Epilógus

Kedves Olvasóim!

2011 októberében, vagyis 2 éve azért indítottam ezt a blogot, hogy leírjam a babánkért való küzdelmünk történetét. Egyrészt a saját megnyugtatatásomra, másrészt azért, hogy hasonló sorsú nőtársaimnak segítséget nyújtsak. Közben rám talált 1-2 jó ismerős, akik rendszeresen megjegyzést fűztek az írásaimhoz, sőt olyannal is találkoztam, akivel azóta már szinte heti szinten kapcsolatot ápolok.
A küzdelemnek meglett a gyümölcse. Én tudtam, hogy előbb-utóbb sikerül vagy így vagy úgy, csak mindig az "előbb"-ben reménykedtem. Rájöttem, hogy a harc megerősített, különben nem biztos, hogy a szoptatásért ennyit küzdöttem volna, ha egyébként Bencéért nem kellett volna.

Jó hír, hogy több mint egy hete semmi tápszerre nem volt szükség, és így is gyarapodott Bence 16 dekát az elmúlt héten. Mivel 10 a minimum, és 15-nek már örül a védőnő és a gyermekorvos, kezdek megnyugodni. A lényeg, hogy Bence is sokat mosolyog, ami azt jelzi, jól érzi magát. Persze vannak nyűgösebb napok, és már előre készülök a 12. heti növekedési ugrásra, de összeségében jókedvű és jó színben van :) Arra is rájöttem, hogy a sok sírásnak nemcsak éhség lehet az oka (kezdő szülő ugyebár...). A 3.-6.hét között jó gyakran szoptattam, hogy több tejem legyen, így maximum 1x aludt napközben, ami ilyen kisbabánál elég megerőltető. De legalább csinált magának több tejcsit!
Na de Bence növekedésnek története már úgy érzem nem ennek a blognak a része kell, hogy legyen.
Szóval köszönöm, hogy velem tartottatok, és ha valakinek kérdése van még azok után, hogy elolvasta a blogot, szívesen állok rendelkezésre.

Minden jót! 

Javul a helyzet

Mindenkinek javaslom szoptatási gondokkal a La Leche ligát. Kihívtam egy tanácsadót, megnézte, hogyan teszem mellre Bencét, adott pár tippet pozícióra, egyénre szabottan, és étrendkiegészítőket ajánlott.
Van a Motherlove féle More Milk kapszula, a helyett Makai görögszéna kapszulát ajánlott, állítólag a hatóanyag ugyanaz, csak ez olcsóbb. Ezen kívül  sörélesztő pelyhet eszem, zabpelyhet minden nap (sok B vitamin miatt). A Laktoherbre visszatértem, 1 literhez rakok 4 filtert, és szigorúan 10 percig áztatom, nem tovább. Ettől nemhogy nem fáj Bence hasa, de jókat tud pukizni és kakit is produkál.
Ezen kívül megvettük Ungváry Renáta Szoptatás kézikönyvét, ami tényleg hasznos, konkrét kérdéseimre kaptam belőle választ, és fotók is segítenek szoptatási pozíciókban (bár ezeket youtubeon is találni).
Két szoptatás között amennyiben több idő telik el, mint két óra, fejek, és azt odaadom neki, ha úgy látom, még éhes. A tápszert fokozatosan csökkentjük, múlt héten napi 2 decit is lenyomott, most 1et kap és közben monitorozzuk a nettó súlyát (azaz csupin nézzük). Naponta 2-3 deka hízás az átlagos, hogy mennyi tejet fogyaszt, nem lényeges, mert nem tudni, mennyire zsíros az anyatejem.
A tanácsadó azt mondta, egyes csecsemők napi 490 ml-t szopnak, mégis híznak, mert zsíros az anyuka teje, mások meg 1300 mlt, mert az meg vizesebb. Így félre kellett tennem az addigi módszert, azaz, hogy matematikailag meghatároztam, mennyit "kell megennie" egy étkezés alkalmával és annyival pótoltam ki az anyatejet. Ez macerás is, mert folyton méregetni kell ruhában szopi előtt és után, meg persze szétidegeskedi magát az anyuka (azaz én).
Nem tudom, sikerül e végleg elhagyni a tápszert de már az is nagy eredmény, hogy

1. van tejem, mert másnak gyakorlatilag nulla
2. egyre több van

Örülök, hogy nem adtam fel. Ennek egyrészt az az oka, hogy Bencének is jobb az anyatej, mert jobban fejlődik az immunrendszere. A kapcsolatunknak is jobb, mert azért szoptatni mégis egy közelséget jelent a gyermekeddel. Harmadrészt meg a francnak van kedve szarakodni a bekeveréssel (jó az arány?) melegítéssel (elég meleg, nem hűlt ki?), kifőzéssel (napi egyszer főzzem?), mellre helyezni sokkal egyszerűbb. Meg persze a blogom neve CSAKAZÉRTIS - nem szoktam feladni.

Meg vettünk egy olyan cumisüveget is, amiből nem csöpög a tej, így ha pótlást kap, vagy lefejt tejet, akkor sem fog leszokni a ciciről.

Szoptatási gondok

Szerdán múlt három hetes Bence. Az első napokban pótoltuk az anyatejet táppal, és sikerült is elérni a tankönyv szerinti első hetes hízást. A második héten elhagytuk a tápszert, és anyatejjel visszanyerte a születési súlyát. Ezen a héten azonban ismét tápszerhez kellett nyúlni ...
Ma 11x szoptattam meg. Reggel még tübb lehetett a tej, mert utána bealudt, napközben viszont nehézséget jelentett elaltatni. Az esti etetésnél mértem csak a fogyasztott mennyiséget (azaz lemértem Bencét szopi előtt és után). Szomorúan konstatáltam, hogy 25 ml-t evett a minimális 60 helyett .... szerencsére volt bekeverve tápszer. Most alszik.
Napközben sajnos nem volt valami jó kedélyű és kiegyensúlyozott, mint aki jól van lakva, hiába ciciztettem folyton, nem tudom mikor van hatása és hogyan lesz több tejem.
Sajnos tényleg szoptatási tanácsadót kell hívnom, pedig reméltem, hogy megúszom.
Iszok, mint a gödény, napi több mint 3 litert, leginkább vizet, Laktoherbet nem, mert attól meg a hasa fáj, de a Karamalzból iszom napi egyet (bár cukros, az legalább bejött). 
Este sikeresen ki is borultam, persze kijöttem a szobából, nehogy felkeltsem, de zokogtam. A férjem is nehezen tudott lenyugtatni. Pedig nem akartam emiatt kiborulni, de nem megy.
Legalább ez a dolog jöhetne könnyedén. De úgy látszik nekem mindneért vért kell izzadni.

Megszületett küzdelmünk gyümölcse, Bence :)

2013. augusztus 21-én reggel 8:57-kor megszületett a kisfiunk 4100 grammal és 58 centivel, Budapesten, a MÁV kórházban, császármetszéssel.

Erős legényke vagyok ám, egy igazi szumó!

Első közös képem anyával

Magzatvíz elfolyással indult be a szülés, és bő egy ujjnyira volt tág a méhszájam, amikor a dokim vizsgált, épp ő volt ügyeletben. Fel is vettek az osztályra, és az adatok egyeztetése után beöntést kaptam. Ettől féltem, de egyáltalán nem fáj, sőt megkönnyebbülés. Persze ha közben kemény fájásaim lettek volna, nem tudom hogy bírom ki. De fájásom nem nagyon volt.

Kaptam oxit, 10ml/óra adagolásban, és 2 órát adott az orvos, hogy a tágulás növekedjen. Ha nem, akkor császár. Nem változott semmit, így nem sokat teketóriázott. Részben amiatt is, mert a babánk becsült súlya az utolsó UH alapján 3700 gramm volt, a BPD (fejátló) meg 10.2 cm, így nagy babára számítottunk. A feje sem tudott rendesen beékelődni. A műtétre kb. 20 perc múlva sor is került, hajnali 5kor mentünk be, és 8:57kor emelték ki a fiunkat.

Egy anesztes nő szúrta a spinálist, nem fájt, nem mozogtam, hogy nehogy elrontsa meg görnyedni kellett hozzá. Aztán már nem éreztem semmi mellkastól lefelé. Izgultam. A paravánt elém húzták és 2 perc múlva már mutatták is a gyereket kb. Utána a varrást volt nehéz kivárni, mert én már hármasban akartam lenni a megfigyelésen. Kb. 15 perc múlva tolhattak ki, nem emlékszem, aztán ott mellre tették a fiamat, aztán mellémrakták, de a fejemet nem mozgathattam, így elég béna volt a helyzet. Utána feltoltak az osztályra, ahol van egy szoba csak császáros elfekvőnek elnevezve. Itt kellett 8 órán át szinte mozdulatlanul feküdni. Pár óra múlva ihattam és ehettem, de csak fekve. Szívószállal ittam és egy szendvicset ettem meg nagyon lassú tempóban. Közben a nővérke néha bejött és nyomkodta a hasam, hát az nem kellemes, nem tudom miért, gondolom azt nézik mennyire ömlik tőle a vér odalent. Mert akkor vmi nem kóser.
A fejet nem lehetett felemelni, mert garantált fejfájást kaptam volna hetekre.
Aztán meg kellett lassan mozdulni, jobbra balra forgolódni aztán felállni, és egy nővér kíséretében zuhanyozni menni. Nem voltam rosszul, nem estem össze, de ez egyénenként változó, ki mennyire bírja magát.

Az elfekvőbe is behozták a fiamat, de túl sok mindent nem tudtam vele kezdeni, csak összebújtunk és próbáltam felfogni, hogy végre (3 év után) anya lettem.

