem hiányzik egyáltalán újra...), és mikor kerül rá sor.

Hőgörbézés újra

Vááááá, nem szerettem sosem. És most nem is értem mi van.
Először is nem mértem a mensi kezdetétől, mert minek. Tudom, hogy 36.3 az alaphőm és a 10en valahanyadik napon megy fel.
10. napon csináltam este egy ovutesztet, ami negatív lett. Még ovuteszt is. Ááááááá!!!
11. napon reggel a hő 36.7, szóval a peteérés megvolt, csak vagy nem mutatta a teszt, vagy még korábban volt. Viszont a peteérést jelző "tojásfehérjés" nyák nem jelent meg előbb, mint a 11. ciklusnap.
Erre természetesen alig kapok reagálást a gyakori kérdések.hu-n, mivel nem teljes a görbém és amúgy is elég fura most.

Szóval a korai peteérés (ha megvolt egyáltalán) korábbi mensit vagy tesztelési lehetőséget jelent. 

Megyek két nőgyógyászhoz is a leleteimmel és a béna félhavi hőgörbével, kíváncsi vagyok mit mondanak. Elzavarnak e inszemre, vagy azt mondják, hogy Closty. Szerintem már váratni nem igazán fognak.
Persze idén ebből már nem hiszem, hogy lesz valami konkrét kezelés. De hátha nem is lesz rá szükség.
Holnap 21. ciklusnap, feltételezett peteérés 9. ciklusnap, tehát ez a 12. DPO. Aztán majd kiderül, hogy feljebb megy e a hő holnapra vagy sem.  Elvileg 14 napig marad emelkedett.

Ha olvastok, kérlek drukkoljatok!

Ördög Nóri: nekik legalább végre összejött

Amikor először láttam Ördög Nórit és Nánási Pált együtt élőben, a Rihanna koncerten idén tavasszal, eszembe jutott, vajon nekik miért nincs még gyerekük? Lehet, hogy nekik sem sikerül? Ilyen szép pár, akik ennyire szerelmesek egymásba, mi lehet a bibi?
Aztán múlt hétvégén néztem az X faktort, és azt mondtam, tuti terhes.
Hát bingó! Kétszeresen!

Minden olvasónak szívből ajánlom Nóri kedves sorait:

http://www.kisalfold.hu/lilla/ordog_nori_babat_var/2305744/

Én nem bírtam ki sírás nélkül, annyira őszinte és annyira igaz!

És a könyvét Angyalműhely címmel tuti meg fogom venni én is.

Kívánok Nekik sok egészséget és boldogságot! Már megérdemelték!
Azt mondják, a jót ki kell érdemelni -biztos nagyon jó ember lesz, akit a szíve alatt hord, vagy valami fontos dolgot fog véghezvinni. Csak ki kellett őt várniuk :)

Hullámvölgy

Szóval elvileg bármikor jöhet a baba, az én eredményeimet nézve. De még nem jön. Az egészséges pároknak is 30% esélyük van arra havonta, hogy megfoganjon a nő.
Én azért reméltem, hogy ezúttal kegyes lesz hozzánk a sors, de nem így történt. Természetesen a forgatókönyv az volt, mint máskor. Sírtam, és nagyon elkeseredtem, aztán másnap már picivel jobb passzban ébredtem.
Gyorsan be is szereztünk két szőrgombócot. Kutyát a férjem nem akar lakásba, és én is beláttam, hogy elég nagy kötöttséget jelent. A macskaszőrt meg én nem bírom, folyton tüsszögök. Szóval lettek megint tengerimalacaink, velük kapcsolatban van tapasztalata mindkettőnknek legalább. Olyan picik és törékenyek. Meg még félénkek nagyon. Van kiket babusgatni, meg gondoskodni róluk.
A családos barátaink (?) nem nagyon keresnek minket. Talán mert nem tudnak mit mondani, vagy nem akarnak. Talán nekem sem jó semmi, amit mondanak és az sem, ha nem mondanak és kérdeznek semmit. Megvan a maguk élete, gyerekekkel, a gyerekkel kapcsolatos problémákkal, teendőkkel. Kicsit talán irigyelnek is minket, hogy oda megyünk, ahova akarunk és azt csinálunk, amihez csak kedvünk van. Mi meg azért irigykedünk, mert nekik legalább sikerült, ami nekünk nem akar összejönni ... Nem beszélnek a gyerekeinkről, mert úgy érzik, bántanak ezzel, de mivel másról nem tudnak bezsélni, így nem beszélgetnek velünk. És vica versa.
Én nem akarom a babára várás időszakát megkeseredve tölteni, de nagyon nehéz havonta újra felállni és a tükörbe nézni. Holott tudom, hogy én aztán tényleg mindent megteszek a sikerért. Legalábbis a természetes fogantatásért.

Mi lesz a következő lépés?
Amikor megjött, persze azonnal inszeminációra akartam menni. Kicsit higgadtabb fejjel azonban rájöttem, hogy nemrég érkezett csak el az az ideális biológiai állapotom, ami növeli az esélyt, tehát pár hónapot hagyni kell annak a 30%-nak. Ráadásul a férjem eredménye is ingadozó, és nemrég volt lázas beteg. Tehát remélhetőleg még idén mindketten egyszerre leszünk topon, és sikerül.
Akarok keresni egy nődokit Pesten, aki végezne nálam normális cikluskövetést, mert a jelenlegi nődokim nem igazán jártas meddőségi kérdésekben, max a Clostit írnák fel.
Szóval ultrahangon talán látszódik majd valami peteérés féle, és ha nincs akkor kell rásegíteni.

Meddig feszíthető még a húr?

Ma éjjel ismét megjött. Kivagyok.
Nem tudom, meddig bírom még. Az este sokat sírtam, most meg az alvás megy nehezen. Egyelőre nem tudom, mit csináljunk.
Lehet, el kellene mennem UHs cikluskövetésre megnézni, hogy van e egyáltalán peteérésem. Ha nincs, akkor beszedni még valamit, hogy legyen.
Vagy szarni az egészre. Na ez nem megy.
Vagy a végén tényleg inszeminációra megyünk. És akkor már tényleg beszélnem kell a főnökömmel, mert akkor a munkáltató köteles elengedni a kezelések és vizsgálatok miatt. És akkor sokat kell majd hiányoznom.

Vérkép pipálva

Jó érzés, amikor ismeretlenek írnak nekem, mert rátaláltak a blogomra, és segíttek nekik a történetemmel. Végül is a célom részben ez is. Öngyógyítás azáltal, hogy kiírom magamból a bánatom, de ugyanakkor tanulság is mások számára.
Állítólag király a vérképem :)
A cukorterheléses vizsgálat nagyon nehéz volt, mert már nagyon régen nem ittam ennyi cukrot egyszerre. Kicsit hányingerem is lett tőle. Szerencsére a férjem elkísért, így könnyebb volt kibírni azt a két órát.
A vércukrom nem esett vissza két óra után, és az inzulin sem ugrott olyan nagyon fel, majd le. Állítólag ez javulás :)
A prolaktinom volt már mindenféle. Indultam 800ról, azt levittük közvetve az étkezéssel 212re, majd felment 1200ra. Ekkor jött a koponya MRI. Utána kaptam a Norprolacot, ami levitte 24re. Kevesebbet kellett beszednem és most ez az érték 60. Állítólag ez nagyon jó peteérés szempontból, a cukorértékek pedig segítenek megtartani a babát.
A TSH (pajzsmirigy-hormon) már hónapok óta stabilan jó, 1 körül van.

Szóval tankönyvekbe illő értékek, és a többi már csak a természeten múlik. Szerencsétlenség a szerencsében, hogy a párom épp beteg, így a tojcsis napokon (most) épp nem tudunk együtt lenni. Ezt nevezik sz*pásnak. Most épp azon drukkolunk, hogy én el ne kapjam, mert nem akarjuk ezzel elrontani a jól megérdemelt szabinkat.
Együtt vagyunk, amikor jólesik és bízunk a többes peteérésben, most hogy ilyen jók az értékek. Vagy abban, hogy a katonák túléltek 4 napot és akkor találkoztak a petével.

A barátaink, a család mindenki  nagyon kedves és próbálják tartani bennem a lelket, hogy tartsak ki ezzel a kezeléssel. Mert lehet, hogy hosszú távon hat, de legalább esély van rá, hogy természetes úton megfoganjon. Idén talán sor sem kerül mesterséges megtermékenyítésre. Végül is 3 hónap van addig, és király hormonértékekkel csak sikerül.
A páromé hol ilyen, hol olyan. Szóval kellene ide egy nagy adag mák. Ránkférne.