Aztán betoltak a szobába, ahol a következő 3 napban voltam. Háromágyas szobák vannak. A picit hozták utánam, és a csecsemős mellre helyezte ismét. Aztán már végig velem maradt, csak első éjjel vitték el, mert már nagyon hangosan sírt, de nem én kértem, hogy vigyék. A tejem nehezen indult be, emiatt kicsit nyűgösek voltak az etetések, és a MÁVban nem szoktak tápszert adni, így annyi van, amennyi van, és ez nem mindig kellemes... Tápszert csak orvosi utasításra adhatnak. Nos, a fiam több mint 10%ot fogyott, ami a maximum súlyvesztés az első három napban.
Utolsó nap már odavittem, hogy adjanak valamit, mert lefejtem a tejet kórházi fejővel, de egyszerűen nem volt több, mint 20 ml, és a fiam bömbölt. Akkor adtak neki, mi meg hazafelé vettünk tejpótlót és vegyesen tápláljuk. Most kezdi visszanyerni a születési súlyát, és szerdán lesz 1 hetes. Közben a tejem kb triplázódott, de ahogy fejlődik a gyerek, most még ez is kevés. Azért igyekszem. Nagyon jó étvágyú, mohó kisfiú.
Éppen be is kell szereznünk egy másik cumisüveget, mert az Aventesből ömlik a tápszer, és emiatt a cicihez nem nagyon van türelme szívni. A Medelának van állítólag egy nagyon jó terméke, persze jó drága, de ma megvesszük.

Apa beköt a Puntoba hazafelé

A kórházról:
- a császármetszés profi volt, nem kellett sokat várni a műtétre szerencsére, és tök gyorsan megvoltunk. A dokim bejött az elfekvőbe hozzám, majd másnap és harmadnap is (igaz kapott pénzt is, de azt csak másnap).
- az elfekvőben a nővérke nagyon rendes volt, meg úgy általában a szülészetis nővérek azok
- a csecsemősök között az egyik vért izzadva próbált segíteni a helyes szoptatási póz megtalálásában, mert a kisfiam elég nehezen találta a mellem (kicsi is és a bimbóm sem elég hosszú), meg általában kiköpte a bimbót és inkább üvöltött. Bimbóvédővel könnyebb volt. Segítettek a fejőgéppel is.

Minden reggel jött a vizit, a mamákat is nézték, kérdezgették, aztán jött a gyermekorvosi vizit is. Minden nap korán reggel a nővérek megmérték a vérnyomásunkat, megnézték a hőmérsékletünket. Ha kellett kötést cseréltek zuhanyzás után a seben.

Harmadik nap kaptam meg a zárójelentéseket, elég gyorsan, délben már megvolt minden, de végül is csak 4kor jött értünk a férjem, addig ott maradtam a szobában.

Aludni nem lehetett (3 nap alatt 9 órát aludtam), mert mindig valamelyik baba fennt volt, de legalább lelkileg és fizikailag is felkészül az ember. Ehhez képest az, hogy éjjel egyszer kelek fel, tiszta leányálom. Persze gondolom ez változik, mert a bébi egyre többet lesz aktív két etetés között. Szóval mindenki aludja ki magát szülés előtt.

Jóllakottan punnyadok

Tegnap itt volt a védőnő, és azt mondta, két hónapos fejlettségi szinten van Bence fizikailag. A reflexei is jók, emelgeti a fejét, fürkészően tekinget körbe, járás reflexe is megvan. Szóval nő legyen a talpán, aki el tudja látni elegendő anyatejjel :) Ugye eleve nagy súllyal született, így az igényei is nagyobbak. Azért nem esem kétségbe, próbálkozunk még, de félő, hogy a csak anyatejes táplálás nem fog összejönni. Éheztetni viszont nem fogom a fiamat, mert nem ettől vagyok jó anya szerintem, hogyan szültem és hogyan szoptattam. nem tervezem lelkileg rámenni erre, vagy kínozni Bencét, hogy éhesen hagyjam sírni. Épp mondta a férjem is tegnap, hogy az egyik kollégájáéknál is jött a baba, de nem volt elég tej, azért ők továbbra is küzdöttek csak anyatejjel és mehettek az ügyeletre annyira lefogyott a baba.

Bence 4100al született, és 3680nal hoztuk ki, szóval elég határeset. A védőnő szerint jól tettük, hogy beszereztük a tejpótlót, de persze továbbra is próbálkozzak,. Iszom a malátasört, szedek homeopátiás bogyót és iszom a Laktohrbet, őszilevet. Aztán reménykedem :) Holnap lesz egy hetes, megnézzük majd, hogy visszanyerte e a születési súlyát, mert az lenne a jó, utána pedig gyarapodnia kellene.

3 nap (?)

Tegnap este lejtőn felfelé sétáltam erős tempóban, és lefelé busszal jöttem, hátra álltam, hogy jól összerázzon. Itthon meleg zuhany, mert fájt a derekam és a hasam. És semmi sem történt az éjjel. 4kor felkeltem, kellően bepraáztattam magam, szóval alig tudtam visszaaludni, de sikerült. Reggel aztán eltört a mécses.
Holnap megyünk a kórházba CTGre és konzultálni a nődokival. Reméltem, ezt már megússzuk. Gondolom szóba fog kerülni a császár ismét, és tenni fog javaslatot az orvos, mi legyen. Remélem, sikerül mindneki számára jó döntést hozni, én kockáztatni nem merek, ahhoz túl sokat vártunk rá. Nem mintha a császár nem lenne kockázatos. Meg utána a felépülés sokkal nehezebb.
De Bence talán nem hiába nem indul be. A hasam nem hiszem, hogy kellő mértékben leszállt például, a feje sem tudom, be tudott e ékelődni, és hogy holnap ezt megnézi e az orvos újra. Az is lehet, hogy beindítást javasol, a mérete szerint még holnap, épp ezért viszem a motyómat is.
Ma délután szundiztam ismét, éjjel remélem hagy aludni az izgalom majd.
A lényeg, hogy épen és egészségesen szülessen, mert mi már nagyon vártuk/várjuk.

Még egyben

Továbbra is írogatom, mikor érzek fájást, de nem látok benne rendszert. Talán tágul már a méhszáj, és mákomra nem fáj jobban, mint egy mensis görcs. A nyákdugóm szerda óta részletekben távozik, talán ma mehetett ki az utolsó darab, mert délután óta nincs semmi. De ma reggel is alvadt véres jött ki. Hát nagyon kíváncsi vagyok, ebből mikor lesz valami konkrét.
A derekam majd leszakad. Szerda óta sétálok napi 1 órát és üldögélek a fitt labdán is, ami nagyon jól esik.
Augusztus 20án reggel 9kor dokilátogatás a MÁV-ban, azt már nem szeretném megvárni, de siettetni sem merem mondjuk bábakoktéllal, amíg a terminus nem jár le. Mellesleg lehet, hogy tényleg tágulok, csak nem érzem annyira, és inkább hosszan történik, rejtetten. Az lenne a legjobb. És akkor mondjuk egyből 5 percesekkel indítanék.
Szép tervek. De az is lehet, hogy keresztülhúzza egy ítélet, miszerint nem fog kiférni, vagy nem jól tartja a fejét és akkor egyből császár. Vagy ha simán indul is lehet akármi, ami művi befejezést igényel, erre is jó azért lélekben meg információban felkészülni. Nem mindenkinek olyan mint a nagykönyvben, és hát nekünk ak ezdet sem volt olyan ...

Egyébként még az jutott eszembe, hogy a várandósság során a maradék tabu is megszűnt köztem meg a férjem között. Például ő borotvált a minap, meg gátmasszázst is csinált (amíg nem kezdett el a nyákdugóm kijönni). Azt hiszem a szülés illetve a szülés utáni lábadozás (legyen akár gátseb vagy metszési heg) már szintén nem lesz tabu. Amúgy egy injekciós tű látványától is rosszul szokott lenni. Remélem nem őt kell majd felvakarni a kórház padlójáról, mindenesetre az elvesztett TAJ kártyáját pótolta.

Még X nap vagy óra (?)

Nos, hétfőn az orvos azt mondta, nem a nyákdugó távozott, mivel a méhszájam teljesen zárt, 3000. Sőt, még Bence méreteivel is ijesztgetett, hogy elég határeset a sima szüléshez, mert a fejátlója 10.2 cm, és 10ig szokták tudni kitolni. Hát én azért bízom benne, hogy így is sikerül, nem ijedtem meg, és nem mondtam, hogy akkor császározzon.
A becsült súlya meg 3700 gramm, de ez tuti nem valós, mert egy barátnőmnek ugyanez a dokija, és az UH gép is, túlsaccolta.

Na én bánatomban meg félelmemben beszereztem homeopátiás bogyókat e lista alapján, és el kezdtem szedni a szülés előtti bogyókat. Tegnap este megkértem a férjemet, hogy legyünk együtt, mert a katonák segíthetnek puhítani és megnyitni a méhszájat, meg legalább élvezetes is. Élvezetesebb, mint egy bábakoktél mondjuk... Ma reggel pedig el kezdett távozni a nyákdugó 6kor. Először egy véres darabka, akkor azért figyeltem magam, hogy nem vérzek e utána esetleg, mert akkor egyből kórház.

Aztán délben még egy darab, ez már barnásabb volt, és délután még egy darab, az meg sárgás.
El kezdtem felírni a fájások idejét és hosszát,  egyelőre túl nagy rendszert nem fedezek fel bennük, de tény, hogy többször érzem, mint a jóslókat és nem csak a hasam alján.

Drukkoljatok, hogy mihamarabb beinduljon a szülés és Bence elinduljon az útján, mert jó lenne természetes úton megszülni. Hátha ez már éjjel megtörténne (?).

Jelek - Még 10 nap (?)

Olyan, mintha a nyákdugóm folyamatosan távozna. Egyébként nem hasonlít erre (majd kaja előtt nézzétek), de ahogy olvastam, nem feltétlen muszáj, hogy így nézzen ki, vagy egyszerre távozzon. Én ugyan nem fogom lefilmezni, de nekem sárgás, színtelen, kocsonyaszerű és mindennap távozik valamennyi.
Ezen kívül jönnek a jóslófájások, mintha meg akarna jönni, tart pár percig, aztán órákig semmi, majd megint. Egyik nap 3x éreztem, ami eddig a legtöbb volt.
Az elmúlt két hétben a jobb forgóm is fájt, olyan isiász jelleggel, mert lesugárzott a jobb lábamba. Elmentem korokan kismamamasszázsra, ami sokat segített, meg pihentettem. Az elmúlt két napban elég sokat sétáltam, és mintha attól még jobb lenne mostmár, vagy csak Bence szállt rá arról az idegről, ami összeköttetésben állt a combommal. Nem tudom.
Ma reggel kezdtem el keményebben érezni a derékfájást, pedig ugyanott és ugyanazokban a pozíciókban alszom, mint eddig.
Vizesedés továbbra is csak a bokámon áll fenn, és pihentetésre elmúlik, meg a görögdinnye kihajtja. A meleg napokon egyébként is jólesik a hűtött dinnye. Egyébként akinek a dinnye és a felpolcolás nem használ, az próbálja ki a Schüssler sóból a Natrium sulfuricumot, nekem az is bevált, bár mostmár nem használom. A kézfejem minimálisan vizes, viszont a gyűrű már nem jön rám. Olvastam olyanokat is, hogy a vizesedéstől az utolsó napokban "eltorzul" a nő arca is (pl feldagad a szeme körül, a szája is), de ilyet egyelőre nem vettem észre magamon.

Szedem a Caulophyllum CH5 homeopátiás bogyókat kétnaponta 5 szemet, mert elvileg puhítja a méhszájat, illetve iszom a málnalevél teát is napi egy bögrével. Ártani egyik sem árt, maximum hatástalan. De mivel a Shüssler bevált, meg anno a szívritmusomra is jó volt galagonya tea, bízom a természetesebb gyógymódokban is. Épp azon agyalok, hogy valószínűleg ebből kisebb hogításút kell lassan beszereznem, és sűrűbben beszednem, majd utánajárok.

Egyébként kórházi csomag összepakolva és a kocsi csomagtartóban van, a nesszeszer van itthon még, meg a kaják, víz, mert ezek felforrnának ott addig. Az utolsó leleteket és a házassági anyakönyvi megújítását is beraktam, mert ezeket is vinni kell. Viszünk még mécsest, kispárnát, gát és egyéb masszírozó olajat, CDt, amire én válogattam össze a zenét. Remélem fogjuk tudni ezeket használni, mert nem lesz szükség császárra.

Ma újabb CTG, hetente járok, este pedig nődoki ultrahang. Renéltem, hogy ezt az utolsó vizsgálatot már megúszom, és Bence kibújik, de még jól érzi magát ott ahol van, úgy tűnik. A hidegfront sem csalta (még) elő.

39. hét

Megindult a visszaszámlálás. Éjjel jött egy hidegfront, nehezen is aludtam, mert azt hittem, be fog indulni a szülés, de jóslófájáson túl mást nem éreztem. Bence sokat rúgkapált. Fél 2-kor azért elnyomott már az álom. Még jó, hogy napközben is általában szoktam valamennyit aludni.
Feltettük a dekorokat a falra, amiket festettünk, meg farigcsáltunk. Nagyon édes lett a babasarok!
Ma a férjem tesztelni fogja a légzésfigyelőt, Angelcare 301est vettünk, ami bébiőr egyben. Volt dilemma, hogy vegyünk ne vegyünk, de végül is vettünk, fő a biztonság.
Megfőztem a hétvégére, mert ki tudja. Ma elvileg napközben barátnőzök Kökin egy-két órát, benézünk egy két boltba, meg együtt ebédelünk. Aztán legközelebb már csak akkor találkozunk, ha Bence megszületett. Még most is hihetetlen :) na talán már ha a karomban tartom, elhiszem. Pedig hát itt mocorog a pocakomban, és mindennap érzem. A leendő nagyszülők is nehezen hiszik el, de már nagyon várják persze.
És sokan be akarnak jönni a kórházba, rokonok, barátok, kollégák. Én viszont csak Lacit szeretném ha bejönne, így ezt mindnekinek elmondtam. Utána ha hazajövünk, szintén nem kérek fogadóbizottságot - egy két nap hármasban lennénk, meghitt nyugalomra vágyom, nem pereputtyra.
Hétfőn nőgyógyász, ultrahang, és délelőtt CTG. Kíváncsi vagyok, az már mutat e valamit, illetve, hogy a doki gépe mennyire becsüli Bence súlyát. Én megálltam a 15 kilós gyarapodásnál, és ebben a melegben egy csomó vizet kiizadtam szerintem. Kinnt hiába hűlt le a levegő, idebennt még minden forró és 30 fok van, így nem győzük zuhanyozni :)

38. hét

A hidegfront nem indította be Bencét e hét hétfőn, de nem is bánom, mert a doki szerint még picit korai lett volna. A 38. hetet taposom most, jövő szerdán töltöm be, onnantól már tényleg bármelyik percben beindulhat a szülés.
A következő hidegfront augusztus 9én jön.
Egyébként kezdem szarul viselni ezt a marha nagy meleget, a lakásban mostmár minden igyekeztünk ellenére sincs 27 foknál kevesebb, napközben 29 fok, de szerintem a héten elérjük a 30at is. Gondolkoztunk mobilklímán, de mivel kb 80 ezer, leteszünk róla. A ventillátor is jobb mint a semmi. És talán jövőre már nem lesz szükség mobilklímára, ha sikerül házat vennünk :)
Bence azért mocorog, érezhetően kevesebbet, viszont jobban érzem, ha megmozdul, meg még látványosabb, mivel egyre nagyobb. Legközelebb augusztus 12én hétfőn megyünk ultrahangra (ha még megyünk).
Közben jobb oldalt nyillal a forgómnál és mostmár isiász jellegű a fájdalom. Gyakorlatilag ha lépcsőzni és sétálni kell, én már bicegek, meg nyillal. Gondoltam, hogy elmegyek masszázsra, ha még ajánlatos ilyenkor, találtam egy helyet Kőbányán. Talán valami enyhe kiroppantás segítene a dolgon, mivel saját magamnak már sikerült picit roppantani rajta és akkor jobb is lett.

Készen vannak a dekorok a falra, mostmár csak fel kell majd rakni, talán a héten erre is sor kerül.
Félek persze a szüléstől, mert nem tudom mikor indul be, és hogyan, meddig tart majd és hogy bírom, mi lesz a lefolyása. Ismeretlentől való félelem, mondjuk így. Viszont a vége egy új élet, amiért sokat küzdöttünk, ez rengeteg erőt ad.
Remélem olyan erős leszek, mint ebben a majdnem 3 évben, ha csak nem még erősebb. Főleg, mivel nem szeretném elveszíteni a kedvem a további szülesektől. Jó lenne, ha lenne 3 gyerekünk :) Persze egyelőre egyet szüljek meg, és lássuk, hogy boldogulunk.

Beszerzések

Ezt muszáj leírnom :) Rendeltem egy szoptatós párnát, mostanában azzal alszom, mert jól rá tudom rakni oldalt fekve a felül lévő lábam, meg átkarolni és tök kényelmes úgy. Az éjszaka egyik részében a másik oldalamra fordultam, és amikor visszafordultam, látom, hogy a férjem lenyúlta a párnát :)
Szóval ha majd rendeltek ilyet, számítsatok rá, hogy másnak is megtetszik :)

Egyébként hasznos tippek arra az esetre, ha összejönne a bébi, leírom, hogy én honnan rendeltem meg a babaholmikat.

http://babafelszereles.hu/
Innen vannak az ágyneműk, ágyhuzatok, a kókuszpólya, a hálózsák és a szoptatós párna is. Az egyik váltás ágyhuzat ugyanolyan huzattal rendelkezik, mint a szoptatós párna, szóval emiatt is jó egy helyről rendelni, mert lehet minden is akár egyforma. Van házhozszállítás és személyes átvétel is, ez utóbbi Budapesten.

http://www.pelenkaonline.hu/pelenkaonline/
Innen rendeltem a szülés utáni betétet (Tena) és hozzávaló rögzítő nadrágot, eldobható bugyikat, és popsitörlőt a babának. Lehet egészségpénztárra rendelni. 7000 Ft felett ingyenesen házhoz szállítanak.

http://www.bebibolt.hu/
Itt szintén lehet EPre rendelni babaápolási cikkeket (akár a légzésfigyelőt is), sőt, ha a személyes átvételt választjátok, akkor az EP kártyátokkal is tudtok helyben fizetni, azaz nem kell a számlabeküldéssel szórakozni. Az orrszívón, körömollón, cumisüvegszetten, és tejtároló edényeken túl innen vannak a fürdőlepedők, a kisfésűk és egyéb aprócikkek. A Visegrádi utcában vannak, közel a Nyugatihoz.

http://bababoltolcso.hu/
Csepeli bababolt, itt vettük a nedvességtaszító matrachuzatot, a kiskesztyűt összekarmolás ellen, és a pelenkázószekrény feltét is itt volt a legolcsóbb (3500 Ft).

http://elefani.eu/
Innen van a légzésfigyelőnk, ami bébiőr is egyben, Angelcare 301, és kaptunk hozzá szagelzáró kukát is, egy adag belevaló zacsival és vettünk hozzá még 6 tekercset. Később megpróbáljuk házilag buherálni, mert drága bele a zacskó.

http://www.pelenkaakcio.hu/
Olcsó bababolt Dél-Pesten. Innen vannak a pelenkák, eldobható pelenkázó alátétek. Ha elfogytak, ide megyünk megint, meg popsitörlőért is.

Szerencsére kiságyat, babakocsit, mellszívókat, kengurut, ruhákat, játékokat kaptunk használtan, ami nagy segítség volt, mert ezek újonnan elég drágák. Pl az egyik mellszívóm elektromos, és az 34 ezer Ft (Philips Avent), a babakocsi Maxi Cosi, amin van egy gyermekhordozó és egy mózes is rátehető, ezek a feltétek újonnan közel 90 ezer forintba kerülnének. Mindent kimostam, amit kellett kifőztem és fertőtlenítettem, szóval szerintem nagyon is jól jártunk. Kaptunk még babahordozó kendőt is a barátainktól, amit újszülött kortól is lehet már használni, reméljük Bencének tetszeni fog :)

Még pár dolgot vettem EP kártyára a gyógyszertárban, de azt hiszem, mostmár mindennel megvagyunk. Így is több mint 100 rugót költöttünk ebben a hónapban. Csatolok is képet, bár a dekorációt még ne nézzétek, mert az még nincs meg :) A falvédőt varrőnóvel varrattam, az anyagot meg méterárúban vettem, így kb feleannyi volt, mintha újonnan vettem volna.