Pozitív rezgés

A kineziológus múltkor javasolta nekem a Schüssler sóból az 5ös számút. Van nyugtató hatása és gyógyszertárban is kapható. Igaz, nem vettem be eddig sokat belőle (az elmúlt 2 napban konkrétan egyet sem), de az elmúlt napokban iszonyatosan feszült voltam. Lehet, hogy a vérvétel miatt, vagy a prolaktin ugrálása tette. Mióta túl vagyok a vérvételen, és nem szedek annyi Norprolacot, mintha nem érezném ezt a belső feszültséget.

Ajánlotta nekem Bagdi Bella meditációit és zenéit. Ezeket én is szívből ajánlom mindenkinek, aki úgy érzi, nem bírja már cérnával. Meghallgattam párat és kifejezetten nyugodtabb lettem tőle.

Például:

http://www.youtube.com/watch?v=M5haiv1D4Ho

Ezenkívül észrevettem, hogy a jóga is segít lenyugodnom. A neten is van rengeteg jóga gyakorlat, érdemes utánajárni.

A közeli terembe is fogok járni jógára, de egyelőre csak a port de bras-t próbáltam ki tegnap. Ez is nagyon bejött. Meditatív, nyugtató jellegű, a jóga és a balett alapjait tartalmazza. És közben nagyon kellemes zene szól.

http://www.youtube.com/watch?v=H1RFwTWDbTw

Szóval néha ér csüggedni, de megadni magad nem ér! :)

Újabb véreredmények

Úgy tűnik, talán mégis volt értelme a diétának. Persze akkor leszek nyugodt, ha majd a dokim is így látja.

Vércukor 0': 5.0
Vércukor 60': 5.7
Vércukor 120': 5.3

Inzulin 0': 3.9
Inzulin 60': 21.5
Inzulin 120': 20.3

A vércukor ezúttal nem esett vissza 2 óra után, és az inzulin sem ment fel 1 óra múlva annyira, mint 8 hónapja. Viszont elég határeset, mert max 5x lehet nagyobb, mint a kezdeti. A mozgással eléggé leálltam a nyáron, ha visszaszokom rá, szerintem nem lesz gond.
A prolaktin az már "viccesebb". A legelején volt 800 körül, aztán lement 200ra gyógyszer nélkül, majd vissza 1200ra, akkor volt az MRIm, és felírták a Norprolacot. Ennek másfél hónapja. Most 28 a prolaktinom! Megint csillagos, csak most azért, mert túl alacsony lett. A dokim majd jövő hét után fogad. A Norprolac 75 mgból eddig 3/4et szedtem. Tegnap óta 1/4et veszek be. Kíváncsi vagyok a doki mit mond majd, de szerintem tuti dóziscsökkentést javasol
A TSH teljesen rendben van.

.

Depi

Ha azt írom, hogy elegem van, finoman fogalmaztam. A munkám egyre kevesebb kihívás nyújt mostanában, és amit meg kell csinálnom, azt is csigatempóban teszem. Délutánonként elvonulok a laptoppal egy csendes sarokba, mert máskülönben nem bírok koncentrálni.
Hogy ez az étkezés miatt van e, hogy esetleg valamit nem jól csinálok, vagy csak besokalltam a gyógyszertől, nem tudom, de nagyon nem vicces.
Valahol az ember meghúzza a határt a saját egészsége kapcsán. Azaz kérdés, mennyire érdemes szétgyógyszerezni magam azért, hogy sikerüljön a gyerek? Én nem tudom, egyesek hogy bírják végigcisnálni a 4. lombikot is, vagy a 6. inszemet. Nekem már ez a kezelés is rohadtul megterhelő.
Az elején nem volt az, de ahogy telik az idő természetesen gyűlik bennem a feszültség. Ami persze megintcsak nem jó, ha síkideg vagyok, valószínűleg tökéletes vérkép mellett is nehéz dolga van a babának, hogy megfoganjon.
Ma komolyan azt fontolgattam, hogy felmondok. Talán egy kis idő itthon segítene leisztázni ezt azt magamban. Egy éles váltás is valószínűleg felpörgetne, bár tény, hogy az is plusz stresszt okoz. Sajnos vannak kötelezettségeink, úgyhogy nagy luxus lenne feladni ezt a jópár évet itt, vagy szórakozni, hogy most hova is menjek dolgozni. Egy sulit is el akartam kezdeni, de végül is visszamondtam, örülök, ha marad idő kikapcsolódni, újra rendszeresen mozogni stb.
Pénteken vérvétel, ettől is fosok. Kiderülnek a vércukor és inzulin értékeim is, mennyiben változtak.