37. hét

Emlékszem, hogy egy éve még azt kérdeztem, hogy miért nem jön össze, ha én mindent megteszek az ügy érdekében? Másoknak meg az ölébe hullik, úgy éreztem, nincs igazság. Kérdeztem az orvost, meddig csináljam még a diétát, meddig szedjem még a gyógyszert, hogy babánk legyen? De nem tudott mit mondani, csak annyit, hogy tartsak ki.
Közben már barátkoztam a mesteséges megtermékenyítés gondolatával, meg a férjem is cisnáltaott egy újabb sperma vizsgálatot. Sajnos annak sem lett valami fényes az eredménye, így mginkább reményvesztetté váltunk őszre.

Aztán most eltelik egy év, és a karunkban tarthatjuk azt a kisembert, aki félig ő és félig én, egy hosszas várakozás, és egy küzdelem eredménye. Még most is nehezen fogom fel. Reggelente felkelek, megtapogatom a pocim, Bence nekinyomja magát a kezemnek, vagy a férjem kezének, és akkor tudom, hogy ez még mindig nem álom, hanem valóság. És hamarosan elindul egy hosszú útra és csak remélni tudom, hogy jól össze tudunk dolgozni, ő is segít nekem és én is neki, hogy könnyen világra jöhessen, metszések, vágások nélkül. Aztán lehet izgulni azon is, tudom e táplálni a magam erejéből, a saját testemből, mert ez is nagy áldás lenne, ha tudnék szoptatni legalább félé évig.

A pajzsmirigy hormonomat megemelte a doktornő napi 125 mikrogrammra, mert Bence rendesenfogyasztja a tiroxint, ahogy nő (meg a vasat is:)). És a tiroxin befolyással van a tejtermelésre is (azaz, ha nem kap a pajzsmirigyes kismama, elapad a teje).
Szülés után három hónappal kell endokrinológiai laborra és konzultációra mennem, addig marad a tiroxin, ha kell, akkor a vas is, de azt a háziorvos vagy a nőgyógyász is meg tudja mondani.

Az is nagy szerencse volt, hogy megúsztam a terhességi diabéteszt - az inzulinrezisztencia miatt végig tartanom kellett a diétát, mert az IR-esek 25%-a lesz cukorbeteg terhesen. De mivel Bence nagyon szépen fejlődik, ebből is látszik, hogy ez nem egy önsanyargató diéta, hanem csupán egy másfajta, egészségesebb étkezés. Úgy kell elképzelni, mintha egyensúlyoznátok két tányért a két kezetekben, az egyik cukorral van tele, a másik inzulinnal, és a lényeg, hogy egyik se boruljon, hanem szinten legyenek.

Utolsó laborom lesz kedden, és az első CTG. Ahogy néztem hétfő éjjel jön egy hidegfront és a hőmérséklet esik kb 10 fokot. Remélhetőleg a vérvételt azért még megvárja, bár a dokim szabin lesz (kivéve kedden a vizsgálat alatt) :) A 37. hetet csütörtökön töltöm, ha kedden beindulna, elvileg már nem lenne koraszülés, mert kb 3 kgos már most Bence. Hát reméljük a tüdeje is kellőképp kifejlődött, aztán ő majd tudja, mikor kell megszületni.

36. hét

Tegnap belekezdtünk a 36. hétbe. Egyre izgalmasabb, ahogy közeledik a szülés időpontja :) Olvasom a Suttogó című könyvet, amit a legjobb barátnőmtől kaptunk - más babaápolási (vagyis inkább nevelési) könyvet nem is veszünk, ebben minden lényeges benne van. A többi tudást barátoktól, védőnőtől stb szedjük majd fel folyamatosan. Persze jönnek a tanácsok mindenfelől, van, hogy gyökeresen más, de igyekszünk ellavírozni a jótanácsok között és kiválasztani ami számunkra a legszimpatikusabb megoldás. Nyilván Bence személyisége és fejlődése is sokmindenre kihatással lesz és lehet, hogy újra kell gondolnunk akár a szoba elrendezését, vagy a napi időbeosztást is.

Egészségileg rendben vagyunk, egyedül a TSH miatt aggódom, mert napi 100 mikrogramm elenére is mostanság 2 körül van. Igaz, ez bőven benne van a referenciában, de a doktornő 2 alatt szereti látni. Így sejtem, hogy újabb tiroxin adag emelésem lesz. Egyébként nem vagyok tőle szarul vagy ilyesmi, csak benne van a fejemben, hogy terhesen nehogy túl sok gyógyszert szedjek ... ugyanakkor ha nem szednék semmit, kockáztatnám, hogy idegrendszeri vagy egyéb károsodás lépjen fel a babónál, amit persze nem akarunk.
Így nincs más támpontunk, mint a doki, végül is az ő segítségével fogant meg egyáltalán.

Ami még előjött az a boka duzzadás, illetve vizesedés, de erre találtam jó homeopata szert, Schüssler sót, azon belül is Natrium Sulfuricomot (D6) amiből napi 3x1et szopogatok el, néha elfelejtem, de már napi egytől is lement a duzzadás.

Kilóban a kezdősúly 59 volt, most 73 kg, úgy hogy tartom az IR étrendet. Gondolom nagy része a baba illetve egyéb dolgok (méh, magzatvíz, visszatartott zsír és víz). Ma voltunk egy ultrahangon, ahol már most 3300 grammra saccolták és 52 centire. Kis vasgyúró :) A vasamból is rendesen fogyasztott, ami a terhesség kezdetén több volt mint a maximum (35) és most kb. hatod annyival létezem vaspótlás mellett :) Remélem is, hogy egy életerős, egészséges vasgyúrónak adok életet! Meg azt is remélem, hogy képes leszek természetes úton megszülni, nem szeretnék császárt. Még akkor sem, ha ő egy kis oroszlánkirály lesz.

Sokat mocorog, a hasam egyre látványosabban hullámzik, de ritkán mocorog annyira, hogy fájjon, szerencsére elég kíméletes velem, pedig már biztos pici a hely neki.A babasarok kész, a kórházi csomag is 90%ban össze van pakolva. remélem lesz idő a maradék 10%ra, ha üt az óra  :)

Csináljuk a gátmasszázst, én az intimtornát is, mikor eszembe jut (sajnos nem mindennap) és igyekszem felvértezni magam információval, praktikákkal a vajúdásra. Aztán kérdés, hogy ebből majd miket lesz energiánk és lehetőségünk megvalósítani. Szép és minél könnyebb szülést szeretnék (mondjuk ki nem?), mert úgy gondolom, már leraktam az asztalra a nehezét az elmúlt években. Vagyis nagyon kellett küzdeni érte, nemcsak eldöntöttük, hogy jöhet, szeretkeztünk, és ripszropsz 14 nap múlva lobogtattam a pozitív tesztet. Persze tudom a neheze ezután következik, szülés, szoptatás, nevelés, egész életen át tartó felelősségvállalás ... bárcsak  nálunk a mondás fordítva lenne igaz, vagyis megcsinálni nehéz, felnevelni könnyű... :)

Lassan a végére érek ennek a blognak, aminek igazából az (volt) a lényege, hogy tanulságul és segítségül szolgáljon magamnak és másoknak, akik hasonló helyzetben vannak, és évek óta várják a babát. Remélem, sikerült támpontot adni, ki merre induljon kivizsgálások terén, és mi a teendő PCOS, inzulinrezisztencia, és magas prolaktinszint esetén.

Talán folytatom egy másik helyen, ami már Bence fejlődéséről szól, de az is lehet, hogy azt csak papíron, egy könyv formátumú babanaplóban fogom megtenni. Majd ha nagy lesz, megkapja :) Ahogy ennek a blognak az anyagát is. Azt hiszem, jobban teszem ha lementem, bár nem valószínű, hogy innen eltűnne minden (?).

32-35. hét

Csütörtökön kezdtem a 35. hetet.
Három hét múlva ilyenkor már kihordottnak számít a terhesség, szóval ha jönne Bence, akkor már nem lenne gond. Kimostam és kivasaltam a kapott használt rucikat, elrendeztem a szekrényben. Ugyanígy a takarókat, fürdőlepedőket is. A kiságyat, a babakocsit is kaptuk, azokat is lepucoltuk, a kiságyba végül sima szivacsmatrac került, és elvileg ma megyünk az ágyneműért. Megvan már minden.
A kórházi csomagomat is lassan összekészítem, még ha a táskába nem is rakom be, de legyen minden egy helyen, hogy csak max be kelljen dobálni.
Nagyon élvezem ezt a terhességet, alig várom, hogy újra az legyek :) Aztán majd kérdezzétek meg, hogy a szülés után is így gondolom e :)
Továbbra is havonta nézik a TSH T4 szintemet a Mens Mentisben, most kicsit visszaemelkedett, így 100 mikrogrammot tolok a tiroxinból, remélem attól több már nem kell. Ezen kívül szedem a vasat, a MagneB6ot és a calcium pezsgőtablettát, ha eszembe jut. Terhesvitamint már nem.
A bokám egyik nap vizesedni kezdett, meg eléggé zsibbadni. Utánanéztem, és homeos bogyót szedek rá (Shüsslerből a Natrium sulfuricumot), ami tök gyorsan hatott, most nem vizesedem egyáltalán.
Elkezdtük a gátmasszázst is, reméljük az intimtornával egyetemben ez is hatásos lesz, és nem lesz szükség gátmetszésre. Hát ez téynleg nem egy kellemes masszázs, dehát valamit valamiért.
Voltunk dúlánál szülésfelkészítésen is, így talán nem érnek váratlanul a szülés különböző szakaszai. Persze, bármi lehetséges, de jó lenne normál módon, azon belül is egyre gyakoribb fájásokkal szülni. Úgy vezsem észre az a jobbik eset és nem a magzatvíz elfolyással induló.
Legközelebb 22én megyünk a nődokihoz, kíváncsi vagyok nyílásnak indul e a méhszáj külső része addigra, ami jelezné a közelgő szülést.
Bence egyébként néha kinyomja a talpát vagy könyökét, és olyankor dudor van a hasamon. Érdekes, de nagyon jó érzés. Szerencsére elég kíméletes velem, nagyon durvákat vagy fájdalmasakat nem rúg. Szoktunk mesét olvasni neki esténként :) Lassan összeválogatom a szüléshez is az MP3 CDt, mert vajúdáskor zsvíesen hallgatnék zenét.

26-32. hét

Észrevétlenül átcsúsztam az utolsó trimeszterbe. Mostmár rohannak a napok és a hetek.
Az utolsó napon a kollégáim elbúcsúztattak, kaptam babatakarót, masszázsutalványt, egyedi belépőkártyát, és az egyikük még diétás sütit is csinált :)
Mióta otthon vagyok, túl sok semmittevés nem volt. Voltak ismételt vérvételek, a vasam lecsökkent, és bár ez mé nem vashiány, kértem engedélyt a nődokitól Maltofer Fol szedésére, hogy megelőzzük. Szülés előtt úgyis kellene pótolni, de akkor már lehet, hogy késő, mivel-12 hónap kell neki, hogy változzon a vérképben a vas. Ultrahang is volt, és Bence pofija mostmár egészen kikerekedett. Legutóbb a 29. héten voltunk, és 1500 gramm volt már.
Elvégeztem a Baranyi Ágnes féle thai babamasszázs tanfolyamot is, amit egyrészt Bencén, később ismerősök, barátok babaáin, majd talán ismeretlenekén is fogok végezni. Kaptam róla fényképes oklevelet. Nagyon érdekes volt, csak egyelőre hatásról nem tudok beszámolni, mert élesben még nem próbáltam. Műanyag babákon gyakoroltunk, meg egymáson. Mindenesetre fogzásra, hasfájásra, nyugtalanságra biztos használni fog és talán megelőzünk vele pár átsírt, és álmatlan éjszakát.
Aztán a Balcsira terveztünk utazni, de sajnos a férjem olyan beteg lett, hogy le kellett mondani a barátokkal töltendő hosszú hétvégét, és inkább lejöttem vidékre a szüleimhez, el ne kapjam a vírust. Idefelé jövet rohantam a vonathoz (inkább futólépésnek mondaném ekkora hassal), mert a jegy ki volt fizetve. Nem volt valami jó ötlet, mert éjjel megfájdult a hasam, többször is, ezért mehettünk az ügyeletre. Szerencsére zárt a méhszáj, nem tartottak bennt. Tanulság: állapotosan nem jó ötlet ennyire sietni, ti se tegyétek, ha egyszer kopogtat a gólya. Nem ér annyit.
Most itt maradok a szüleimnél pár napot, és kiválogatom a sok használt babaholmit és kelengyét, amit kaptunk rokonoktól. Nagyon aranyos rugdalózóat, pólókat, nadrágokat, kertésznadrgokat kaptunk :) A többit meg júliusban intézzük, meg a kórházi csomagot is össze lehet lassan készíteni. Augusztusban már nem lesz idő rohangálni.
Sikerült beépíteni a mindennapokba a meseolvasást, a Kisbence című mesekönyvből. Nemsokára ki is olvassuk :) Az intimtornát is igyekszem mindennap végezni, végül is csak 15 perc - jó lenne, ha odalennt nem kellene vágni és nem is repednék szét. Lassan az EDA-n (epidurális érzéstelenítés) is érdemes elondolkozni, de úgy vagyok vele, ha elhúzódik órákig a vajúdás, és a fájdalmat minden igyekezetem és a relaxációs technikák, zenehallgatás ellenére sem tudom elviselni, inkább kérni fogom, Nem egy ismerősömnek az segített csak rendesen kitágulni. Persze régen is szültek a nélkül, de ma már talán igyekeznek az orvosok és a szülésznők is gyorsítani a folyamatokat.
Mosmtár a nyaralást is kihagyjuk persze, mert nem merünk nagyon messzire menni majd Pesttől meg a kórháztól, ha beindulna a szülés. 38. hét előtt mindenesetre nem kellene, hogy beinduljon.
 

20-25. hét

Taposom a második trimesztert, ami a legjobb időszak ... :) Jó ideje nem írtam már, nagyon nem volt időm. A munkában is van némi szívás, mert be kell segítenem egy kolléganőnek a helyettesítésébe. Ma kezdjük a hálószoba felújítását, és hajnali fél 4kor ébredtem, kb 6 óra alvás után. Igen, kicsit izgatott vagyok én is miatta, nemcsak a férjem :) Meg kell oldanunk ma a kipakolást úgy, hogy limitált a helyünk, és én nem emelhetek.
Szabit sem vettem ki, mert igazából a pakoláson és a takarításon, főzésen kívül nem sokmindent tudok segíteni. Tegnap kora reggel elmentünk a festékboltba is, kiválasztottuk a Polifarbe bodza színt a fal színének.

Az elmúlt hetekben növésnek indult a hasam Bencével együtt, jövő hétfőn megyünk ultrahangra, már alig várom, mert egy hónapja voltunk utoljára. Mocorog, főleg ébredéskor és lefekvéskor, néha napközben is, de inkább délután. Még nem fájdalmas, ahogy rugdos, mivel még van helye odabennt.

Elvégeztem a Kriston Andi féle intimtorna tanfolyamot, csak még mindig nem kezdtem bele a rendszeres (napi 15 perces) gyakorlásba. Talán vasárnap már el tudom kezdeni, ha lesz helyem hol gyakorolni (legfeljebb az ágyon) :) Ez segít abban, hogy rugalmasabb legyen a gátizmom, meg most a magzatvíz miatt megnövekedett méh, és a baba súlya is terheli a lennti izmokat, így szükséges edzeni. Meg szülés után is segít regenerálódni.

Kismamajógába is belekezdtem, a Jógaszigetnek több kerületben is vannak órái, és nem messze a lakásunktól is van óra minden hétfőn este és szombat reggel. Sajnos most a felújítás miatt szüneteltetem ezt, és majd csak utána veszek bérletet. Eddig voltam 5 alkalommal, és nagyon kellemesen megnyújtotta a gerincemet, meg segített ellazulni, átmozgatni anélkül, hogy megterheltem volna magam, vagy a picit.

Aztán van itthon két DVDm is, Rubint Réka féle kismamatorna, de erre még nem vettem rá magam, meg egy másik, még 80as években készült DVD, azt már kipróbáltam.

A kutyasétáltatás (szomszédé) megvan heti 2-3 alkalommal, sétában nincs hiány.

Június 7-ig dolgozom, utána több időm lesz ráhangolódni a testmozgásra, szülésre, Bencére, a babasarokra, már alig várom. Lesz 2 és fél hónapom itthon. Ha az ember lánya dolgozik, nincs idő igazán magába szállnia, és úgy érzem, itt lenne már az ideje. A Lelki köldökzsinór c. könyv módszereit is szeretném kipróbálni, pl mesét olvasni Bencének fennhangon minden este, hátha megismeri, ha megszületik, vagy minden reggel ugyanarra a zenére ébredni, szintén hasonló indíttatásból. Aztán a későbbiekben ezektől lehet, hogy meg is nyugodna, ha felismeri (állítólag fel szokták).

A család persze nagyon örül, és várják már az új családtagot. Sőt, az unokatesómék épp tegnap küldtek haza a szüleikkel Salzburgból egy csomó holmit Miskolcra, csak győzzük majd bepakolni a kocsiba :) Meg persze mindent át kell mosni, súrolni, stb. Kaptunk ruhákat, takarókat, törölközőket, babakocsit, bébihordozót, kengurut, bébikompot stb stb. És még majd kapunk kiságyat, meg még egy babakocsit. Közben másoktól is kaptunk pl újszülött pelenkát (amit már kinőtt a gyerekük), meg kiskádat, szóval gyűjtögetünk. Szerencsére sokmindent nem kell vennünk.

Bejelentkeztem kismamafotózásra is egy fotóstúdióba, nézzétek meg a mintaképeket. Egy ismerősünk is készít majd rólam képeket, itthon, meg szabadtéren, de mindenképpen szerettem volna profi fotókat is, mint ezek. Örök emlék :) Remélhetőleg nem utoljára voltam terhes, mert nagyon élvezem. Megkockáztatom, hogy ez életem legszebb időszaka :) Szerencsére nem csúfította komolyabb rosszullét.

A lábam mondjuk kezd visszeresedni, egy helyen van egy kis duzzanat, de megyek vele dokihoz, aztán ő majd mond valami okosat. Egyelőre Liotonnal kenem, és jégkockázom, meg váltózuhanyt használok. Az is lehet, hogy gyógyharisnyára lesz szükség, hogy ettől rosszabb ne legyen. Amúgy meg fel szoktam polcolni, mostmár a munkahelyen is.

Rendeltem egy a Babanaplót is, remélem jó lesz :) Majd töltögetem, ha Bence megszületett. Aztán majd ha felnő, megkapja emlékbe :) A Terhesnaplómba is szoktam írogatni, sőt beleragasztottam a teszteket is, meg fotókat, úgy érzem, van egy varázsa, ha könyv formában is rögzítem az eseményeket, meg ezt át lehet nyújtani, lehet lapozgatni.

Az inzulinrezisztenciám karban van tartva, kb havonta nézik a vércukromat reggeli előtt és után, és egyelőre kajálás után a 6ot sem éri el, és 7 fölött van terhességi cukorbetegség. Az általános vérképem is jó, nem lettem sem vérszegény, sem vashiányos, talán a kalciumból kell csak pótolnom.
Terhesvitaminból Femibion 400ast szedek, de csak azért, mert abban van omega 3 meg folsav, és ezeket kajálásból nehezen tudnám összeszedni.
A pajzsmirigy alulműködésre a tiroxint folyamatosan szednem kell, de az is rendben van így. Tulajdonképpen ez az egyetlen gyógyszer amit szedek, a többi vitamin.