Olvastam a Titok című könyvet és a vonzás törvényének gyakorlati alkalmazásához is el kezdtem egyet. Csak az a baj, hogy úgy érzem akkor is görcsölök, ha ezzel ilyen szinten foglalkozom.

Ha valaki tud erre egy receptet, szóljon.
És még csokit sem ehetek, vagy egy pohár bort sem ihatok, hogy egy kis boldogsághormonhoz jussak. 

Kineziológus és társai

A doki szerint nem gond ez a 2 mmtől kisebb valami, ami valószínűleg microadenóma. Legalábbis a prolaktinra való gyógyszer rendezi a prolaktin szintet és eltünteti ezt a sejtburjánzást is.
Persze én ezzel nem elégedek meg, mert a probléma gyökere nincs megoldva, csak a tünetet kezeljük.
A prolaktin egyfajta stresszhormon, és épp ezért a görcsölés nem tesz neki jót, sőt inkább rosszat. Mivel ez a dolog már átlépett azon a szinten, amit magam kezelni tudnék, elmentem kineziológushoz.
Ő a karjaim izomtónusának változásáiból olyan megállapításokat tett, hogy szorongást okoz számomra egy lánybarátom és a feleség szerepkör. Elég rendesen beletrafált.
A lánybarátaimnak már vagy van gyereke, vagy még nincs tervben, hogy szüljenek. Az, hogy nekik már van gyerek, bennem szorongást okoz. Emlékszem is a bűntudatra, amit akkor éreztem, mikor sírtam, mert egyiküknek összejött. És nem azért, mert sajnáltam tőle, csak nem értettem, hogy nekünk miért nem ...
A feleség szerepkör pedig bennem úgy él, hogy a jó feleség gyermekekkel ajándékozza meg a férjét, akit szeret, támogat stb. Nem érzem/éreztem magam teljes értékű társnak, mivel a baba hiányzik. Amikor erről kellett beszélni, eltört a mécses, viszont egy nagy kő is leesett a szívemről közben. Ezeket a szorongásokat EFT technikával és pozitív megerősítésekkel oldottuk.
Aztán amúltba visszamentünk, és nekem semmit nem kellett mondanom, csak a kineziológus állapította meg, hogy 19 éves koromban történt velem valami, ami csüggedést okozott. Én inkább úgy mondtam volna, hogy nem történt, mert akkortájt még mindig nem volt komoly barátom és sok barátnőmnek volt.
Tehát ismét az történt, hogy másokhoz mértem magam. Hogy különcnek éreztem magam, mert nekem még nem volt ilyen barátom. És most ugyanúgy különcnek érzem mgam, mert még nincs gyerekünk. ez egymásra rakódott az évek során.
Ezt is oldottuk - az aurámba rajzolt ábrával, amit több kártyából kellett kihúznom. Nem tudom pontosan mit jelentett, de az otthon ábráját húztam kb 20 lapból.
Aztán Tarot kártyát vettünk elő és abból az derült ki, hogy jó úton haladok a célom érdekében, de többet erről nem is írok.
Kaptam házit is, reggelente 1 percig egy pontot kell érintenem a fejemen két héten át. Ennek sem kérdeztem meg, mi a hatása, talán a cikázó és negatív gondolataimat kell eképp lecsendesítenem.
Legközelebb négy hét múlva megyek.

Ezt a kineziológust a neten találtam egyébként. Beírtam a google keresőbe, hogy "kineziológus budapest  meddőség". Aztán onnantól bevallom töredelmesen, hogy az számított, a két ember közül melyik "rendel" közelebb hozzám.
Lesz még dolga velem, az biztos, mert 11 év szorongásait kell kibeszélnünk, feloldanunk. Mondjuk még így is jobban jártam, mint azok, akik magzati korban, vagy születésukkor szereztek valami maradandó rossz élményt (ezekre persze nem emlékeznek, de ott van a félelmeik gyökerében).

Most épp a Titok c könyvet olvasom, amit egy rokon polcán találtam meg a múltkor, de még nem szántam rá magam az elolvasására. Talán ennek is oka volt, mert nem lettem volna elég befogadó. A bevonzás téma érdekes, de azt hiszem, eddig rosszul csinálhattam, mikor próbáltam. Hiszen sokszor képzelem el, hogy otthon vagyunk a kisbabánkkal, vagy megölelem, és mégis azt értem el csak, hogy a prolaktinom akkora lett, mint egy terhes nőnek kb. Szóval még nem igazán értem, hogy kell pozitívan elképzelni valamit, hogy tényleg valóra váljon és ne csak a vérképem tegyen úgy mintha ...