Találtam egy jó kismamaruha outletet, ahol van 15% kedvezményem. Már vásároltam ott pár felsőt, meg egy farmerszínű legginget is. Nyári ruhát és szoknyát is onnan, és/vagy a Hádából gondoltam vételezni. A fotózásra majd valami extrább ruhát fogok venni újonnan, meg fehérnemű szettet is.
Apropó mellben kicsit nőttem, bár nem jelentősen, de még alakul. A bugyikat is kezdem kihízni :) A nyári dolgaim vagy seggben vagy mellben /hasban nem jönnek már rám. Eddig 8 kg-t híztam, és igazából 10-15 kg-ig nem kell túlzottan aggódni. Mivel cukrot nem ehetek, így szerencsére nincs is nagy esélyem sokat hízni.

16-19.hét

A Prenatest megnyugtató eredménye után el kezdtem nyugodtabban élvezni a terhességet. Még várt ránk a 18-20. hét között elvégzendő genetikai ultrahang, amit az Istehegyin végeztettünk el Hajdú Krisztina doktornővel. Szintén ő csinálta a 12 hetes ultrahangot is.
Ez alkalommal mindent rendben talált, sőt a kezdőképernyőn megláttuk azt, ami egyértelművé tette a babánk nemét: kisfiunk lesz! :) Látszott a kukac, meg a két tojás (így húsvét előtt 3 nappal nagyon ironikus volt) :)
A nevek közül nekem a Bence és a Tamás tetszett, de a férjemnek inkább a Bence, így e mellett maradunk. Igaz, hogy a naptári névnap augusztus 23., én meg augusztus 22-re vagyok kiírva, de nem számít. És reméljük ő sem fog miatta haragudni, legalább kérhet nagyobb ajándékot, és tarthatjuk egyszerre :)

Szóval Beni baba jól van, mostmár 297 gramm a becsült tömege, testhosszát ilyenkor már nem mérik. Szóval kb még 10x ilyen nehéz lesz 4 hónap múlva, ami eléggé hihetetlen. Érzem, ahogy ficánkol, de egyelőre csak én, apa kívülről még nem érzi. Nagyon szereti ha lasagnet, raviolit, vagy ilyen olaszos tésztát eszem, akkor nagyon ficánkol, mikor leér hozzá az íz. Szereti, ha a pihenőszékben hintázom, mert ha abbahagyom hirtelen, akkor megint ficánkolni kezd. Később gondolom még egyértelműebben fog jelentkezni, ha valami jó, vagy nem jó. 

Járunk kirándulgatni, pár hete Esztergomban túráztunk, legutóbb Hollókő mellett másztunk fel egy hegyre. Jól esik friss levegőn lenni, és sétálni.

Eddig 5-6 kg-t híztam, úgy, hogy a diétát továbbra is tartom (no cukor és fehérliszt). A vércukrom rendben van, és az egyéb laborjaim is szuperek. Nincs se vashiányom, se vérszegénységem, sőt több a vörösvérsejtem meg a vasam, mint a maximum, szóval van miből táplálkoznia a picinek.

Még 2.5 hónapot dolgozom, jól bírom, nem idegeskedem. Sokkal jobb bejárni, mint otthon aggodalmaskodni, meg tespedni. Nem akarok ellustulni, mert a szüléshez, meg a babaszoba készítéshez, vásárláshoz is kell az energia. A kollégák is örülnek, hogy kisfiú lesz, és majd jönnek meglátogatni is remélhetőleg.  Az utódom még nincs meg a munkában, sőt még a neten sincs fenn a hirdetés, de engem nem zavar, nekem nem sürgős :)

13-16.hét

Ha össze akarnám foglalni az elmúlt három hetet, akkor úgy tudnám címszavakban leírni, hogy kétségbesés, idegeskedés, döntés, izgulás, remény, bizakodás, megnyugvás, öröm.
Tegnap megnéztük a Forráskód című filmet - egyébként ajánlom, szerintem nagyon izgalmas -, amiben párhuzamos dimenziókról esett szó, és aztán az jutott eszembe, hogy nem szeretnék magamhoz térni, úgy mint a főszereplő fickó, hogy rájöjjek, amiben voltam addig, az nem valóság.
Mostmár azért sokkal jobban elhiszem, hogy terhes vagyok, mint az első trimeszterben.

Vettem is már egy két kismamaholmit, konkrétan egy kismamafarmert, egy vászonos tavaszi gatyát, egy ciklámen kismamaruhát, és két elasztikus felsőt, ami hassal és mellel együtt nő elvileg. Most még a fenekem alá ér szinte, pár hónap múlva már majdnemhogy top lesz.
A bonprixtől is rendeltem két topot (pöttyöset, meg csíkosat), amiben majd virgokat ültetek az erkélyen, ha már jó idő lesz :)

Amúgy a kimondottan kismamacuccos boltok baromi drágák... felsőt nem érdemes ott venni, max ilyen elasztikusat, ami hasznos ing, vagy ejtett válú felső alá. Nadrágot, szoknyát viszont muszáj, mert egy idő után nem tudod begombolni a gatyáidat, és egész nap nem járkálhatsz nyitott sliccel, pláne ha már jó idő van :) Előnyben azok, akik tudnak varrni, mert némi átalakítással hordhatjátok azt, amit eddig is. Én nem vagyok egyelőre ilyen ügyes, még varrógépem sincs (de majd szeretnék). Nyári ruhát és felsőt sima boltban is lehet venni, a lényeg az, hogy mellben legyen szűkítő varrás, és A vonalú legyen. Én például azt hiszem elmegyek majd a Hádába, mert sokkal jobb dolgok vannak, mint a kínaiban. Lehet, hogy használt, de nem műanyag. És vannak olyanok, amin még a címke is ott van. Meg találtam még egy boltot a Harminckettesek terén is, Partyruha vagy mi a neve. Márkás, de minőségi ellenőrzésen megbukott (hibás, bolyhos, elméretezett) holmik vannak, de pl Zarás is. És itt is vannak olyanok, hogy meg nem mondod, hogy bármi baja van. És 1500, 2000 Ft egy ruhadarab. Túl sok minden nem kell majd egyébként, de pl nyárra majd be kell vásárolni ismét nagyobb tételben, mert akkor már görögdinnye méretű hasam lesz :)

Azt hiszem, ideje, hogy felfedjem magam, hogy tudjatok valamennyire arcot passzintani ehhez a bloghoz. Szóval ez lennék én, vagyis ezek vagyunk mi :) És ott figyel a Kisoroszlán is (mindkettő) :)

Kismamajóga is tervben van, ide fogok járni a betöltött 16. héttől, szóval március 18-tól, minden hétfőn. Emellett marad a séta, kirándulás, itthoni kismamatorna. Eddig 3 kilót híztam (most 61 kg vagyok és amúgy 170 cm magas). Azt hiszem, max 15 kilót hízhatok.

Az IR diétát tartanom kell, és kb havonta megyek vércukor ellenőrzésre, hol cukros lötty, hol reggeli után veszik a vért. A Mens Mentisben van kismamacsomag, amit ajánlok hasonló helyzetben lévő kismamáknak. Havonta 6000 Ft, és ebben benne van a vércukor terhelés, a távkonzultáció, és FT4 szint ellenőrzés. Ha külön mentek vérvételre, és dokihoz, akkor az havonta minimum 15 ezer Ft lenne. Kivéve persze, ha SZTKban veszik a vércukros vért, de így a magándoki konzultáció kb. 10 ezert/alkalom. Szóval mindenképp megéri szerintem a Menses csomag.

A sima vérvételek, amiket minden várandósnál végeznek nekem a MÁV-Honvédban veszik le SZTK alapon, és a nődokim adja rá a beutalót, ott dolgozik, és elvileg itt fogok szülni.
A 12. heti és a 18. heti genetikai ultrahangokat pedig Dr. Hajdú Krisztina végzi nekünk (aki a legjobb a szakmában) az Istenhegyi Magánklinikán. A 12. heti vérvétellel együtt 30 ezer volt, a 18. heti 15 ezer lesz.

Köszönjük

Nagyon jól drukkoltatok, köszönjük szépen! Ma hívtak a klinikáról, hogy a Prenatest eredménye negatív!!! :)))))
+3 és a felett pozitív, és nekünk mindhárom betegségre (Down, Edwards, Patau) mínuszos értékeink vannak!

Következő izgulnivaló (de már mértékkel): a 18 hetes genetikai UH szívultrahanggal. Ez március végén lesz esedékes.

De haladjunk step by step ... ;)

Túl a Prenatesten

Megvolt a vérvétel egy kb. félórás tájékoztatót követően. Itt aláírtuk a vizsgálatról szóló tájékoztatást, hogy tudomásul vettük azt, illetve a "számlácskát". Ezután fizettünk, majd jött a csapolás.
A mintát Németországba küldik ki.

Vannak olvasóim Németországból, remélem ,nekik soha nem kerül sor ilyesmire, de ha mégis jobb képben lenni, hogy létezik vetélési kockázat nélküli még biztosabb szűrés is.

http://www.origo.hu/egeszseg/terhesseg/20121112-downkor-szurovizsgalatok-magyarorszag-2012.html

Nagyon köszönjük az imákat és a drukkolásokat!
Én tegnap Bagdi Bellát hallgattam rendöletlenül és meditáltam is. Korán el is aludtam, viszont fél 5kor felkeltem üríteni, és már nem bírtam visszaaludni.
Ha a korionboholy mintavételre mentem volna, még ennyit sem aludtam volna, az holt biztos. Olvastam a neten olyat is, hogy volt aki annyira félt, hogy a mintavétel előtt vérezni kezdett. És sajnos az is előfordult, hogy valaki vetélt, aztán kézhezkapta a negatív eredményt.

Nekünk %ra vetítve kb 0.5%, hogy beteg a baba és ugyanennyi százelék, hogy téved a Prenatest. Viszont a vetélési arány meg 1% lett volna, ami dupla esély.
A lelki nyugalmunk érdekében jobb tudni minél biztosabb eredményt.

Akkor most két hét várakozás ... ergo sok munka, és minél több kikapcsolódás, aztán majdcsak megjön az a negatív lelet! Illetve majd hívnak telefonon.