Harc az örvénnyel

Tegnap sikerült valamennyire legyőzni önmagam. Koponya MR-re küldtek ugyanis. A magas prolaktin szint, amely a maximum értéknek majndem duplája, ezt indokolta.
Közben felírták a Norprolacot, ami a Bromocriptinnél jóval enyhébb mellékhatásokkal rendelkezik, legalábbis nálam. Ez teljesen egyénfüggő. Olvastam egy fórumon, hogy valaki a Norprolactól hallucinált. De azért én a nagy többségbe tartozom, aki a Bromocriptint nem bírja. A nagy többségben azonban én vagyok a kisebbség, aki megkérte a dokit, hogy próbáljuk meg a Norprolacot. Valaki évekig szedi a Bromot úgy, hogy szarul van tőle. És főleg, ha még gyerek sincs, nem is értem, miért jó ez.
Szóval adok egy esélyt a Norprolacnak, hogy rendbevágja a prolaktint és ezáltal a peteérést.
Persze a legtutibb az lenne, ha én magam kaparnám össze magam a padlóról inkább, és legyek egészséges, meg teli életkedvvel. Ez a múltkori eredmény nagyon pofán vágott. De tuti, hogy a szédüléseim és fejfájásaim hátterében ez a zavar állt. A rendszert megbolygattuk, és most próbál visszatalálni a régi, szar működésre. De kiadtuk a parancsot, hogy működjön jól, aztán kérdés, hogy ennyi elég lesz e.
Az MR nyugatóval volt elviselhető számomra, bekaptam egy 2,5ös Frontint. A férjem nem jöhetett be velem (max ha nem bírtam volna). Minden fémet le kellett vennem, gyűrűt, órát stb, felfeküdni az ágyra. Kaptam egy sisakfélét, ami rácsos volt, és betoltak a csőbe kb derékig. A fülemre kaptam egy fejhallgatót. A szememet becsuktam, és jó dolgokra gondoltam. Közben hangosan kattogott, berregett, visított a gép. 10 perc után kaptam kontrasztanyagot a vénámba, attól kicsit beszédültem, de újra végigélveztem azt a 10 percet odabennt.
Egy nap múlva mehettem az eredményért: 2 mm alatti izé van az agyalapi mirigyemnél, de nem tudják biztosan, hogy az adenóma kezdemény e, de feltételezem az (mivel csak a prolaktinom ilyen fos).  Az endodoki talán okosabbat mond majd.
Ez a Norprolac meg olyan, hogy este beveszem és fél óra múlva alszom kb. A szédülések egyre ritkábbak, ahogy hozzászokom, meg ahogy hat. A fejem szinte alig fáj. Az ingerlékenységem és türelmetlenségem csökkent, a koncertrációs képességem javul. Ezeket mind befolyásolja a prolaktin mennyisége. Olyan, mintha folyton PMSed lenne. Vagy mintha álterhes lennél.
Már kezdenél örülni, hogy késik a havid, vagy csak két napig tart, és közben marhára nem vagy terhes, csak elszállt a prolaktinod...
Agykontroll tanfolyamon is gondolkozom, a kineziológuson túl. Valahol nagyon elcsúsztam lelkileg, ez a vizsgálat meg ez a 2 mm-se izé csak még inkább ráébresztett, hogy másképp kell élnem az életem és változtatnom kell a hozzállásomon.

Korán örültünk

Sajnos a nyaralásról visszatérve azzal kellett szembesülnöm, hogy a prolaktin szintem a szépen ledolgozott 212 helyett 1025 lett. Mondanom sem kell, hogy nagyon ideges lettem és csalódott. Főleg mivel szédelegtem és a mensim is késett - már kezdtem örülni.
Szóval az amúgy rendszeres és kiszámítható peteérés nélküli ciklusomból lett, egy rendszertelen, fura, kellemetlen tünetekből álló ciklus. Úgy, hogy gyógyszereket szedek és tartom a diétát.
Oda jutottam, hogy feladom. Valahogy a szervezetem nem áll erre készen, és nem tudom mikor fog. Nagyon félek, hogy koponya MRIre küldenek, vagy épp megint Bromot kell szednem.
Persze ez sem jó, ami most van.
Újra vissza kell nyernem a lelki egyensúlyom, mert sajnos érzem, hogy múlt pénteken elveszett. A rendszeres mozgás újra beiktatásán túl kineziológushoz fogok járni, csak még nem tudom kihez.
Eszemben sincs kockáztatni a kapcsolatomat, vagy az egészségemet azért, mert annyira szeretnék a férjemtől gyereket. Nem éri meg, hogy lelkileg, idegileg, testileg rámenjek.
Én csodálom azt, aki remél, bízik, menetel hosszú éveken át. De sajnos látok olyat is, aki közben inlább örökbefogadást intézett, mert sajnos azóta sincs gyerek. Ez utóbbira már én is gondoltam. Ha kb 3 évet kell várni, akkor már 33 leszek.
De a férjem erről még hallani sem akar, amíg a lehetőségeinket nem használtuk ki (pl legalább egy inszeminációt). Én simán el tudnám képzelni, mert annyi kitaszított gyerek van, akik sosem kaptak szeretetet, nem volt még otthonuk. Az meg egy dolog hogy nem én hordtam ki, vagy nem a mi vérünk folyik az ereiben. De mi nevelnénk, gondoskodnánk róla, megtanítanánk sokmindenre, pl bringázni. Ember lenne belőle, nem egy újabb csavargó az utcán, mert a gyerekotthonból 18 évesen mehet a nagyvilágba isten hírével. Lehet, hogy nekünk ez a sorsunk, hogy onnan kiemeljünk és felemeljünk valakit.  

Szánsájn

Kicsit régen jelentkeztem. Közben ismét gyarapodott a baráti kör egy újabb bébivel, vagyis hárommal, és a munkahelyen is szaporodnak a nagy pocakok. De megfogadtam a férjem tanácsát. Ha megyek az utcán és látok egy terhes nőt, nem azon kezdek sopánkodni, hogy már megint itt egy terhes nő, hanem körbenézek, hány nő van még körülötte, aki viszont nem terhes. És ugyanez vonatkozik a babakocsit toló nőkre is.
Ha áthelyezed a fókuszt máshova az életedben, sokkal könnyebb. Részben emiatt sem írtam egy ideje.
Azért persze gondolok lelkes olvasóimra, akiknek kavarognak a kérdések a fejükben. De néha kell egy kis áramszünet.... azt mondom Nektek is.
Itt a nyár, és nem akarom arra pazarolni, hogy ovuteszteket csinálok, hőmérőzök, dokikhoz járok további okokat keresve.Időt adok annak, hogy bebizonyosodjon, hátha csak a hormonrendszerem borult meg, és más baj nincs.  
Három hét múlva nyaralni megyünk egy helyre, ahol még sosem jártunk. Erre készülünk. És mellette nézem a foci EBt, és próbálok fogadni, kispénzekben bár, de nem sok sikerrel. Szokás szerint az olaszoknak drukkolok. Adok a nőiességemnek is pár extra kényeztetéssel, és közben fogadom a kollégák és kolléganők bókjait, hogy sokkal jobban nézek ki és ki vagyok virulva stb stb. Persze a kolléganők bókjaira sokkal büszkébb vagyok :)
A barátokkal (akik még nem akarnak gyereket) közös programokat csinálunk, múltkor például leugrottunk a Balatonra, béreltünk egy házat és napoztunk, meg kaját cisnáltunk, meg bringáztunk. Vagy épp foci EBt nézünk, vagy mozizunk, vagy kajálunk valahol, valakinél.
A barátokat (akiknek már gyerekük van) pedig sorra látogatjuk. Van Brendonos törzsvásárlói kártyám, merthát sose lehet tudni, meg mostanában havonta járok oda. Múltkor bébizoknit vettem, és segítséget kértem az eladótól.

Eladó: Mekkora a baba lába?
Én: Nem tudom, még nem láttam.
Eladó: Ja, azt hittem saját részre lesz.
(Pfff. Köszi.ez jólesett)
Én: Nem.

Nyilván nem tudhatja, de attól még elszorult a torkom. Na de ismét felállok, és megyek tovább.
A nődokim is elkeserített a múltkor, mert azt mondta, normál prolaktin mellett is előfordul, hogy nincs peteérés, és gyógyszerezni kell a nőt.... Hát köszi. Az endokrinológus azt mondta, nem baj, majd csinálunk peteérést. A nyárra ki van adva, hogy próbálkozzunk (és mi vidáman tesszük is).
Aztán ősszel meglátjuk.