Prenatest

Köszönöm a sok biztató szót! :)
A barátok, rokonok is a támogatásukról biztosítottak bennünket. Ezt az idegeskedést senki szerint nem érdemeltük meg, de így alakult, nincs mit tenni.
Végül is lemondtuk a hétfői mintavételt, mert 1% az esélye a vetélésnek, de 0.37% annak, hogy Down áll fenn. Találtunk egy másik megoldást is a biztosabb, és biztonságosabb kiszűrésre.
Erre is jövő hétfőn megyünk. Tőlem vesznek majd vért, és mivel az anyában kering a magzati DNSből, így ezt meg tudják vizsgálni. Piszok drága, de szerencsére volt vésztartalékunk.
www.prenatest.hu
Hátha másnak is hazsnos lehet a jövőben (bár ne kerüljön rá sor).
Egy emberi élet többet ér, és én hiszem, hogy egészséges. Nem lehet másképp!
Annyit vártunk rá, és épp a születésnapomon bizonyosodtam meg a pozitív tesztről!

Akkor elmentem volna a korionboholy mintavételre, ha
1. már lenne legalább 1 gyerekünk
2. tudnám, hogy bármikor újra teherbe eshetem (egy szerencsétlen vetélés után talán soha többet nem lenne erre esélyem)
3. nem lennék A RH negatív, mert így még a beavatkozás után anti D injekciót is kell kapnom, amit elvileg csak szülés (vagy vetélés) után szoktak adni. Állítólag veszélytelen, de ki tudja mit okoz, ha úg kapom, hogy a baba bennem van.
4. ha nem lennék IRs, és nem működne alul a pajzsmirigyem, szóval ha makkegészségesen és problémamentesen estem volna teherbe.

Nem is a doktornő szakértelmében nem bízom (nem hiszem hogy 15-20 év praxis után megremegne a keze), aki csinálná a műtétet, hanem abban, hogy a neheztíő körlmények vajon mennyire növelnék a vetélés esélyét.

Így inkább perkálunk, de legyünk biztonságban.
Az eredményre két hetet kell várni. Rendületlenül hiszek a Gondviselésben.

12 hetes vizsgálat

Úgy néz ki, nem drukkoltatok elég hatékonyan, vagy csak a mi hitünket és erőnket teszi ismét próbára a Jóisten vagy a Sors!
Ultrahang alapján minden OK, a nyaki redőt kivéve, ami 3.2 mm. Mivel 3 mm a határ, a doktornő azt mondta az Istenhegyin, hogy nézzük meg, mit mutat a vér. Megnéztük.
Arányszámunk az Edwards és Patau szindrómára nagyon jó, de a Down kórra 1:266. Ez azt jelenti, hogy köztes a kockázat nálunk. Felajánlották a korionboholy mintavételt, mint lehetőséget. Ennek során a méhlepényből mintát vesznek helyi érzéstelenítésben, és megvizsgálják 100%-ra van e Down kór. A kockázat a vetélésre a vizsgálat miatt 1:100.
Délután még úgy gondoltuk tegnap, hogy tuti nem csináltatjuk meg, mert kockázatos. Reggel azonban úgy ébredtem, hogy meg kell csináltatni. Igaz, előtte a GYK-n tartottam közvéleménykutatást, ki mit tenne a helyemben. A többség azt mondta, menjünk.
A kérdés leginkább abban dől el, megtartanánk e, ha Down szindrómás? Eleinte a férjem azt mondta, ha beteg ha nem, a mi gyerekünk. Én már eleve bizonytalan voltam, mert az egy dolog, amíg kisgyerek. De mi van ha felnő? Ki gondoskodik róla? Állambácsi? És hogyan?
Aki mindenáron megtartja, annak persze felesleges belemennie a rizikóba. De ha van egy kis bizonytalanság is abban, hogy megtartanánk e, ha beteg, nem jobb előbb megtudni?
A következő esélyünk a pontosabb szűrésre egyébként a 16. és 18. héten lenne (vér és UH ismét), de mi van, ha akkor közlik azt, amit előbb is megtudhatunk? Hogyan tudunk normális döntést hozni úgy, hogy a baba már érezhetően mozog bennem?
Utánaolvastam a neten és a vizsgálatról nem mondtak kimondott rossz dolgokat. Hétfőre van időpontunk, aznap és azon a héten táppénzen leszek itthon. Az ellenségemnek sem kívánom, amit át kellett élnünk, és amit most át kell.
De a pozitív gondolkodás fontos: olvasom a Lelki köldökzsinórt, ahol az anyukák lélekben valami módon felkészítik a magzatukat a születésre vizualizációval, vagy azzal, hogy mesélnek nekik róla, milyen lesz kb. Arra gondoltam, ugyanezt megpróbálhatnám én is, hogy szegényt ne érje sokk, hogy a környezetét piszkálják majd.
Mázlim van, mert a lepényem elől van és mögötte a baba, így nem kell mellett elhaladni, és egyébként még a magzatburok is körülveszi.
Aki végezni fogja a vizsgálatot, állítólag szaktekintély a területen, sőt ő kezdte ezeket a szűréseket szorgalmazni kis hazánkban anno.
Szóval házi feladat: drukkolni (de tényleg) február 18-án reggel 8:40kor. Ekkora kaptam az időpontot. Kb 20 perces lesz a műtét és a párom bejöhet velem.
Érdekelne a véleményetek ezzel kapcsolatban, szóval ne habozzatok.

12. hét

A kollégák is tudják mostmár - gratuláltak. Természetesen leginkább azokat érdekelte e tény, akik tisztában voltak (részben vagy egészben) az előzményekkel. Valahogy jobban át tudták érezni, ez mekkora dolog. Aki nem ismerte az előzményeket, annak természetes dolog, hogy egy férjes nő 30 körül terhes lesz. Pedig nem ment ám pikkpakk, ezt Ti is tudjátok ...
Szerencsére jól érzem magam. Tegnap mondjuk nem öltöztem fel este elég melegen, ezért kicsit kótyagos a fejem, szóval vedelem a teát. Holnap lesz a 12 hetes ultrahang vizsgálat, meg vérvétel is az Istenhegyi Magánklinikán. Jó lesz már túllenni rajta! Kérlek drukkoljatok, hogy minden rendben legyen továbbra is!
A progeszteronpótlást el kezdtem csökkenteni, napi 3ról, napi 2re (reggel és este használom). Keddtől meg 2-3 napig még este fogom, és aztán el is hagyom.
Az influenza elleni oltáson gondolkodtam, de végül is nem hiszem, hogy beadatom. Kb hetente érzem, minthan áthás lennék, és nem biztos, hogy jó beadatni, ha mindig bújkál bennem valami. A kritikus 12 hét nemsokára letelik (csütörtökön), és nem azt mondom, hogy utána veszélyetelen az influenza, de sokkal kevésbé rizikós, mint előtte. Amint picit is betegnek érzem magam, inkább itthon maradok, és nem szedek hozzá további bacit vagy vírust.
Holnap szerencsére itthonról dolgozom, szóval tudom folytatni az öngyógyítást. Délután pedig lépünk az orvoshoz.
Beszereztem az első kismamafarmert a H&Mben, olyan jó, hogy végre van egy farmerem, ami nem szorít :) A hasam ugyanis elkezdett domborodni, de lehet, hogy csak híztam (mérleg szerint másfél kilót). Az Ottotól megrendeltem az első kismamaruhámat, amit majd tavasztól tudok hordani. Vettem még kismama nejlonharisnyát, merevítő nélküli melltartót, meg kettő  pánt nélküli topot tavaszra, nyárra, amiben majd tudok napozni, meg kertészkedni az erkélyen. Remélem, még rám is fog jönni. Egyszerűen nem tudtam nem megrendelni a Bonprixtő l :) Az a vicces, hogy egy kéket és egy fehéret rendeltem és kaptam egy kék-fehér csíkosat, és kék.-fehár pöttyöset, ami nincs is a választék között feltüntetve :) De megtartom, mert pl szeretnék menni pocakfotózásra és ott is jól fog jönni. Hófehéret majd szerzek a Sárkányban a nyári ruhák, topok alá.

11. hét

Szerencsére jól fogadta a főnök a hírt, és gratulált. Persze minél hamarabb tudni akarja, meddig dolgozom és mikor jönnék vissza kb, de kértem egy kis időt, hogy egyelőre várjuk meg a 12. hét, meg a genetikai ultrahang végét, mielőtt ezekről nyilatkozom. Másnap viszont a főnököm főnöke is gratulált, még jó, hogy a kollégák akkor még nem értek be.
Nekik ugyanis én szeretném elmondani. Pénteken lesz csoportos ebédünk, és ekkor terveztem a kinyilatkoztatást. Sokáig úgysincs értelme titkolni, ha már a két főnök is tudja.

A közérzetem szerencsére jó, csak este már annyira fáradt vagyok, hogy nem bírom rávenni magam a blogírásra, meg nagyjából semmire. Általában csak letelepszünk a TV elé vacsi után, és sorozatokat nézünk. Nemrég fejeztük be a Jóbarátokat, és most a Columbot kezdtük el. Reggeli émelygés nuku, napközben szokott néha hányingerem lenni, de egy pár korty hideg víz, vagy valami kaja után elmúlik az is.
Rosszabb volt a 6-8. hétig, de azt sem mondanám kibírhatatlannak. Ebből a szempontból (is) szerencsés vagyok.

Olvastam, hogy valaki már mintha érzett volna valamit a hasában ilyen idős terhesen, mintha apró buborékok szállnának a hasában. Ezt 2 napja este éreztem, és vigyorogtam - remélem ez már egy előjel volt. Persze a konkrét mozgásra (mármint amit érzek, mert már most is mozog) még várni kell.

A munka mellett csinálom a kutyás alapítvány iwiwes oldalát is. Itt nem hiszem, hogy beszámoltam erről, de tavaly megmentettünk a férjemmel 3 szopós kiskutyát, és így kerültem kapcsolatba az alapítvánnyal. A munkahelyen szerveztem nekik gyűjtést, és bár egyelőre csak az adomány egyik (munkatársaim által összegyűjtött) felét utaltuk át nekik, az is 100 rugó, szóval örültek annak is. A másik felére mindenféle bürokrata elvárás miatt még mindig várják/várjuk. Szeretném folytatni a háttérmunkát nekik (természetes önkéntes alapon, ahogy eddig is), ha majd itthon leszek, akkor is.

Amúgy kemény hetem volt, sok munkával, csütörtök este már fél 10kor elaludtam. Jópár kollégám beteg, szóval igyekszem nem elkapni. A férjem azóta meggyógyult, szerencsére csak egy napig volt lázas, és tőle sem kaptam el semmit.

A hasam mintha már el kezdett volna nőni, de lehet, hogy csak puffadok. Minden érzés új. De eddig nagyon jó élmény a terhességem, és tényleg úgy érzem életem egyik legszebb időszaka ez :) 

10. hét

Meglett a véreredmény, és úgy fogalmazott a nőgyógyászom, hogy "csodálatos". Először mondjuk rossz helyre mentem, és félórással késéssel érkeztem az ambulanciára (máshova kellett mennem, mint ahol lecsapoltak). A doki épp arra járt, mikor már épp kezdtem kétségbeesni, hogy a sok erőteljesen gömbölyödő és ajtó előtt álló nők után vajon mikor fogok sorra kerülni, hogy 5 perces művelettel a kezembe nyomják a leletet. És persze siettem volna munkába is.
Az orvosom épp arra jött és megismert, egyből mondta is, hogy menjek vele. Nyomtatta a leletet és adta is ki. nem gondoltam, hogy meg fog ismerni, mert eddig 4x voltam nála. Legelső alkalommal ugye novemberben, amikor mondta az ominózus 10% esélyt.
Az ultrahangon 14-én egyébként találkoztam egy volt kolléganőmmel, aki kitalálta, hogy baba lesz, mert a férjem is jött velem ultrahangra. Utána FB-on váltottunk pár üzenetet, és ő is szívből ajánlotta ezt a dokit utólag.
Voltam kineziológusnál is, mert persze még mindig félek, hogy nehogy baj legyen. Meg az ekcémám is marhára zavar, hogy nehezen múlik. Persze szteroidos krémet nem fogok használni. Inkább homeopátiás és egyéb házi módszereket próbálgatok rá.
Jövő héten megyek a védőnőhöz, kíváncsi vagyok, miket mond majd, és mikor fog eljönni hozzánk szétnézni.
A munkahelyemen még nem tudják. Illetve csak remélni tudom, ugyanis az egyik rokonom FB superuser módjára kiposztolta a hírfolyamba, hogy gratulál, amikor a fülébe jutott a hír. Ugye ez úgy van, hogy a családban elmondjátok valakinek, és aztán az a valaki elmondja, de "csak egyvalakinek", aztán az illető is elmondja még "csak egyvalakinek", és a végén mindenki tudja, mielőtt ti úgy döntenétek, hogy elmondjátok. Na ezért lesz az legközelebb, hogy csak mi fogjuk tudni, és a 12. hét előtt egy szót sem szólunk, mert a családom nem tud titkot tartani. Szóval a posztot töröltem, de fogalmam sincs, hogy a három óra alatt, amíg kint volt, ki látta és ki nem. És sajnos pár pletykás kolléga is van az ismerőseim között. Tehát muszáj elmondanom a főnöknek, mielőtt mástól tudja meg.
Ezt a döntést hosszas mérlegelés után hoztam meg. Egyrészt munkál bennem a fent említett dolog és az, hogy jobb ha tudja a főnök, mert bármi gond van, nekem esetleg azonnal dokihoz kell mennem. És akkor már késő lenne elmagyarázni, hogy miért.
Másrészt azért csak szeretnék túl lenni a nagy vizsgálaton február 11-én, és utána közzétenni.

Az elmondás mellett szól az is, hogy a párom jelenleg lázas beteg, remélhetőleg nem kapom el, akármi is ez. Vigyázunk, külön szobában vagyunk, stb.  Szóval ha túlontúl óvatos vagyok odabent is (pl hazaküldök valakit, aki köhög, mégis dolgozni jön), az feltűnő lehet, hogyha nem mondom el.
Azért remélem, a csoporttársaim előtt egyelőre titokban marad, és a főnököm diszkréten kezeli majd a tényt. Szeretném nekik én, személyesen bejelenteni, ha itt az ideje.

9. hét

Igen, tényleg átléptem a 9. hetet. Köszönünk minden drukkot! :) Megvagyunk szerencsésen és szépen nő a pici. Az ultrahangon mikor megláttam, akkor nyugodtam meg. Pláne, amikor a szívverését is hallottuk! 2 centis a babánk. Olyan hihetetlen ez az egész. Annyi várakozás után még mindig óvatosan merek csak örülni, de legalább már nem hiszem azt folyton, hogy csak álmodom. Az is fura, hogy nem vagyok rosszul, bár a doki mondta, hogy nem muszáj-tünet minden terhességben a hányás.
De a két és fél év után a picink talán úgy gondolja, már eleget szenvedtem és megkímél. Remélhetőleg a szülés is hasonlóan problémamentes lesz, meg persze az egész terhesség!
Voltam azóta EKGn is, szabályos a szívritmusom, normális a vérnyomásom is. Vérvétel pedig ma reggel volt - levettek kb. 8 cső vért, én már csak nevettem, hogy jesszus, hogy kivéreztetnek, a nővér inkább attól félt, hogy elájulok (mint általában hiszik). Aztán produkáltam pisit is. Kedden lesz meg az eredmény, remélhetőleg minden normális.
Közben intéztem időpontot is a 12 hetes kombinált tesztre (vér, genetikai UH) magánklinikára a nőgyógyászom javaslatára. Február 11-én lesz, addig (ha minden OK) nem lesz már több UH, sem orvoslátogatás. Még előtte találkozom a védőnővel is, első látogatásom lesz nála, már várom, milyen lesz. Megkapom a kiskönyvet is :) Az alsó szomszéd anyuka szerint jó fej és korunkbeli. És a területi gyermekorvos is jó. Majd beszámolok.
Vettem krémet terhességi csíkok ellen, már most kenegetem, hogy ne száradjon annyira a bőröm, meg már most jó az a kis kapcsolat a picinkkel. A férjem is szokott neki jó éjt kívánni, és úgy köszön el, hogy "sziasztok".

Ördög Nórinak szeretnék levelet írni. Szerintem kézzel fogom megírni és elküldöm az Angyalműhelybe, a Corvin negyedhez, postán. Így talán tényleg ő fogja elolvasni. Megvárom ezzel is a 12 hetet.
Illetve már elhatároztam, hogy a környezetemben én is kinyilatkoztatom majd a történetünket, persze dióhéjban, és fel fogom ajánlani a segítségemet másoknak. Például ha orvosra van szükségük, vagy biztatásra. Nagyon sokan miután összejött, a maguk örömével vannak elfoglalva és elfeledkeznek (el akarnak feledkezni) a küzdelemről. Pedig nekem is jólesett volna, ha tudom, kérdezhetek valaki hasonlótól, akinek már sikerült, hogy mit tett másképp, hogy összejött. Persze segíteni csak annak lehet, aki hagyja is és igényli. Ezzel is tisztában vagyok.

8. hét

Tegnap beléptem a 8. hétbe. Szerencsére a hányingertől durvább tünetem nincs, néha talán picit szédülök, és fáradékony vagyok. A munkahelyen délután simán el tudnék aludni.
Ma voltam vérvételen, és minden szuper, egyedül a progeszteron miatt aggódom kissé, mert 60 nmmol (átszámítva 19 ng). Ennek a tartománya a referencia szerint az első trimeszterben 15-160 között mozog.
És nekem úgy ennyi, hogy kapok progeszteronpótlást napi 3x...
A 4. héten 40 volt, szóval legalább emelkedett.
Mivel kicsit aggaszt a dolog, hétfőn az endodoki után a nődokit is meglátogatom és megnézzük ultrahangon a Kisoroszlánt, minden OK e.
Szóval ha lehetek megint pofátlan, kérlek gondoljatok rám jövő hétfőn (14én).
Persze sokat nézegetem a hasam, meg simogatom.
Van, hogy fáj, gondolom ez amiatt is van, hogy átalakulnak odabennt a dolgok.
Majd jövök a hírekkel, addig is igyekszem nem aggódni, rágódni, hanem csak jó dolgokra gondolni.

7. hét

A héten beléptem a 7. hétbe. Szerencsére nem rókáztam, bár csütörtökön egész nap hányingerem volt. A paradicsomlé és a sült krumpli némiképp enyhítette.
Szoktam beszélni a picihez és Apa is - de persze már nagyon várom a következő ultrahangot január 21én, hogy minden rendben legyen továbbra is!
A progeszteront használom napi 3x, ami munka közben picit kellemetlen, de megoldom valahogyan. Szerencsére komolyabb panaszt nem okoz. A volt kolléganőm küldött mindenféle - termékenységre ható - ásványokból készített nyakláncot, hátha sikerül elkerülnöm a rosszulléteket. Neki sajnos nem sikerült ezt elkerülni, bár az is tény, hogy ikrekkel volt terhes. Nagyon rendes volt tőle.
Most már még több barátunk tudja a jó hírt, de mindenkit titoktartásra kértünk,. amíg nem telik le a 12 hét.

Még készítettem házi gyömbérszörpöt is. Egy kis darab gyömbért meghámoztam, lereszeltem és főztem vízben kb 30 percet. Aztán leszűrtem, üvegbe tettem, és szénsavas vízzel higítom. Persze lehet édesíteni is, de nem élek vele. Ez az ital nemcsak émelygésre jó, hanem ha fáj a torkotok, arra is használ. És szerintem jobb mint a Kinley, mert ebben legalább tudjátok mi van.

Ami tünetem van, az a fáradékonyság, hétvégén meg esténként inkább csak pihennék, de akkor meg a vérnyomásom kerül a béka segge alá. Szóval olyankor kiviszem sétálni Diót, és az kicsit felébreszt.

Lassan sor kerül az endokrinológussal való találkozásra. Szerintem viszek neki meg az asszisztensének is egy nagy csokor virágot. Aztán szépen lassan leállok a Norprolaccal, és a 10. hét körül a Merckforminnal is, ahogyan majd ő javasolja. A pajzsmirigy gyógyszer szerintem végig megmarad.