Mozogjak ... de mit?

Amikor a hármas alapkezelésnél azt mondják, hogy fontos a gyógyszer és a diéta, de mozgás nélkül mit sem ér, azt állítólag komolyan kell venni. Én így tettem januártól, és nem bántam meg.
1. Jóga: kiválóan nyújt és ellazít, ami az egész napos ülés után kifejezetten hasznos. Kicsit segít a sikertelenségből adódó depin is, és más szemmel (kívülről) látom magam. Ugyanakkor el kezdek örülni annak, ami jól működik az életemben. Hálát érzek olyankor, és megbecsülöm ami van. Aztán a többi majd jön.
Sajnos mostanában nem jógáztam, és néha hiányzik. Ősztől biztos megint veszek bérletet.
2. Zumba: erre csak nemrég kattantam rá. Az első órán kb egy éve vettem részt, de nem tetszett, untam az egészet. Aztán egy másik tanárnál a közelmúltban végigröhögtem az egészet. teljesen kikapcsolt, és jókedvre derített. Csak úgy repkedtek bennem a boldogsághormonok :) Aztán mostmár lassan kívülről megy a "Delicia... Delicia" zumbás koreográfiája :)
3. Egyéb aerobic óra: érdemes olyan helyre veni bérletet, ahol többek között zumba is van, így lehet váltogatni az izzasztó mozgásformákat. Nekem már 8 alkalom után is javult a fizikumom, a hangulatom, sőt a testem is. Ez egyrészt növeli az önbizalmam, másrészt a férjemnek is kedvére válik :)
4. Kondi: erősítésre kiváló. Én legalábbis nem vagyok egy szobabiciklin órákig tekerős, vagy futópadozós csaj. Ezeket inkább a szabad levegőn, változatos táj mellett szeretem csinálni. Persze a bemelegítés nem maradhat el, és akkor általában stepelek, vagy tekerek a teremben. Aztán jöhet az evezőpad, a súlyzózás, és társai. Ez segít az izomépítésben, szálkásodásban. A fő szempont a mértékletesség. nem kell elsőre megváltani a világot.
5. Futás /bringa/séta a kutyával: bármi, ami szabadlevegőn űzhető mozgás csodáka képes. Közben az ember ezerrel szívja be a D vitamint, természetes formában.
Most mondanám, hogy lehet még úszni is, de az nem az én sportom. A lényeg, hogy mindenki találja meg azt a mozgásformát (legalább kétfélét, hogy lehessen váltogatni), amiben örömét leli, amit nem kényszernek vagy tehernek él meg. Pl régebben táncoltam, ami szintén nem kifejezetten erősítő mozgás, de a léleknek nagyon jót tesz, ha szeretsz táncolni. És ha a párod nem hajlandó járni veled, mehetsz olyan táncot is tanulni, amihez elég vagy egyedül. Hiphop, musical tánc, modern tánc, jazzbalett, vagy hastánc (ez utóbbi megintcsak a férjek örömére IS válik).
Jelenleg ott tartok, hogy hetente átlagban 3x mozgok. Ebből kettő izzasztó és egy kondi. Néha csak két mozgás jön össze egy héten, kivételesen esetben akár négy is. Előnye, hogy jobban érzem magam a bőrömben, kevésbé gondolkodom a babakérdésen, feszesebb lettem, még jobban tetszem a férjemnek. Hátránya, hogy kevesebb az itthon töltött idő, meg a szabadidő. De mivel itthon úgyis csak a TV előtt ülnék, vagy neteznék, ha épp nincs házimunka, sokkal hasznosabb magamért (magunkért) tenni, és a célért!

Peteérés negatív

Az endokrinológus szerint óriási eredményt értem el, és ő bizakodónak tűnt, meg biztatott, nem úgy, mint a nődokim. Aztán mentem megint UH-ra, nem nem látszott érő tüsző sem pénteken, sem szerdán. Mivel ma már a 19. ciklusnapon vagyok, így nem is valószínű, hogy volt.
Nehéz kivárni türelemmel, hogy a szervezetem reagáljon a megáltozott (és normális) hormonszintekhez. Pár hónapot próbálkozunk azért, Uhs cikluskövetés nélkül, aztán szeptembertől Closty kúra, ha másképp nem megy. Ez a Closty serkenti a peteérést. Aztán gondolom progeszteron pótlás ... nem vágyom ezekre.
Olyan jó lenne, ha ennyi küzdelem után sikerülne magunktól.
Nem egészen két hónap múlva megyünk Korfura, már alig várom! Hátha a környezetváltozás, és a gondtalanság is segítene. Ki van számolva, és elvileg középidőben leszünk ott.

Szóval akkor PCO is?

Tegnap sajnos nem látszott, hogy érne akár egy tüszőm is (11. ciklusnapon). Sőt, a doki azt mondta, hogy PCOm van. Eddig ezt még nem mondták ki így. Ez azt jelenti, hogy a tüszők, amik az idők során nem repedtek meg, nem szívódtak fel mind, hanem páran ott maradtak és kis cisztákként leledzenek a petefészkemben. Ezek egy idő után betokosodnak, sőt a petefészek is be tud "keményedni", ami alacsony prolaktin szint mellett sem garantálja a peteérést.
Ezzel elkeserített a doki, de a férjem azt mondta, ne foglalkozzak ezzel. Valószínűleg a testem még csak most kezd el az irányba mozdulni, hogy repedjen a tüsző. És most még korán van ehhez a "normális" működéshez.
Hétfőn mindenesetre kikérdezem az endokrinológust.
Ez a PCO egyébként együttt jár az inzulin rezisztenciával, úgyhogy nagyon jól teszem, hogy szedem a Merckformin XRt és odafigyelek a cukormentes életmódra. Aztán a szervezetem talán regenerálódik annyira, hogy legyen spontán is peteérésem. Valamikor.

Találtam egy oldalt a PCOról. Hasznos cikk lehet: http://www.pco-szindroma.hu/index2.html

EREDMÉNYEK!!! :)

Megérte kitartani! Amikor megláttam az eredményeket, és eljutott a tudatomig, sírtam örömömben. Fantasztikus!

Pénteken este nődoki, és cikluskövetés indul UH-on. Vajon lesz már ebben a ciklusban normális peteérésem is?

A T4 kicsit szar, de majd hétfőn az endokrinológusnál kiderül, mennyire.

Kalcium                                           2,52 mmol/L        2,20 - 2,65

Magnézium                                         0,77 mmol/L        0,77 - 1,03

Vas                                               13,7 µmol/L        10,7 - 32,2

TSH                                              0,840 mIU/L        0,400 - 4,000

Szabad T4           17,33 pmol/L   *    7,90 - 14,40

Prolaktin                                        212,1 mIU/L         70,8 - 566,5

Tesztoszteron                                      1,4 nmol/L         0,4 - 2,6

Választóvonal

Pár perce jött az értesítés a telefonomra, hogy megkaptam a Mens Mentistől az eredményeket a reggeli vérvételről. Úgy érzem magam, mint mikor vizsgaeredményre vártam anno.
5 hónap diétázás, és gyógyszerszedés, itt tartok ... amikor elkezdtem januárban, a prolaktinom még 833 volt, ami mellett gyakorlatilag nincs peteérés. Aztán 6 hét alatt lement 509re, ami a tűréshatár széle, tehát még úgy sincs normális peteérés. Mellesleg az ovulációs teszt középidőben jelzett, úgyhogy nem ér semmit azoknál akiknek nincs rendben a hormonszintje. Csak felesleges pénzkidobád volt, ahogy az a megszámlálhatatlan terhességi teszt is az elmúlt két évben.
Szóval itt ülök, és még mindig nem néztem meg az e-mailt az eredményekkel.
Ha jobb, mint eddig, akkor iszonyatosan büszke leszek magamra, és nem fogom sajnálni, hogy lassan fél éve nem eszem cukros ételt, és nem iszom cukros italt, szinte nulla alkoholt fogyasztok. Akkor felhívhatom a nőgyógyászomat és végre elmehetek ultrahangos cikluskövetésre. Mert már lesz értelme nézni, van e peteérésem :)
Ha rosszabb, akkor az endorniológus tuti felír harmadik gyógyszert a tiroxin és a Merckformin XR mellé. Azt már tudom, hogy a Bromocriptint nem bírom. Vagy egy másik Noprolac nevű szer, de nem szeretném megismerni igazából.

Vajon megvolt az eredménye a diétának, a rendszeres mozgásnak, és a yumeiho masszázskezelésnek? Perceken belül kiderül ...

Ezt viszont muszáj volt megörökítenem, milyen érzések kavarognak bennem, mielőtt megtudom a frankót.